Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Magyar Szimfonikus Körkép: Duna Szimfonikus Zenekar

Szerző: Lehotka Ildikó
2007. február 16. 11.11

 A Magyar Szimfonikus Körkép sorozatának február 7-i koncertjén a Duna Szimfonikus Zenekar koncertjét hallhattuk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A nézőknek nem túl megerőltető darabok között szerepelt egy számomra ismeretlen zeneszerző műve is, mely a műsorközlő szerint szimfónia és versenymű is. Jongen művének bemutatása arra is szolgált, hogy hallhassuk az új hangversenyteremben lévő orgona zengését.


Leonard Bernstein a 20. század karizmatikus zenészegyéniségei közé tartozik. Életműve nemcsak a zeneszerzésre és a vezénylésre korlátozódik, hanem a zenei ismeretterjesztésre is. A tévében jó régen vetített műsorából és magyarul is megjelent könyveiből kiderült, hogy a zenét  mindenki számára közkinccsé akarta tenni. Művei közül a legismertebb a West Side Story, a belőle készült film azóta is vonzza a nézőket, de a Divertimento – egy reklám révén – is jól cseng. Harmadik, Kaddis szimfóniája
már szerepelt a hangversenyteremben.
Candide című nyitányában sem spórol zenei stílusjegyeivel, a könnyű- és komolyzene mezsgyéjén mozgó, de nagyon élvezhető dallamaival, ritmikájával. A fergeteges muzsika előadása lehetett volna még karakteresebb, a kirobbanó életerő csak mezzoforténak tűnt a fortissimo helyett. A nyitány elementaritása a pontos összjáték, hangszeres megoldások ellenére sem szakította le a csillárt. A mű vidámsága, könnyedsége éles ellentétben állt Jongen Symphonie concertante orgonaszólós művével. A négytételes darab talányos volt. Sem a formai felépítése, sem a dallamvilága nem utalt arra, hogy egy legalább közepes színvonalú művet írt az orgonaművész-pedagógus-zeneszerző. Fantáziátlan, hosszú, a hangszínek tekintetében színtelen művet hallottunk, az orgona szinte végtelen lehetőségei rejtve maradtak. A darabból kiemelkedett a lassú tétel, itt valóban érdekes harmóniákat, dinamikát élvezhettünk, és az utolsó tétel éppen megfelelő hossza volt a mű erőssége. A címadás sántít, a szimfónia négytételes, de a sinfonia concertante csak három. Zelinka Tamás műsorközlő nemcsak

Deák András karmester
 Budapesten született 1960. június 2-án. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában zongora és zeneszerzés szakon végzett. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola kórusvezetői szakán 1983-ban diplomázott, 1986-ban pedig a Kórodi András és Lukács Ervin nevével fémjelzett karmesterszakon szerzett diplomát. A főiskola mellett olyan professzorok irányításával képezte tovább magát, mint Franco Ferrara és Eötvös Péter. 1991 óta a Duna Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 2000 óta az egyik vezető vendégkarmestere a Salute to Vienna koncertsorozatnak, mely az egyetlen észak-amerikai újévi koncert Bécs városának hivatalos támogatásával és elismerésével. Fellépett már Kanadában, Finnországban, Szlovákiában, Németországban, Svájcban, Spanyolországban és Izraelben is. 2004-ben a Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
 
a műfaji megjelölés magyarázatánál tévedett, hanem az orgonasípok számát illetőleg is, de ezt kijavította a szünet után. A műsorközlés színvonala egyébként is kívánnivalót hagyott maga után, ha ilyen, akkor inkább ne rabolja a hallgatóság figyelmét és idejét. Pálúr János, a Symphonie concertante orgonaszólistája a zenei feladatot jól oldotta meg, de érzésem szerint semmi rendkívülit nem lehetett hozzátenni a műhöz. Egy hagyományos orgonaverseny szólistájaként szívesen meghallgatnám a művészt.
Szünet után Ránki György Pomádé király új ruhája című két szvitjéből hallhattunk nyolc tételt. Az első teljes egészében elhangzott, a másodikból a páratlan tételek. Mindkét szvitet a humor, a bővérű zene és hangszerelés jellemzi. A művek Andersen ismert meséjéből keletkeztek, az önimádat klasszikus példáját és az emiatt nevetségessé válást ábrázolják. A rádió-vígoperából keletkezett két szvit előadása fergetegesre sikeredett. Az I. szvit első tételének őrjáratát a rézfúvósok játéka tette emlékezetessé. Az egész estre is elmondható a rezesek megkapó játéka, tömör, egyöntetű hangzása, a tuba szólója pedig a hangszer lehetőségeit mutatta be a közönségnek, hiszen ezt a hangszert az emberek többsége csak a rezesbandákból ismeri, szólóban szinte alig hallani. Kiemelkedett a második szvit népdalfeldolgozása, a Száraz dió, rotyogató kezdetű, Bartók gyűjtötte dal sokféle feldolgozásának plasztikus és a sok ismétlés ellenére soha unalmassá nem váló bemutatása. Rendkívül tetszett a sokféle karakter megjelenítése, az apró megtorpanások, a hangszínek pazar keverése. Az idősebb nemzedék az utolsó tételre emlékezhetett egy régi tévéadás szignáljából: a Botrány a palotában tétel méltó, frappáns lezárása volt a koncertnek. Jó előadást hallottunk, két könnyedebb mű közt egy zenei csemegét, ami, remélem, nem feküdte meg a hallgatóság gyomrát.

Ránki György Pomádéja

Korának egyik legvirtuózabb, legszellemesebb zeneszerzője volt (1907. október 30. – 1992.  május 22.). Az Andersen meséje nyomán keletkezett Pomádé király új ruhája című meseopera a meglepetés erejével hatott. A benne feldolgozott dzsessz és az egyéb, sokat kárhoztatott nyugati szórakoztatózenei elemek már-már provokatív használata miatt, illetve a mesejáték köntösébe öltöztetett mondanivaló okán is, politikai áthallásként is értelmezhette (volna) a hatalom. Hogy mégsem így történt, azt 1954-ben éppen ezért a műért kapott Kossuth-díj igazolja. Hans Christian Andersen (1805–1875) A császár új ruhája című meséjéből Károlyi Amy írt szövegkönyvet. A háromfelvonásos opera színpadi ősbemutatójára 1953 júniusában került sor az Operában. A rádióoperához hasonlóan az operaházi változat is sikert aratott.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, 2007. február 7.


Oldaltérkép