Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Kremer kontra…

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. május 22.

 Nagyszerű műsorral kápráztatta el a közönséget a Concerto Budapest május 8-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben, szólistaként Gidon Kremer lépett a pódiumra, két darabban is hallhattuk. Ötven év szovjet-orosz zenéjéből kaptunk három művet, Szofija Gubajdulina 1996–97-ben keletkezett Impromptujét, Alfred Schnittke IV. hegedűversenyét és Dmitrij Sosztakovics XIII., g-moll (Az 1905-ös év) szimfóniáját.

A sors úgy hozta, hogy a héten még két Sosztakovics-szimfónia szólalt meg a Nemzeti Hangversenyteremben, három, páratlan sorszámú mű, a XIII., Babij Jar a Nemzeti Filharmonikusoktól, Fokanov Anatolij szólójával, és a IX. a Rádiózenekartól. Tanulságos volt meghallgatni a műveket, a karmesteri felfogást figyelni, a Sosztakovics zenéjére jellemző stílusjegyeket más-más zenei környezetben összevetni.
A Concerto Budapest hangversenye igazán figyelemre méltó volt, maga a műsorszerkesztés is rendkívüli igényességről tanúskodott. Kortárs zenét ritkán hall az ember koncerten, bár örvendetes módon egyre gyakrabban bukkannak föl darabok. Gubajdulina és Schnittke Európa-szerte elismert zeneszerző, nem véletlenül, Gidon Kremernek mindkettejük ajánlott művet, a koncerten elhangzott Schnittke-hegedűverseny is ilyen.
Gubajdulina 1996–97-ben írt Impromptu című műve vezette be a koncertet, a tulajdonképpeni kettős verseny hangzása az, ami izgalmas: a nyitó ütemek Schubert Asz-dúr impromptujéből valók, szólófuvola játszotta, többször is visszatért a motívum. Érdekes, mennyire más egy-egy dallamfordulat, mennyire más hangulatot képes árasztani a zene így: nemrég szólalt meg egy vonósnégyes zenekari átirata, egészen más mondanivalóval, mint ami a szerző elképzelése lehetett
. Több olyan kompozíció is született, mely mottóként más zeneszerző dallamát használja, Paganiniét, Bachét például Ysaye, de tágabb értelemben idetartoznak a más komponisták témáinak variációi is. A schuberti dallam Gubajdulinánál Bach h-moll szvitjének utolsó tételére felelt, de mégis érzékeltetve a közös vonásokat. A széphangzású nyitó ütemek egy más hangzásvilágba torkolltak, a hangok kiterjesztése finoman haladt előre. Később több dallamfoszlány is előbukkant Schubert művéből, a zárás csodálatosan finoman érkezett el. Nagyon lágyan szóltak az altfuvola hangjai (két fuvolát váltogatott Kaczander Orsolya), a két szólóhangszer párbeszéde valóban párbeszéd, egymásra reagáló üzenet volt. Kremer élvezte az előadást, hihetetlen szépséggel játszott, érzékenyen, értően, a lett hegedűművész és karmester, zenekar-alapító rengeteget foglalkozik a kortárs zenével.
 Schnittke IV. hegedűversenye 1984-ben keletkezett, ahogy a vallási vonatkozással teli IV. szimfóniája is, bár a koncertben nem túl nyilvánvalóak a transzcendentális jelek, ha leszámítjuk a különféle harangokat. A hatalmas zenekari apparátusra, benne zongorával, csembalóval, és szólóhegedűre írt darab folyamán a kvart hangköz kiemelt szerepet kap, a hangszerelés nem a hatalmas fortékat, sokkal inkább az ezernyi árnyalatú zenei szövetet, színeket jelenti. A lágyság szinte végig meghatározza a hegedűversenyt, mindhárom tétel lassú tempót jelez a felirat alapján, a hallgató sok-sok, más szerzőtől való dallamcsírát vélt felismerni. Gyönyörű volt a III. tétel csembalóclusterei fölött játszott hegedűdallam, egyáltalán, az egész darab, elgondolkodtató, az ember képzeletét nem hagyta nyugodni.
Kremer művészetét nem lehet eléggé méltatni, sokszor koncertezett Magyarországon, és fel fog még lépni. Ráadásként egy g-moll, egyszerű, bensőséges darabot hallottunk.
Szünet után Sosztakovics XI. szimfóniája szólalt meg, be kell valljam, az első rész darabjai majdnem teljesen kioltották a mű hatását, de így is képet kaptunk Sosztakovics művészetéről.
„Az 1905-ös év” alcímű darab 1957-ben hangzott fel először, Moszkvában, a „nagy októberi szocialista forradalom” negyvenedik évfordulóján. A mű nagy sikert aratott külföldön is (nem a szocialista országokban), most más füllel hallgatjuk ezeket a kicsit papírízűnek, propagandistának vélt kompozíciókat. A négytételes, Adagióval kezdődő szimfónia a Palota teret mutatja be, festőien: a hóborította hatalmas tér két témája (a vonósok által játszott nyugodt dallam, a másik egy trombitaszignál) később is visszaköszön a mű során. A II. tétel, Január 9., a Téli Palota előtti harcot ábrázolja, lövéseket, a fúga után a mészárlást. A monumentális hosszúságú tétel két főbb témája a zeneszerző a tétellel azonos című, korábbi kórusművében is megszólal. Zenei anyagát tekintve a Január 9. az első tétel két fő témáját is idézi, és a Munkás gyászinduló dallama is megjelenik. Nagyon szép az Örök emlékezet feliratú tétel, a záró Riadó, benne a Varsaviankával, az erőteljes hangzású tétel a szimfóniát nyitó témával adja a mű keretét.
Nemcsak a hallgatók, a zenekar is kifáradt a mű tolmácsolása során, azonban így is nagyon szép pillanatokat kaptunk, rögtön a bevezető, természet-, hangulatfestő zene lenyűgözően szólalt meg. Kevésbé lehetett helyenként érezni a kétségbeesést, rezignációt érzékeltető részeket, azonban a sürgetettségig vezető izgatottságot a harmadik tételben plasztikusan adta elő a zenekar. Feszesen, kifejezően szólalt meg a vonósok imitációs szakasza, gyönyörűen játszottak a brácsák a mélyvonós pizzicatók felett, tetszett a piccolo süvöltése.
Keller András vezényelte a koncertet, jó elképzelései voltak a művekről, melyeket át is tudott adni az együttesnek. Nagyszerű est volt.


Oldaltérkép