Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Nemzet és nacionalizmus: tudomány és politika
Limes 2009/4.

Szerző: PP
2010. április 29. 6.56

 A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára által kiadott tatabányai tudományos szemle, a Limes 2009/4. száma egy a térségben még mindig és vélhetően sokáig aktuális kérdést jár körbe. A vendég szerkesztő Kántor Zoltán mellett történészek, filozófus, politológusok, levéltárosok és jogászok a szerzők. Ízelítőként Kántor Zoltán tanulmányának (Tudományos vagy politikai kérdés a nemzet meghatározása?) részletét közöljük.

A tudományos igényű folyóiratok szempontjából nem éppen kedvező szelek fújnak az utóbbi években, de ha csúszással és megszorítások közepette is, a Limes folyamatosan megjelenik, és ez egy vidéki tudományos szemle esetében már dicséret. A folyóirat korábbi számaiban az addig nem kutatható zentai levéltári források alapján is vizsgálta a Délvidék 1941 és 1944 között történéseit. A szerzők ezúttal is kényes témához nyúlnak, hiszen a nacionalizmusok léte mind Magyarországon, mind a környező országokban, hogy a Délvidéknél maradjunk, például Szerbiában is, a mindennapok elevenébe vág.

Tartalom

 Nemzet és nacionalizmus
Kántor Zoltán: Tudományos vagy politikai kérdés a nemzet meghatározása?
Varga Zs. András: Nemzet és jogalanyiság
Losoncz Alpár: A nemzet, mint megoldás és mint probléma
Demeter Attila: Adalékok a nemzeteszme és a nacionalizmus értelmezéséhez
Egry Gábor: Kétséges egység

Műhely
Szarka László: Közös múlt – megosztott történelem. A szembenállás mítosza és tradíciója a kisnemzeti identitásban 
Mészáros Zoltán: A nemzeti gondolat a Tito utáni Szerbiában

Nézőpont
Miskolczy Ambrus: A hungarus-tudat a 19. században

Szemle
Tóth Norbert: Töprengések az úgynevezett magyar–magyar viszonyról
Wencz Balázs: „Ezzé lett magyar hazátok. A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története”

104 oldal, ára 300 forint

*

Kántor Zoltán

Tudományos vagy politikai kérdés a nemzet meghatározása? (részlet)

A nemzet, a nemzeteszme, a nemzet meghatározása, a „ki a magyar” kérdése különböző okokból a magyar tudományos és politikai élet ismétlődően terítékre kerülő kérdése. A legintenzívebben talán a státustörvény és a kettős állampolgárság körülötti viták kapcsán merült fel a nemzet meghatározásának kérdése, de a kérdés azóta is rendszeresen napirendre kerül. Kutatók, közírók próbálnak választ megfogalmazni arra, hogy milyen is legyen a modern magyar – jobb- és baloldali, konzervatív, liberális, szociáldemokrata – nemzeteszme. A kérdésfelvetés többnyire funkcionális, jelzi, hogy nincs konszenzus a magyar nemzetről vallott felfogások között, és érezteti, hogy erre nagy szükség volna a magyar bel- és külpolitikában.
A viták azt jelzik, hogy Magyarországon – amint Kis János is állította néhány évvel ezelőtt – a magyar kérdést nem gondolták végig. Mintegy húsz évvel a rendszerváltás után sem állíthatjuk, hogy Magyarországon konszenzus lenne a nemzet kérdését illetően. Természetesen fel kell tennünk a kérdést, hogy vajon szüksége van-e arra, hogy egy állam polgárai és pártjai között konszenzus legyen ebben a kérdésben? Pragmatikus megfontolásból kívánatosnak tarthatjuk, hogy a politikai pártok és az állampolgárok hasonlóan gondolkodjanak erről a kérdésről, tudományos szempontból azonban ez közömbös. A modern állam létének egyik alaphipotézise, hogy a lakosság politikai közösséget alkot, ezt a közösséget pedig bizonyos alapértékek kötik össze, ezek közül talán a nemzet a legfontosabb.
Univerzálisan a nemzet fogalmát nem lehet meghatározni. Joggal feltételezhetjük, hogy amennyiben ez lehetséges lett volna, akkor rendelkeznénk egy általánosan elfogadott nemzet-meghatározással. Amit vizsgálni lehet, az, hogy a nemzet-meghatározásban részt vevő szereplők hogyan definiálják a nemzetet, és ezt milyen érdekek alapján teszik. A tudományos nemzet-meghatározások a semlegességre törekszenek. A politika szereplőit nem köti a tudományos objektivitás, és nem áll szándékukban a kutatók munkáját elvégezni. A nemzet kérdése a politikában akkor kerül terítékre, amikor egy adott állam vagy kormány a nemzeti kisebbségek kérdését kívánja saját doktrínájának megfelelően rendezni (vagy nem rendezni), amikor a határokon kívül élők számára kíván valamilyen jogokat (kedvezményeket vagy támogatást) biztosítani, vagy amikor a pártok belpolitikai hasznot remélnek egy adott nemzet-koncepció intézményesítésével. A gyakorlatban ez a három kérdés a leggyakrabban együttesen jelentkezik. Míg egy tudományos meghatározásnak nincsenek gyakorlati következményei, ez nem igaz a politika meghatározásai esetében. Egy politikai meghatározásnak következményei vannak az állam nemzeti alapon történő intézményesítésében!
Habár a nemzet a társadalomtudomány központi fogalmai között szerepel, a nemzetről szóló gondolkodást végzetesen félrevitte Ernest Renan „mi a nemzet?” kérdésfeltevése. Renan 19. századi tanulmánya óta a kutatók választ keresnek erre a kérdésre. A számos nemzet-meghatározás ellenére, ma sincs megegyezés a kutatók között arról, hogy mi a nemzet. Ezzel önmagában semmi gond sem volna, hisz miért kellene, hogy épp a nemzet fogalmának meghatározása körül alakuljon ki konszenzus, amikor a társadalomtudományokban más fogalmak meghatározásáról is folynak viták. A nemzet viszont egyike azoknak az ideológiai, politikai töltettel rendelkező fogalmaknak, amely nélkül a modern (európai) állam nem létezhet. Ezáltal a nemzet politikai fogalommá vált. Ezért – bármennyire is vonzó a kutatók számára – a társadalomtudományok eszköztára nem elégséges a politikai töltettel rendelkező fogalom kezeléséhez. A társadalomtudományos megközelítések sajátja, hogy a fogalmat, a társadalmi jelenséget politikamentesen ragadja meg. Ebben az esetben a társadalomtudományok kompetenciája csak addig terjedhet, ameddig ezt saját eszközeivel és módszertanával elemezheti. Ezért úgy kell tennie, mintha a nemzet politika nélkül is létezne. Az elméleti és politikai vitákat elemezve látszik, hogy ez nyilvánvalóan lehetetlen. Emiatt önkorlátozásra vagyunk ítélve: a nemzetről csak annyit állíthatunk, amennyit megfigyeléseink engednek; minden más állítás normatív. Így viszont nem mondhatunk mást, mint azt, ami minden meghatározásban – már-már közhelyszerűen – benne van: bizonyos objektív jellemzők megléte és a közös együtt élni akarás. Mindez nem öröktől fogva adott, hanem a társadalmi változások által létrehozott olyan társadalmi szervezettség, amelyet később a politika – a törvénykezésben, a hivatalokban, a hadseregben, az iskolákban, a színházakban és más kulturális létesítményekben felülről kialakított értékrendje révén – intézményesített. Nem marad más, mint a politikát elemezni, amely a maga részéről konkurens – cél- és értékorientált – meghatározásokkal vesz részt a játszmában.
Megfigyelhettük, hogy Magyarországon a nemzet meghatározásának kérdése elsősorban olyankor merül fel, amikor valamilyen politikai vita alakul ki a magyar állam és a határon túli magyarok viszonyáról, illetve a határon túliak támogatásáról. Másodsorban pedig olyankor, amikor a magyarországi kisebbségek – elsősorban a roma kisebbség – integrációjáról folyik a vita.
A magyar állam – az alkotmány szintjén – már 1989-ben rendezte a nemzetre vonatkozó kérdést. A magyarországi kisebbségeket államalkotó tényezőként ismerte el, míg a határon túli magyarokat kiemelte a többi külföldi állampolgár kategóriájából (Az Alkotmány 3.6. pontja szerint: A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.) Mindez a magyar politikai osztály konszenzusával történt, és feltehetően nem tévedünk abban, hogy mindez a magyar társadalom támogatását is élvezte, illetve megelégedéssel nyugtázhatták a határon túli magyarok is. A kérdés tehát rendezettnek tűnt, és az Antall-kormány nemzeti diskurzusa is csak felületi feszültségeket okozott a magyar belpolitikában.


Oldaltérkép