Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Mindenszentek ünnepe, Vashegyiékkel

Szerző: szabói, fotó: Zádori Péter
2012. november 9.

 Két azonos évben született barokk zeneszerző gyászzenéje szólalt meg mindenszentek napján a Művészetek Palotájában, mindkét mű egy-egy uralkodó feleségének halálára íródott. Bach és Händel soha nem találkozott egymással, bár mindketten tervezték, mindkettejük művészete meghatározó és egyedi. A hangverseny nemcsak azért volt érdekes, mert a korabeli hangzást ennek megfelelő hangszerekkel próbálták megidézni, hanem a két zeneszerző stílusának, elképzelésének, felfogásának összevetése miatt is.

Händel 1737-es, Karolina királyné temetési himnusza című műve szinte végig komor, a fájdalom stációi ennek megfelelően lassú számokból állnak. A zeneszerző egészen sötét színekkel fest, ilyen a darab kezdése is, a Nyitány, mely gyönyörűen szólalt meg a vonósok mély tartományában. A Purcell Kórus remekül érzékeltette a fájdalmat, kínt, a Their bodies are buried in peace; but their name liveth evermore szakasz hihetetlenül kifejező volt, ahogy a funeral anthem talán egyetlen mozgalmasabb száma, mely ezt követte, szinte ujjongtak. Érdekes volt felfedezni a reneszánsz zenéből vett harmóniafűzést, a hangszerelést, a hedonista Händelre nem igazán jellemző, hosszan tartó sötét színeket. A megejtően szépen csordogáló rész a g-moll zárásig is a mű szomorúságát, fájdalmát jelzi.
Bach Johann Christoph Gottsched szövegére írt Gyászódája (BWV 198.) Erős Ágost különváltan élő feleségének halálára íródott. Az itthon először bemutatott óda jóval „mozgalmasabb”, mint Händelé, és jóval változatosabb, az atmoszférateremtést illetően. A szólóénekesek is nagyobb szerepet kapnak, a kamarajellegű számok nem mindig a fájdalmat ábrázolják, inkább színesítik a művet. Ilyen volt többek között a két fuvolával megtámasztott, festett vagy később a csak két gambával, két lanttal és continuóval előadott szakasz, illetve a fuvola-, oboa d’amore, gambaszólós tenorária. Bach kifejezően ábrázolta és Blazsó Domonkos ennek megfelelően énekelte a folyók hullámzását, a halált a 9. számú áriában.
 Míg az angol nyelvű anthem minden bizonnyal az angol hívek ízlésének felelt meg, addig Bach követte az egyházi művek kifejezéstárát, mindenesetre mindkét mű nagyszerű, és lehetőséget ad az összevetésre. Az összekötő kapocs a november 1-jei koncerten az Orfeo Zenekar, a Purcell Kórus és a négy énekes szólista, mindenki szuggesztíven tolmácsolta a két művet. Az Orfeo Zenekar most is kiváló volt, ideális hangzásaránnyal játszottak, a hallgató rácsodálkozott ismét az intimebb, halkabb, de puha hangzásra, a hangszerekre – különösen a két lant kötötte le a nézőket. A zenei megoldások szinte minden esetben kiválóak, mértéktartóak voltak, utóbbi az instrumentumok hangzásából is fakad, a mai értelemben vett forte nem is hiányzott. A Purcell Kórus fantasztikus, ahogy a zenekar, úgy ők is kiváló stílusismerettel bírnak. A homogén hangzás a kórus esetében természetes, most is így történt.
Baráth Emőke éneklése nagyon tetszett, ígéretes jövő áll előtte, hangja szép. Bárány Péter most is nagyszerű volt, sajnos, hangja nem mindig viszi át a visszafogottabb hangzású zenekart, ez azonban a kontratenorok sajátsága. Jeffrey Thompson egy jelenség, nagyszerű zenei adottságokkal, bombabiztos magasságokkal, ez alkalommal is jól énekelt, bár kevésbé, mint Händel Theodorájában (ahol Bárány Pétert és Baráth Emőkét is hallhattuk
). Blazsó Domonkosról is csak a legjobbakat mondhatjuk.
Az ünnepi, szívet-lelket megtisztító koncert minden szempontból nagyszerű volt, a zene haladt a maga útján, az ember nem a hibák keresésére (bár jó pár akadt) figyelt, mint más koncerteken. Vashegyi György remek előadást irányított, az azt megelőző munka sem lehetett csekély, személye garancia a barokk zene legjobb megszólaltatására, már van közönsége a korabeli hangszereken elhangzó, több száz éves, túlnyomó többségében ismeretlen zeneműveknek. Bérleti koncertjeik sokat ígérő, jószerivel ismeretlen műveket tartalmaznak, érdemes valamelyikre, vagy akár az összesre elmenni.

Művészetek Palotája, 2012. november 1.


Oldaltérkép