Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Királylány születik – interjú az alkotókkal, bábával

Szerző: leho
2009. október 9. 6.56

 A Naphegy Kiadó gondozásában jelent meg tavasszal a könyvfesztiválra a Királylány születik című, nem szokványos mese. Sikerét mutatja, hogy nemrég a Rotary Irodalmi Díj utolsó körébe is bekerült (a későbbi győztes Darvasi László: Virágzabálók és Balázs Attila Kinek Észak, kinek Dél című műve társaságában). Párhuzamos interjúnk a születés és a kiadás stációiról a szerzőkkel, Boldizsár Ildikóval és Szegedi Katalinnal, valamint a Naphegy Kiadó vezetőjével, Szigethy Katalinnal.

– Kellő rálátással, hogyan sikerült az előző, az első közös kötet, a Boszorkányos mesék?
Boldizsár IldikóBoldizsár Ildikó:
Számomra a Boszorkányos mesék azért fontos kötet, mert ez volt az első közös munkánk Szegedi Katával. Sokat jelentett nekem, hogy Kata kívülre tette az én belső képeimet, és mindegyik képen azt láthattam, amit csukott szemmel is láttam írás közben. Vagyis kiderült, hogy hasonlóan látjuk a világot, s benne a boszorkányokat, fákat, madarakat, vizeket. Hálás vagyok Katának, hogy leheletfinom megoldásokkal tette gazdagabbá Amália világát.
Szegedi Katalin: Régi közös munkánk megítélésén számomra mit sem változtatott az a tény, hogy most kijött egy új kötet. Attól eltekintve, hogy ugyanaz a két ember alkotta, a két könyv teljesen más. Műfaját tekintve az egyik egy szöveghangsúlyos meseantológia, a másik meg egy színes-szagos képeskönyv minimális szöveggel, össze sem lehet hasonlítani a kettőt. A most megjelent könyvünk végig színes, kifutó illusztrációkkal van teli, ezzel szemben a Boszorkányos mesék rajzai jobbára monokróm-barnás illusztrációk. Ez annak idején a Móra Kiadó vélhetően anyagi megfontolások alapján hozott döntése miatt lett ilyen, akkoriban kicsit sajnáltam, hogy nem végig színes. De ma már számomra teljesen összeforrt a könyvvel, most már úgy érzem, hogy kifejezetten ilyen egyszerű illusztrációk dukálnak azokhoz a mesékhez. Sokszor elmondtam már, és ez nem változott azóta sem: nekem változatlanul az Amália a kedvenc mesém.
Szigethy Katalin: A könyv imádnivaló. Egy hibája azért van: nem a Naphegy Kiadó neve áll az impresszumban…

– Kinek az ötlete volt a Királylány születik?
Boldizsár Ildikó:
A könyvet Szegedi Kata találta ki, pontosabban az ő vágya volt egy „királylányos könyv”. Nekem nagyon tetszett az ötlet, de nem tudtam elképzelni királylányos történetet. Ismerve Kata királylányos képeit, azt gondoltam, ezek önmagukért beszélnek, nincs mit hozzájuk tennem. Aztán amikor végiggondoltam, hogy mit is jelent valójában királylánynak lenni, már egyáltalán nem találtam olyan egyszerűnek ezt a kérdést… Éreztem, hogy óriási kihívás lesz ez a könyv mindkettőnk számára: ki kell lépni a sémákból, és újra kell gondolni valami nagyon lényegest a világ működésével kapcsolatban.
Szegedi KatalinSzegedi Katalin: Eredetileg az én ötletem volt egy királylányos mesekönyv, de a legelső elképzelésem fényévekre volt attól, mint ami végül is megszületett. 2005-ben keresett meg először Szigethy Katalin, amikor a Naphegy Kiadó még csak egy álom volt számára, és az én álmaimról faggatott. Kellemes kis ismerkedési beszélgetés volt ez, szinte úgy tűnt, hogy az esélytelenek nyugalmával ábrándozgatunk csupán… Azóta szerencsére mégis megszületett a kiadó, és a könyv is. A régi vágyam egy olyan multikulti könyv lett volna, amelyben különböző népek királylányos meséit gyűjtöttük volna össze, és én persze tobzódtam volna a különféle etnikumú szépségekben és az őket körülvevő kultúrákban… Elmeséltem ezt Boldizsár Ildikónak, aki azonban megkérdezte: mi lenne, ha ő írná meg? Addig egyetlen közös munkánk, a Boszorkányos mesék kedvező tapasztalatai alapján gondolkodás nélkül rávágtam, hogy nagyon örülnék neki.
Szigethy Katalin: Közös gyermek. Mindenki beletette magát. Szegedi Katáról szerintem mindenki tudja, hogy ő a királylányok koszorús, örökös, tiszteletbeli, udvari rajzolója. Így nála rátermettebb álmodót aligha kívánhatott magának a könyv. Innen indult az ötlet, hogy teret kellene adni neki a királylányok ezerféle és mégis egyetemesen állandó arcának megalkotásához. Az alkotó partner személye pedig természetesen nem is lehetett volna más, mint Boldizsár Ildikó, aki szavakkal festi le Kata királylányait. És Kata pedig pont az Ildikó fejében élő királylányokat tudja megfesteni. Ez persze önmagában még talán nem is nagy kunszt. De az már igen, hogy ehhez nem is kell összebeszélniük…

Tringatrilla 

– Sokáig született, mi volt az oka a kiadás csúszásának?
Boldizsár Ildikó:
A csúszás oka épp ez az újragondolás volt. Ez a sokat emlegetett nyolcezer karakter egy évig íródott, és bizony a képekért is meg kellett küzdenie Katának, de ezt majd biztosan elmondja ő maga. Egész egyszerűen sem az írás, sem az illusztrálás során nem működtek az addigi „technikáink”. Engem hosszú út vezetett a letisztultsághoz, ahhoz, hogy ezen a végtelenül egyszerű nyelven tudjak megszólalni, és tudjak elmondani fontosnak tartott dolgokat a női létezésről.
Szegedi Katalin: Végül is nem csúszott, hiszen nem volt előre kijelölt megjelenési időpont. Az viszont igaz, hogy nagyon sokáig készült, éspedig éppen én voltam az, aki úgymond sokáig „ültem” Szigethy Katalinrajta. Hála a kiadónak, hagytak dolgozni, nem sürgettek, tudomásul vették, hogy „jó munkához idő kell”. És ez valóban nagyon időigényes feladatnak bizonyult. Egyfelől maga a kézirat is sok fejtörést okozott nekem, hiszen súlyos, nem egykönnyen illusztrálható, elvont fogalmakról esik szó a szövegben. De igazából nem is az elméleti, hanem a gyakorlati munka tartott sokáig. Talán egy nem szakmabeli számára is elképzelhető, hogy nagyon macerás technikát választottam. Először is a képek alapja egy papírmontázs, arra festettem rá, míg végül kollázs és assemblage technikával fejeztem be a képeket (utóbbi elnevezés még nem nagyon elterjedt, ezért nem használjuk magyarul. Azt jelenti, hogy különböző tárgyak vannak a képekbe építve – a szerk.).
Szigethy Katalin: Csúszás nem volt. Csak sokat forrt menet közben az egész könyv. És valószínűleg teljesen rosszul mértük föl, hogy mennyi időt igényel egy ilyen vállalkozás. Az ember nem feltétlenül gondolja, hogy egy vékonyka képeskönyv megszületése több mint egy évet igényel. De olyan műgonddal és részletgazdagsággal készültek a képek, és annyira meggondoltan került bele minden egyes szó, hogy nem volt szabad sietni. Érlelni, pihentetni is kellett az anyagot.

– Nem a megszokott séma szerint készült: kézirat, majd később az illusztrációk. Ez a reflexív módszer mennyiben okozott nehézséget?
Boldizsár Ildikó:
Ez a könyv valóban oda-vissza készült. Hol bennem született meg egy mondat, hol Katában egy királylány. Nagyon megdolgoztattuk egymást, sírtunk is eleget egy-egy fázisnál. Minden betűnek és ecsetvonásnak külön története van, azért is lett ilyen „sűrű” a végeredmény. Bármennyiszer olvasod és nézed a könyvet, mindig találsz benne valami olyasmit, amit addig észre sem vettél.
Szegedi Katalin: Valóban nem a megszokott módon álltunk neki. Ildikó kérése volt, hogy kezdjem el Szegedi Katamost én a munkát: fessek képeket szöveg nélkül, és majd ő reflektál a képeimre. Nagyon izgalmas játék volt ez számomra. Először öt királylány képét festettem meg mindenfajta előzetes megbeszélés nélkül, mégpedig Aurita, Pallida, Noatah, és Armelle kelta ihletésű képét (amelyen a madarak szállnak), valamint egy olyan képet, amit végül is nem tettem bele a könyvbe, mert utólag erőltetett lett volna a szöveghez illeszteni. Ezek alapján kezdte el Ildikó a szövegét írni, és én nagyon izgultam, hogy vajon a képeim mit piszkálnak fel benne. A Boszorkányos mesék alapján valami ahhoz hasonló művet képzeltem, ehhez képest óriási meglepetés volt, amit aztán Ildikó felolvasott nekünk. Teljesen más oldalát ismertem meg. Nehézséget ez a fajta munkamódszer nyilván elsősorban Ildikónak okozhatott, hiszen nem lehetett könnyű összehozni egy történetet a képek alapján. De nekem is fejtörést okozott a nem várt fordulat: a kézirat megismerése után át kellett formálnom a bennem addig csöndben érlelődő történeti szálat, amire a képeket magamban, gondolatban felfűztem. A kézirat ismeretében azonban szinte nulláról kellett kezdenem mindent, mert egész más szellemiséget tükrözött, mint amiben addig gondolkodtam. Azt rögtön láttam, hogy itt most semmi sem készülhet rutinból, de ez nem is baj, a rutin unalmas. A nehéz feladatok az izgalmasak, ez pedig az volt teljes egészében. Ahogy haladtam előre a munkában, egyre inkább azt éreztem, hogy ezt most nagyon komolyan kell venni. Olyan súlyos ez a szöveg, hogy nekem is alaposan le kellett ásnom magamban, hogy megtaláljam és ki is tudjam fejezni mindazt, ami elhangzik. Ráadásul nem könnyű olyan fogalmakat megfogni, mint pl. állhatatos, egészséges, türelmes, igazmondó… Aztán meg egy ilyen szöveg mellett a kép nem „illusztrálhatja” szolgaian a leírtakat. Például amikor arról esik szó, hogy a kisbaba kitartóan próbálkozik a kiságyában a felállással, ide egészen biztosan nem rajzolhattam kisbabát, aki a kiságyában próbálkozik a felállással, mert az nagyon szájbarágós lett volna, és elvitte volna az egészet egy teljesen más irányba. A szöveg nagyon lírai, a képeknek is költőinek kell lenniük.
Szigethy Katalin: Elindultunk egy ötletből, hogy mi lenne, ha most az illusztrátor ihletné a meseírót. Kíváncsiak voltunk, hogy mi sül ki egy ilyen nem szokványos közelítésből. Kata rajzolt, majd Ildikó írt, majd Kata újra rajzolt és Ildikó ezúttal vele egy időben írt. Majd ennek mindenféle változata következett. Kísérleteztünk, játszottunk. Aztán amikor szinte elkészültek az alkotók, néhány hétre félretettük a szöveget és a képeket pihenni. Majd amikor elővettük, a napnál világosabb volt, hogy milyen könyvet kell ebből a nyersanyagból csinálni. És ezt is teljesen szoros együttműködésben találtuk ki. Izgalmas volt.

 Noatah

– Hová lehet elhelyezni, skatulyába szorítani a könyvet a magyar gyerekkönyvpiacon? Mennyire lóg ki a trendből?
Boldizsár Ildikó:
Huhh, ezt én nem tudom megmondani, mivel azt se tudom, mi a trend. Én már csak ilyen trendetlen író vagyok… Csak arról tudok írni, ami engem foglalkoztat. Szigethy Kata erre biztosan tud majd válaszolni, ő olyan jól tudja ezeket a dolgokat!
Szegedi Katalin: Vajon muszáj mindenképpen skatulyába gyömöszölni? Olvastam olyan cikkeket a könyvről, amelyekben – nyilván pontosabb műfajmegjelölés híján – a szerző ajándékkönyvnek titulálta Szigethy Katalin az Annóbana könyvet. Én azonban egyáltalán nem tartom annak, egyrészt az ebben a műfajban megjelent előképek miatt, másrészt meg szerintem olyan semmitmondó és felszínes ez a beskatulyázás. Mi az, hogy ajándékkönyv? Végső soron minden könyv az, amit ajándékba adunk. Ha így vesszük, akkor persze ez is az, nyilván szívesen adják ezt a könyvet ajándékba bizonyos alkalmakra. Más könyvet meg más alkalomra. Én a magam részéről egyszerűen képeskönyvnek tartom, hiszen mindvégig az lebegett a szemünk előtt, hogy képeskönyvet alkotunk: én a képeket, Ildikó a szövegét. Arra meg, hogy mennyire lóg ki a trendből, szintén nem tudok egzakt választ adni. Nyilván nem trendi ez a könyv sem, ahogyan más munkáink sem azok.
Szigethy Katalin: Teljesen. És erre nagyon büszkék vagyunk. Sokakat zavar is, hogy nem tudják hova besorolni. Az embereknek gyakran kényszerük van arra, hogy kategóriákban gondolkodjanak és ítélkezzenek, mert különben elbizonytalanodnak és megijednek. De ez nem baj. Kihívás és feladat annak, aki felvállalja, és meg nem értés, fanyalgás annak, aki nem. Megosztja az olvasókat. Kevés a közömbös ember. Vagy rajongásig imádják, vagy nem is értik, hogy mi lehet benne a jó. Ez mutatja a legjobban, hogy mennyire erősen hatnak a képek és a persze a szöveg.

– Egy díjra jelölés mindenképpen a szerzők és a kiadó megerősítése. Mind a szerző, mind az illusztrátor, mind a kiadó kapott már díjakat; milyen haszna van-lehet egy díjnak?
Boldizsár lldikóBoldizsár Ildikó:
Én nem tekintem a kapott díjakat személyes elismerésnek. Az én eddigi díjaim sokkal inkább szóltak a meséknek, a gyerekirodalomnak, mint nekem, és ez így is van rendjén. Amikor elkezdtem mesékkel foglalkozni, a gyerekirodalom rangon alulinak számított a kortárs irodalomban, a kutya sem figyelt rá. Húsz év kellett hozzá, hogy a helyzet megváltozzon, de megváltozott. A Rotary Irodalmi Díjra jelölést azért tartom kiemelkedően fontosnak, mert úgy érzem, hogy nemcsak a meséket, hanem a gyerekeket és a nőket is nagy megtiszteltetés érte ezzel.
Szegedi Katalin: Kézzelfogható „haszna” még nem nagyon volt a különféle díjaknak, de az igazi haszna nem is abban rejlik, hanem számomra egyszerűen a pozitív megerősítésben. Az nagyon fontos. Ahogyan talán sok más alkotót is, engem a negatív reakciók borzasztóan összetörnek, teljesen elveszítem tőlük az önbizalmamat. Emiatt aztán összezavarodom, és egyre rosszabb dolgokat csinálok, hónapokra használhatatlanná válok. A jó visszajelzések ugyanakkor nagyon ösztönzőleg hatnak rám, akár lelkes olvasói levelekről, akár szakmai díjakról legyen szó. Mindkettő nagyon fontos, mert megerősít.
Szigethy Katalin: Nem tudom, hogy haszna van-e, de jólesik, az biztos. Kell néha egy kis megerősítés, hogy sokan gondolják úgy, jó úton járunk. Vagy inkább csak kellemes, amikor az egyébként csak a képzeletünkben élő, megfoghatatlan „célközönség”, a „mi olvasónk” testet ölt, megelevenedik és gratulál, díjat ad...

Wamweru 

– Lesz-e újabb közös kiadvány? A Királyfi születik mintha már készülne.
Boldizsár Ildikó:
Rengeteg szemrehányó levelet kapunk a fiús anyukáktól-apukáktól és a kisfiúktól is, hogy ők miért nem kaptak királyfis könyvet. Ezt nem hagyhatjuk annyiban. Ráadásul mindhárman „fiús anyukák” is vagyunk, Szegedi Katának és nekem kettő-kettő, Szigethy Katának egy kisfia van. Ez már eleve öt királyfi… Bennem egyébként már összeállt a történet, de ennek a nyolcezer karakternek is szüksége lesz egy évre.
Szegedi Katalin: A Királylány születik című könyvben van egy ajánlás: „Lányainknak”. A
lányaink nagyon örültek ennek, a fiaink pedig megkérdezték: És mi? Most ők jönnek.
Szigethy Katalin: A Királyfi megfogant. Úgy kilenc hónap és tán meg is születik…


Oldaltérkép