Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Leclair és az opera

Szerző: szabói
2013. június 3.

 Jean-Marie Leclair Scylla és Glaucus című operáját hallhattuk május 16-án a Művészetek Palotájában, kiváló előadásban. Ha barokk zenéről, operáról beszélünk itthon, akkor Vashegyi György és együttesei jutnak eszünkbe, lévén Vashegyi szívügyének tekinti többek között a korszak vokális zenéjének bemutatását, de más zenei érából is válogat koncertjeire, minden előadása érdekfeszítő, tanulságos.

Jean-Marie Leclair is az a zeneszerző, akinek nevét ismerjük ugyan, de munkásságáról nem sokat tudunk, nem került középpontba a francia szerző életműve. Leclair hegedűvirtuózként járta Európát, ahogy legtöbb kortársa, ő is komponált, a Scylla és Glaucus megírása előtt több hegedűdarabot, többek közt 48 szonátát, concertókat.
1746-ban, 49 évesen a párizsi operának komponált egy művet, a librettót d’Albaret készítette Ovidius Átváltozások című kötetének 10., 13. és 14. könyvéből. A zenés tragédia (tragédie lyrique, máshol tragédie en musique) prológusban és öt felvonáson át meséli el a mitológiai történetet, a mű izgalmas, talán kicsit hosszú a mai, fegyelmezetten ülő koncertközönség számára. A darab mindössze 18-szor hangzott el, a barokk operák XX. század végi felfedezésének köszönhetően lemezen is megjelent a Scylla és Glaucus. A mű – bár nem tarthatjuk a legjobb barokk operának, barokk francia operának, újításokat nem tartalmaz (például a felépítés követi az ötfelvonásos rendet), azonban – figyelemreméltó, remekek a hangszeres és énekszólamok, jócskán tartalmaznak virtuóz szakaszokat, szép dallamokat. Lully és Rameau művei sokáig nagy hatással voltak a francia operaszerzőkre, nemkülönben a közönségre, így nem is mehetett végbe az a gyors változás, ami az olasz operáknál létrejött. Lully és Rameau művészete megkérdőjelezhetetlen az operák területén, igazán kiemelkedő, a zenetörténet szempontjából is meghatározó francia operaszerző csak jóval később alkotott.
Rameau-nál már a cselekmény is emberközelibb, az érzelmek bemutatása a zenében-szövegben is megtörténik, életre kel, Leclair operájában is megfigyelhető a szerelem, az érzelmek hőfokának leírása, a finom részletek kidolgozottsága, a természetfestés.
 Leclair nagyon jól bánik a vokális részekkel is, bár helyenként nem igazán könnyen énekelhetők, de éppen ez adja a sava-borsát az operá(k)nak. A francia barokk hagyománynak megfelelően a jól megkomponált tánctételek dominálnak, és szintén a hagyománynak megfelelően szvitváltozata is van a műnek.
Az Orfeo Zenekar most is nagyszerűen játszott, bízvást elmondhatjuk, hogy a zenekar anyanyelvi szinten beszéli a korstílus nyelvét. Vashegyiék nem mozdulnak el a sokkoló hangzás felé, a régizenei vadhajtásokat mellőzik, a (tévesen értelmezett) hasas hangok náluk nem szólalnak meg. A tempók kiválóak, nem mozdulnak ki egy-egy tételen belül a szükségesnél jobban. A hangszerszólók, az ariette-ek különféle apparátusú kíséretei éltek, az Ouverture markáns ritmikáját, a virtuóz skálaszeletek pontosságát kivéve a zenekar hihetetlenül jó volt, árnyalt, kifejező, a zenészek a hangszínekre is ügyeltek.
A Purcell Kórus hangzása egyedi, eltéveszthetetlen, kristálytiszta, most is az volt, nemcsak itthon, de a külföldi, régi zenét interpretáló együttesek közt is jegyezhetjük őket.
Az énekes szólisták közül Jeffrey Thompson tolmácsolása világszínvonalat képvisel, hangfaja, az haut-contre igen ritka. Játszik a hangjával, mely rendkívül hajlékony, a virtuóz passzázsok sem okoznak gondot számára, Glaucust tökéletes módon mutatta be, emberinek, szerethetőnek. Thompson ez alkalommal is nagyszerű volt, színpadi jelenléte meghatározta az előadást, apró mozdulatait is az előadás szolgálatába vonta. Bár valószínűleg nem volt teljesen egészséges, mégis hiánytalan előadást kaptunk tőle.
Baráth Emőke Scyllája szintén nagyszerű tolmácsolásban szólalt meg. Míg Thompson szerepének erőteljesebb vonásait súlyozta, addig Baráth Emőke a líraibb, szomorúságot, fájdalmat kifejező részekben teljesedett ki. A fiatal énekesnek perfekt az énektechnikája, előadásában a virtuóz részek peregtek, és nem öncélúan (ahogy bőven akad példa az ellenkezőjére, ha az ember nyitott a barokk ária-, operalemezek hallgatására).
Vénuszként Csereklyei Andrea énekelt, ő is kitűnően, a három énekes jártas a barokk zenében, ez érződik éneklésükön, a karakterek formálásán, a zenei folyamatok előrevitelében. Circé szerepében Szutrély Katalint hallhattuk. A kisebb szerepek megformálását is az igényesség, az odafigyelés jellemezte, a Purcell Kórus tagjaiból kerültek ki az énekesek.
Hogy az operát előadhatták, többek között Scholz Annának köszönhető, aki a partitúrát gondozta, nem mellesleg a continuót is játszotta. A koncertmester, Simon Standage korábban már az opera lemezfelvételén is játszott.
Öröm volt hallani a magyarországi bemutatót, természetesen korabeli hangszerekkel, és öröm volt látni, hogy sokan hallgatták meg az előadást. Valami megmozdult a régi zene területén.

2013. május 16., Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Händel-, Bach-gyászzenék
Mozart: Figaro, Müpa 
Mozart: Figaro, Szombathely
Händel: Theodora
Bach-kantátá
Mendelssohn 


Oldaltérkép