Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Megdöbbentő, székhez szögező
Zimmermann: A katonák – cédéfelvétel

Szerző: Lehotka Ildikó
2012. május 7.

 Bernd Alois Zimmermann egyetlen operája, A katonák hihetetlen erejű darab, sokan az egyik legjobb XX. századi operájának tartják. Sajnálatos módon nálunk a szerző neve jórészt ismeretlen, műveit nem halljuk, üdítő kivételként Fazil Say zongoraestjén szerepelt egy műve. Zimmermann operáját figyelemmel kísérve egészen különleges, izgalmas zenei világ tárul fel, mely jóval több figyelmet érdemelne. Szerencsére lemezen megjelent A katonák felvétele újra, korábban a Teldec, most a Warner gondozásában.

Az 1918. március 20-án, Bliesheimben született Zimmermann Kölnben végezte felsőfokú zenei tanulmányait, mikor besorozták a Wehrmachtba. A francia frontszolgálaton megismerhette kortársai zenéjét, Milhaud-ét, Honeggerét, Sztravinszkijét, ez nagy hatással volt zeneszerzői technikájára. Zimmermann akkoriban neoklasszikus stílusban komponált, csak harmincéves kora körül kezdett foglalkozni a schönbergi tizenkétfokúságban rejlő lehetőségekkel. Az ötvenes években zenei idézeteket, más korszakokból, műfajokból vett dallamokat kezdett használni, ez egészen merész, új hangzásvilágot eredményezett. Ezek a dallamok, dallamtöredékek helyenként teljesen nyilvánvalóak, máskor úgy épülnek be a zenei környezetbe, hogy nem veszi észre a hallgató. Az 1958–60 közt komponált, 1963–64-ben átdolgozott A katonákban is számos ilyen zenei helyzet szerepel, döbbenetes erejűek ezek a részek, számomra talán a külső világot (vagy inkább az ideálisnak elképzeltet) ábrázoló fülledt dzsessz és a valóságot jelképező (II. toccata) szinte bruitista megoldás kifejező.
A katonák szövegkönyvét Jakob Lenz azonos című drámája nyomán a zeneszerző készítette, a veretes Lenz-szöveg modern átültetésben és mondanivalóval jelenik meg Zimmermann operájában. A történet Marie bukását beszéli el, azonban a társadalombírálat is jócskán szerepel a műben; mire való a katonaság intézménye, lehet-e úgy viselkedni, ahogy ők, a hatalomtól vezérelve. Megvédenek-e bennünket a védelmezőink, vagy kihasználják a kezükbe adott erőt?
A morális kérdések mellett érdemes a művek, szerzők egymásra hatását is vizsgálni. Jakob Lenz 1776-ban írt drámája (Eine Komödie) Georg Büchner egyik kedvelt olvasmánya volt, kétségkívül a Woyzeckben is felfedezhetők hol nyilvánvalóan, hol kevésbé A katonák egyes elemei. Berg Wozzeckjével is találunk kapcsolatot, az egyes jelenetek elnevezései Zimmermann-nál – Ciacona, Ricercari, Toccata, Corale, Rondino – a barokk zenéből, a Nocturno, capriccio a későbbi korok műfajaiból ismertek. A látvány-zene-irodalom együttesét próbálta ötvözni, a bemutatóra 12 részre osztott színpadképet remélt, ezt később egyszerűsítette, mert így előadhatatlannak tartották a művet. Filmbejátszásokkal is színesítette az előadást, így a Wagner által megálmodott Gesamtkunstwerk XX. századi kiteljesedése csak fokozta az 1965-ös bemutató izgalmát.
 A zene minden ízében izgalmas, a már említetteken kívül nagyon kifejező megoldást hallunk az első felvonásbeli Tratto 1-ben; csillogó ütőhangszerek szólnak a vészjósló rezesek fölött, rendkívül izgalmas ez a kettősség, több helyen is megfigyelhető ez a fajta hangszerelés, az egyik szólamban rövid, a másikban súlyos hangok sorakoztatása. Hasonlóan érdekes a második felvonás Intermezzója: minimum háromrétegű a zene, a kollázstechnika itt a legerőteljesebb: korál, mélyrezesek, dzsesszes futamok, brutális ütőhangszeres effektusok viszik előre a zenét. A tisztán zenekari számok igen jól felépítettek az operában, kifejezőek, így a harmadik felvonás Romanzája. A hangszerelés egészen egyedi, a belső izgatottságot rendkívül jól jellemzi Zimmermann, pengetős és ütőhangszerek emelik ki a rebbenő érzelmeket, melyek a Notturnóba vezetnek át. Megdöbbentő a záró felvonás Preludiójában a hárfafutam, majd a dzsesszes jellegű trombitastaccatók, a zárójelenet zenei összefoglalása a korábbi elemekkel, a dzsesszel, a dobpergéssel, a menetelés hangjával. Valahol kapcsolatot érzek Nono Intolleranzájával is, a kiüresedés, az elidegenedés, az emberek kihasználásának megfogalmazásával.
A koncentrált operát koncentrált előadásban halljuk. Kivételesen jó, és maximális kifejezőkészségű előadókat hallunk a felvételen, az irtóztatóan nehéz zenei anyagot mindenki a lehető legjobban tolmácsolja. Nem érezzük egy pillanatig sem, hogy nem értették volna meg a darab üzenetét, jelentőségét, a zenei szövet nehézségén, bonyolultságán felülemelkedve, anyanyelvi szinten tárják elénk a művet. Nem tudom, hány próbán keresztül csiszolták a művet, ki és milyen szempontok alapján választotta az énekeseket, de hogy a legjobbakat, legrátermettebbeket, a legmegfelelőbb hangszínűeket sikerült megnyerni a produkcióhoz, az nyilvánvaló. Szándékosan nem emelek ki senkit az énekesek közül, mindenki remekel, a duettekben, együttesekben hihetetlen erőt sugároznak. A Staatsorchester Stuttgart is remek, láttatják az eseményeket, a belső történéseket, a kisebb-nagyobb, rövidebb-hosszabb hangszerszólók nagyon jók. Bernhard Kontarsky irányításával olyan előadás született, melyet nehéz lesz felülmúlni.
Nagyon felkavaró a négyfelvonásos opera, akár a szöveget, akár a zenei anyagot tekintve, a megvalósítás pedig rendkívül magas szintű. Mindenkinek ajánlom, hiszen ez az opera az egyik mérföldkő a műfaj történetében.

Zimmermann: Die Soldaten

Mark Munkittrick (Wesener), Milagro Vargas (Charlotte), William Cochran (Desportes), Raymond Wolansky (Mary), Nancy Shade (Marie), Michael Ebbecke (Stolzius), Klaus Hirte (Haudy) és Urszula Koszut (Grafin de la Roche)
Chor des Staatsheaters Stuttgart, Staatsorchester Stuttgart
Vezényel: Bernhard Kontarsky

Warner Classics, 2564667080


Oldaltérkép