Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Ősbemutató után
A Duna Szimfonikus Zenekar koncertje

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. április 1.

 Március 22-én ősbemutatót hallhatott az érdeklődő, Tommy Vig Vibrafonversenye szólalt meg a szerző és a Duna Szimfonikus Zenekar előadásában, a Tavaszi bérlet keretében. Nagyon sokan kíváncsiak voltak a vibrafonosok Oscar-díját elnyerő művész kompozíciójára és játékára, így példás szervezéssel beiktattak még egy koncertet két nappal későbbre, a Duna Palota színházterme ismét megtelt. A művet Glinka Ruszlán és Ludmilla című operájának nyitánya indította, a szünet után Brahms III. szimfóniája szólalt meg a klasszikus felépítésű programban.

Az 1938-ban született Tommy Vig hétévesen nyert egy tehetségkutató versenyt, melyet az MGM szervezett, ő is azok közé tartozik, akik 1956-ban elhagyták az országot. Vig az Egyesült Államokban nagy karriert futott be, a világhírű ütőhangszeres művész-zeneszerző rengeteg ismert könnyű- és dzsesszzenésszel dolgozott együtt, filmzenéket írt a leghíresebb stúdióknak, világnagyságok együtteseiben játszott. Jelenleg Budapesten él és dolgozik.
Ritkán írnak versenyművet vibrafonra, talán a hangszer hangja miatt, gyakoribb, hogy ütőhangszerekre komponálnak, jó pár éve Dubrovay Lászlóét játszották
, illetve lemezen is megjelent a mű.
Tommy Vig (bajban vagyok a névvel, Vígnek is írják) műve kis zenekari bevezetéssel kezdődött, majd egy szólószakasz következett. Izgalmas és egyedi volt a baljós zenei rész, mely dobpergéssel zárult, illetve nyílt meg egy újabb szakasz, a mély regiszterben játszó szólamok ritmikus akkordjai átvezettek egy szinte slágergyanús, rendkívül dallamos, könnyed hangzású vibrafonos szólórészhez. A kettősség nem tűnt bizarrnak. A hagyományosan háromtételes versenymű középső tétele is kettős volt a hangzásvilág szempontjából, az unisono oktáverősített dallam a mélyvonósokon szólalt meg először, álló akkordok fölött-alatt, a hegedűkön később thrénosz jellegű dallamot hallottunk. Ez a tétel is tartalmazta a Tommy Vig által oly sokat játszott dzsesszes, szalonzenekari, populárisabb elemeket, ahogy a frappánsan rövid záró is. A kadencia itt is a tétel elején szerepelt, tetszett a zenei kavalkád, a forgatag, a nyilvánvaló utalás a nem feltétlenül klasszikus zenére. A zárás egy markáns akkord után lecsengő vibrafonhang volt.

A különféle zenei irányzatokat régóta próbálják beemelni a klasszikus zenébe, a barokkban a szvitek stilizált tánctételei, a bécsi klasszikusoknál a menüett önálló tétellé válása, az operákban a táncok mind ezt mutatják, a népzene egyes műfajok részévé vált. A romantika is bőven merített a szórakoztatásra szánt zenei jellemzőkből, Brahms, Mahler, Richard Strauss darabjai talán a legkézenfekvőbbek. A XX. századi zene nem kerülhette el az újabb irányzatokat, hódít a világzene, a crossover, egy időben popzenét írtak (át) szimfonikus zenekarra. Mára a dzsessz és a népzene is bekerült a zenei kánonba, elkerülhetetlenül, de nehéz úgy ötvözni a klasszikus értelemben vett hagyományos zenével, hogy egyik összetevő se sérüljön, ne legyen erőltetett az áthallás. Tommy Vig darabja – bár a tételek nem a szabályok szerint építtettek fel, nem volt meg a formai szakaszolás, mozaikszerűnek éreztem, a vissza nem térő dallamok sokaságát – jól ötvözte a műfajokat. Jól hangszerelt, ötletekben gazdag versenymű szólalt meg, ihletett részekkel (a mély regiszterek használata, az unisono, a siratószakasz), a vibrafon egyedi hangja sem tűnt (nagyon) tolakodónak. Az élet zenei lenyomatát, vidámságot, tragédiát jelenített meg a darab. A közönség nagy tapsára Vig a feleségének írott Melódiát játszotta, majd Paganini 24. Caprice-át, egyedi megoldásokkal.
Glinka Ruszlán és Ludmilla – nyitánya pezsgő, virtuóz mű, a zenekarok vonósszólamainak próbaköve, a Duna Szimfonikus Zenekar nagyszerűen oldotta meg a nehéz vonósállásokat, lötyögés-zötyögés nélkül. Egyetlen kifogásként a fúvósok rövid motívumának nem tökéletes egymásra épülését hozhatom fel.
Brahms ötvenévesen befejezett III. szimfóniája (F-dúr, op. 90.) zárta a koncertet, a mű az érett zeneszerzőt mutatja, ekkorra a brahmsi életmű nagy alkotásai már jórészt elkészültek. A nyitótétel érdekessége a viszonylag hosszú expozíciós rész, Brahms inkább a kidolgozási szakaszokat írta terjedelmesebbé. A Duna Szimfonikus Zenekartól nagyon szép előadást hallottunk, a mű nem tűnt fülledtnek, nehézkesnek. Nagyon tetszett az első tétel feszültsége, a visszatérés előkészítése, a fagott megoldása a melléktéma előtt. Az Andante kamarazene-jellege szépen érvényesült, az intenzív vonóshangzás a pasztorális képet erősítette a fafúvós szólókkal. A III., scherzofelépítésű tétel érzelmes dallama kifinomultan, rendkívül kifejezően hangzott el. A zárótétel diabolikus indítása feszültséget keltett, ki is robbant a zene. A karakteres dallamábrázolás mellett a ritmikai megoldásokat kell kiemelni, a témákra való rávezetést, és itt is a vonósok telt hangzását, a fúvósok szintén remekeltek.
Deák András a szimfónia szépségét képes volt kiemelni, keze alatt a zenekar egy emberként játszott, egymásra is figyeltek a zenészek, jó volt látni, hogy mindenki szívvel-lélekkel zenél.
Sok zenekar létezik itthon, de csak kevésre vetül nagy fény. Többször jártam a Duna Szimfonikus Zenekar koncertjein, és mindig magas színvonalú előadást láttam. Érdemes meghallgatni őket.

Duna Palota, 2013. március 24.


Oldaltérkép