Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Theodora, Septimius, Didymus
Händel: Theodora

Szerző: szabói
2012. április 25.

 Georg Friedrich Händel utolsó alkotói periódusában született az oratóriumok közül a Theodora, 64 évesen kezdte írni a művet, az előző évben keletkezett a Salamon és a Zsuzsánna. A Theodora után egyetlen oratóriumot komponált az idős zeneszerző, már félig vakon, diktálva, s a Jephta is tartalmaz újdonságot a händeli dallamszövést tekintve. A bibliai témájú oratóriumok közt világiak is keletkeztek ebben az időszakban is, így a Héraklész válaszúton, és a Trionfo angol nyelvű változata.

Händel oratóriumai mellett mindenképp meg kell említeni az operákat, hiszen ezek nélkül Händel nem tudta volna olyan tökélyre fejleszteni a műfajt, amiért az oratóriumírás csúcsának tartják műveit. Az operákban csiszolódott a zeneszerző drámai kifejezésmódja, de nagyban hatottak Händel stílusára a kórusnak nagy szerepet szánó oratóriumok, a francia operák (különösen izgalmas a Theodorában is megfigyelni a nyilvánvaló vagy éppen bújtatott táncos karaktereket), az olasz és német előzmény, de az angol kóruskultúráról sem lehet elfeledkezni.
Az opera és az oratórium stílusjegyei gyakran egybemosódtak, ennek is megvan a magyarázata, az opera mint tiltott műfaj nem szerepelhetett, de mi sem volt egyszerűbb ezt kijátszani: meg kellett találni a megfelelő szöveget, helyet, és oratóriumnak nevezni a művet. Vagy új műfajt kreálni, a masque-ot, melyet színházban adtak elő (a Händel-oratóriumokat is).
Az 1750-ben írt Theodora abban különbözik az előző évben szerzett két oratóriumtól, hogy a zene szinte csak percekre világosodik ki, hiányzik a pompa, a fény, a csillogás, a történet drámai. Egyedülálló a Thomas Morell által Robert Boyle és Corneille irodalmi művei alapján szövegbe öntött mártírtörténet a händeli oratóriumok közt. A bemutatót mindössze három előadás követte, valószínűleg a történet vége miatt, és éppen akkoriban volt egy földrengés, Händel legkedvesebb oratóriuma így siker nélkül maradt.
Április 19-én – túlzás nélkül írom – fantasztikus előadást hallottunk az Orfeo Zenekartól, a Purcell Kórustól és az énekes szólistáktól. A mű hosszú, sajnos a hivatalos koncertkezdés miatt sokáig tartott, szerencsés lett volna este hétkor kezdeni az előadást, nem könnyen befogadható. A barokkra jellemző da capo áriák túlnyomó része is a hosszan kifejtett zenei gondolatokat mutatja, melyekben a virtuozitásnak is jócskán akad tere.
Cser Krisztián Antiochia helytartója, Valens szólamát énekelte, rendkívül meggyőzően. Korábban többször hallottam őt egyházi vokális művekben énekelni, nem mindig győzött meg arról, hogy a műfajban otthonosan mozog. Valensként nagyon jó volt, a díszítések pontosan sorjáztak, hangja dúsan, tekintélyesen, a szerephez illően szólt, bár az angol kiejtésén maradt még csiszolnivaló. Kifejezetten élt a Racks, gibbets, sword and fire kezdetű áriában, élvezettel énekelte a kegyetlen szavakat.
Heiter Melinda Irene szerepében nagyon tetszett, hangja sötét, technikailag is magas fölénnyel énekelt. Pontosan kifejezte a (szereplők társadalmi helyzetéhez képest) hétköznapi hős gondolatait, a beleérző képességet.
Baráth Emőke Theodoraként a női érzékenységet fejezte ki, az alázatostól a halálra váró asszony belső történéseit. Theodora tulajdonképpen egy, a sorsát elfogadni tudó keresztény asszony (Morell nagyszerűen jellemezte mind Theodorát, mind Didymust), aki nem lázadozik, egyszerűen a kor elvárásainak felel meg. Baráth Emőke nagyszerűen felépítette a szerepet, a záró duett (Didymusszal) gyönyörű volt.
Az előadás legszebb, a kiemelkedően előadottak közt is kiemelkedő áriáit Jeffrey Thompsontól és Bárány Pétertől hallottuk. Jeffrey Thompson a színpadon szcenírozás nélkül is úgy ábrázolta Septimiust, hogy nem lehetett rá nem odafigyelni. Karizmatikus énekes, a barokk zenében és kifejezésmódban igencsak járatos, éneklése rendkívül kifejező, és ezzel képes volt a többi szólistát is inspirálni. Központi jelenségként, bombabiztos technikával, a magas hangok kiegyensúlyozottságával az előadás motorjának számított.
Bárány Péter oratóriumbeli karaktere éppen az ellenkező végletet képviselte, míg Septimius kegyetlen, addig Didymus jóval lágyabb, gazdagabb érzésvilágú személy. Bárány Péter technikailag bravúros megoldásai, hajlékony hangja most is lenyűgözött, sajnos a kontratenor hang nem hangzik túl messzire, és helyenként elvész az együttesekben. Talán a legbensőségesebben tolmácsolt áriája a Kind Heav’n, if virtue be thy hear volt, fájdalommal teli, csodálatos pianókkal, dinamikával.
Jeffrey Thompson és Bárány Péter előadását éreztem a legjobbnak, de mindenki gyönyörűen, láttatóan énekelt. Igazából a két férfi lelki-szellemi párbaja, kettejük tulajdonságainak különbsége jelent meg legkarakteresebben a mű során, emlékezetes marad éneklésük. Érdekes, hogy csak az ő áriáikban vettem észre túl gyors tempót (Dread the fruits of Christian soul; The raptu’d soul defies the sword).
A Purcell Kórus hangzása imponáló, bár az igazán nagy fortékkal adósak maradtak, a hangszín csodálatos volt, a zenei megoldások minden tekintetben lenyűgözték a hallgatót.
Az Orfeo Zenekar Vashegyi György vezetésével már sokszor bizonyította a barokk zenében való jártasságát, ebben a mai koncertkínálatban nem túl gyakran szereplő korszak ritkán hallható darabjait próbálják meg elfogadtatni, felfedeztetni a közönséggel. Egyre többen kíváncsiak erre a fajta zenére és Vashegyi együtteseire. A zenekar hangzása nagyon szép, a Theodorát összefogottan, annak szépségeit maradéktalanul megmutatva játszották. Talán még sosem hallottam ennyire jól játszani őket, a szólisták, a kórus és a zenekar nagyszerű estét ajándékozott a közönségnek.


Oldaltérkép