Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Snatches – Eötvös Péter és a palackposta

Szerző: Szabó Ildikó
2006. november 17. 15.09

 Eötvös Péter Snatches című szerzői lemeze három művet tartalmaz, mindegyik különféle hangzásvilágot képvisel. A negyedik és ötödik szám két művész, Szakcsi Béla és Gadó Gábor improvizációja a Le balcon című opera témáira. Az 1944-ben született zeneszerző saját bevallása szerint mindig is vonzódott a dzsesszhez, ezért nem meglepő, hogy műveiben gyakran visszaköszönnek a műfajból kölcsönzött elemek. A három Eötvös-darabot a szerző maga vezényli.


A Snatches of a Conversation olyan, mint egy improvizáció. Egészen eredeti hangzásvilágát az adja, hogy a kéttölcséres/duplacsövű szólótrombita mellett Omar Ebrahim magyarázza, skandálja, scateli, ritmizálja, meséli, átéli a szöveget. A szerző kísérőfüzetben olvasható írása szerint a trombita a pincér. A szöveget pedig „társalgási szövegfecnik” adják (ahogy a címből kitűnik), rengeteg iróniával”. A humor egyébként sem hiányzik a műből. Adott egy szinte hamis, elhangolt, régebben lecsúszott kávéházakban (megkockáztatom, bordélyházakban) található zongora, melynek hangja maga a humor forrása. De a szövegmondás is, a mássalhangzók  erőteljes, szinte kizárólagos hangzásával, a karikírozásig eljutó recitálással, vagy éppen a mixtúrák használatával. Azonban a legeredetibb és eddig így sehol sem hallható megkomponált zörejek a legfantasztikusabbak. Eötvös Péter fiatalkorában sok dzsesszzenét hallgatott ilyen-olyan, de tiltott rádióállomásról, melyeknek a minősége igen sok kívánnivalót hagyott maga után. Sok volt bennük a zörej, sípolás, meg-megszakadt az adás, lehalkult a zene. Azóta a szerző számára az elektronikus zene jelenítette meg a zörejeket, a dzsessz pedig maradt a titokzatos műfaj. A trombitaszólót Marco Blaauw játssza, az előadásban a narrátor mellett a kortárs zene elkötelezettjét, a kiterjedt repertoárú musicFabrikot halljuk, tagjainak neve olvasható a kísérőfüzetben.
A Jet Stream homlokegyenest más hangzásvilágú, mint a Snatches. A középpontban ott is a trombita áll, de a Jet Streamben egészen egyedi oldaláról ismerjük meg a hangszert. A nagyzenekarra íródott trombitaversenynek ez az első felvétele, azóta a Deutsche Grammophonnál idén megjelent egy újabb felvétel
Håkan Hardenberger közreműködésével Mindkettőt Eötvös Péter vezényli, a BMC lemezén Marcus Stockhausen játssza a trombitaszólót.
Eötvös Péter kulcsot is ad a megértéshez: a művet festménynek írja le, különböző vastagságú horizontális csíkokat láttat, sárgás-kékes higanyszíneket, pesszimistán látja a világot, mint mikor

Eötvös Péter 1944-ben született Székelyudvarhelyt. 1958-ban felvették a Zeneakadémia zeneszerzés szakára. 1966-tól 1968-ig DAAD ösztöndíjjal tanulhatott Kölnben. 1968–76 között a Stockhausen Ensemble, 1971-től 1978-ig a WDR Elektronikai Stúdiójának tagja. Ezután 1991-ig a párizsi Ensemble Intercontemporain művészeti igazgatója, 1985-től 1988-ig a BBC Szimfonikus Zenekarának első vendégkarmestere Londonban. 1991-ben létrehozta a Nemzetközi Eötvös Intézetet fiatal zeneszerzők és karmesterek számára. 1992-től 1995-ig a Budapesti Fesztiválzenekar állandó vendégkarmestere, 1994-től a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kortárszenei vendégkarmestere, a kölni Zeneművészeti Főiskola professzora.

egy tömeggel szembe megy valaki. A hangeffektusok nagyon fontosak, a hangszerek nem a megszokott hangjukon szólnak, a kibővített ütősrészlegnek jelentős feladatot kap. A dzsessz hatása itt is érezhető, de nem annyira, mint az előző Snatchesben. Amíg ott alapgondolatként szerepelt, kibontva a lehetőségeket, át- és átcsúszik egyik stílusból a másikba, itt csak szeleteket hallunk. Sokkoló hangképek, amelyek egymásból következnek, hatalmas zenekari tablók jellemzik a művet, sokszor pillanatnyi szünetet sem engedélyezve a hallgatónak.
A színes, minden hangzási lehetőséget kihasználó előadás talán a modern zenét eddig nem ismerőket is bevezeti ebbe a különleges zenei világba. A felvételen a BBC Szimfonikus Zenekara játszik, Marcus Stockhausen a szólista, Eötvös Péter vezényel.
A Paris–Dakar kéttölcséres harsonaszólójával – melyet a lemezkiadó BMC vezetője, Gőz László tolmácsol – és big bandjével igazi hangulatot teremt. Megszólalnak az autók, az eszeveszett száguldás, a kipufogók morgása, a kerekek csikorgása, az autóversenyzéssel járó izgalom. Hatásában Honegger Pacific 231 című szimfonikus költeményéhez lehetne hasonlítani a Paris–Dakart, de Eötvös darabja jóval könnyedebb, vidámabb hangulatú. Nagyszerű, lenyűgöző szólókat hallunk Gőz Lászlótól, a nagy elánnal játszó Budapest Jazz Orchestrát Vajda Gergely vezényli.
Míg a Jet Stream és a Párizs–Dakar rallye is tartalmaz improvizációt, de kizárólag a szólisták számára, addig a két ráadásszámban a három Eötvös-mű után két dzsesszimprovizációt hallunk A balkon című opera témáira, tisztelgésül a zeneszerzőnek. A Szakcsi Béla által játszott improvizáció a hagyományos kereteket nem feszegette, addig Gadó Gábor hangszere, a gitár új hangzásait vegyítette a hagyományossal, megszokottal.
A BMC-től megszokhattuk, hogy izgalmas lemezeket ad ki, az Eötvös-féle is az. Bemutatja, milyen alkotói állomásai vannak a zeneszerzőnek, hogyan kapcsolódik a XX. század zenéje és a dzsessz, azt, hogy nem csak idegeket borzoló és (még a szakmai) közönséget is teljesen elvesztő műveket írtak/írnak.

Eötvös Péter: Snatches
BMC CD 097 
Összidő: 54’13”


Előadók
1. Snatches of a Conversation
Marco Blaauw – duplacsövű trombita
Omar Ebrahim – narrátor
musikFabrik – Ensemble für Neue Musik
Vezényel: Eötvös Péter
2. Jet Stream
Markus Stockhausen – trombita
BBC Symphony Orchestra
Vezényel: Eötvös Péter
3. Paris–Dakar
Gőz László – duplacsövű harsona
Budapest Jazz Orchestra
Vezényel: Vajda Gergely
Felvételvezető: Eötvös Péter
4. Szakcsi Béla – zongora
5. Gadó Gábor – gitár
Együttműködő partnerek: Westdeutscher Rundfunk Köln (1); BBC Symphony Orchestra and BBC Radio 3

Snatches of a Conversation
Felvétel: WDR at Funkhaus Wallrafplatz, Köln, 2002. szeptember 15. és 2003. január 17.
Jet Stream
Felvétel: Tom-Tom Studio, Kongresszusi Központ, 2003. március 30.
Paris–Dakar
Felvétel: Tom-Tom Studio, 2001. május 24. és 2003. november 24.
Szakcsi Béla improvizációja
Felvétel: Magyar Rádió 22-es stúdiója, 2003. november 20.
Felvétel és mix: Horváth Károly
Gadó Gábor improvizációja
Felvétel: Tom-Tom Studio, 2003. november 5.
Felvétel és mix: Kölcsényi Attila

Portréfotó: Huszti István
Design és koncepció: Bachman Gábor és Meral Yasar
Poducer: Gőz László

A kísérőfüzet szövege:
http://www.bmcrecords.hu/pages/tartalom/index.php?kod=097


Oldaltérkép