Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Liszt, Beethoven, ünnep
90 éves az NFZ
 

Szerző: szabói
2013. április 20.

 Két Liszt- és egy Beethoven-művel ajándékozta meg a hallgatóságot a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar a zenekar fennállásának 90. évfordulóján, neves szólisták közreműködésével, a Müpa zsúfolásig megtelt. A karmester a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója, Kocsis Zoltán volt, aki a tőle megszokott, rendkívül magas szinten interpretált koncertet irányított.

Liszt két, zongorára és zenekarra komponált műve képezte a koncert első felét, az A-dúr zongoraverseny szólalt meg elsőként, Enrico Pace szólójával. Az A-dúr zongoraverseny ritkábban hangzik fel, mint az Esz-dúr, talán azért is, mert Liszt a zongorát a zenekari hangzás színezésére is használja, nem csak a virtuozitásé a szerep. Kétségtelen, hogy az Esz-dúr zongoraverseny témái markánsabbak, de az A-dúr csodálatos csellószólós lassú szakasza szívet lágyító. A két zongoraverseny nagyjából ugyanabban az időben keletkezett, Liszt húsz évig dolgozott rajtuk, közben számos művet komponált, írt át.
A Haláltánc is a két említett versenyművel párhuzamosan íródott, témája a középkori Dies irae sequentia, ez a dallam számos szerzőt ihletett. A Parafrázis a Dies irae dallamára alcímű darab rámutat Liszt zeneszerzői nagyságára, vénájára, sokan még ma is azt gondolják róla – hiába volt a bicentenárium –, hogy zenéje csillogó ugyan, de felszínes. A Haláltánc az egyik (a nagyon kevés közül, Ysaye többtételes II. szólószonátája jut eszembe) mű, mely végig vagy csupán rövid kitérésekkel csak a sequentia témáját variálja. Hihetetlenül jól megszerkesztett, ötletekkel teli variációsorozatot írt Liszt, a kompozíciós technikája nagyszerű. A mű korstílusokat foglal össze, előre mutat.
Enrico Pacét hallottuk a két zongorás darab közreműködőjeként, a háromévente megrendezett, holland Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny 1989-es nyertesét, nagyon jó zongorista. Mindkét darabot tökéletes technikai biztonsággal játszotta, szép hangszínekkel a pianókat, a forték ereje is tetszett. A zenekarral való közös zenélés helyenként pontatlan volt, Pace nem mindig követte rögtön a karmester instrukcióit, az A-dúr versenymű generálpauzája után hajszállal ugyan, de előbb lépett be, talán az izgalom hatására, bár nemes karmesterekkel, zenekarokkal dolgozott korábban az ismertető szerint. Összességében azonban előadása szép volt, az A-dúr zongoraversenyben a csellószólós rész előtt olyan piano záróhangot hallottunk tőle, hogy ritka az ilyen. Ráadásként Liszt egyik Petrarca-szonettjét kapta a közönség, a zongorista gyönyörűen, átéléssel játszott, szívesen meghallgatnám egy szólóesten is. A Nemzeti Filharmonikusok mindkét mű zenekari szólamát nagyszerűen játszotta, tökéletes tempóváltásokkal, dinamikai érzékenységgel, a liszti zene szépségével.

Beethoven IX. szimfóniája, melyet a bemutatón lelkesen fogadtak, az egyik legnagyobb szabású zene, messze mutató, nemcsak azért, mert a zenetörténetben először szólal meg az emberi hang egy szimfóniában, és nem csupán a mű hossza miatt. A nyitó taktusok az őskáoszt idézik, melyből kirajzolódik majd a későbbi zenei anyag. Beethoven kísérletező zeneszerző volt, nem véletlen a rendkívül kifejező zenekari recitativo (és nem véletlenül jut a hallgató eszébe a korábban komponált G-dúr zongoraverseny középső tétele).
Az NFZ Kocsis Zoltán vezényletével sokszor játszotta a művet, magam is többször hallottam, és mindig úgy tolmácsolták, hogy nehéz volt szavakat találni rá, ez most is így történt. Minden apró zenei megmozdulás nagyszerű volt, kezdve a nyitó taktusoktól a Molto vivace határozottságán át a lassú tétel csordogáló, mélyen fodrozódó indulatain át a schilleri sorok zenéjéig. Az a lágyság, a remény kifejezése, ami az Adagio molto e cantabilében fokozatosan jött létre, a csodálatos szólók, hihetetlenül szép volt. A záró, variációs tétel különféle karakterei (a szólóénekesek belépése utáni variáció végre nem a műből kilógó, csinnadrattás menetként szólalt meg) úgy sorjáztak egymás után, hogy nem volt kérdés, vajon a legjobb felfogásban halljuk-e ezeket. Hihetetlenül izgalmas, feszültséggel telve szólalt meg a janicsárzenés variáció utáni rész, előkészítve a mű lényegét, az Örömódaként ismert dallamot, mely mű legnagyobb pillanata a schilleri szavak zenébe öntésével az énekkar és zenekar dicsőítő éneke – fantasztikus volt. A négy énekes szólista közül Brickner Szabolcs és Ócsai Annamária tetszett jobban, Gábor Géza talán izgult, a magasabb hangok kevésbé szóltak tisztán, Borsos Edith hangja lehetett volna szárnyalóbb, nála is a magasabb hangok kristálytisztaságát hiányoltam. A Nemzeti Énekkar hangzása tömör, egységes, kiváló együttest hallottunk újra.
Kocsis Zoltán ismét nagyszerű koncertet hozott létre, méltót a zenekar ünnepéhez.

2013. április 11., Művészetek Palotája


Oldaltérkép