Hírlevél:   
  
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„Lehetséges, hogy a legjobb pillanatban indultunk el”
Interjú Bokor Pállal

Szerző: leho
2009. március 3. 10.56

Bokor PálBokor Pál és az Atlantic Press 2007 végén jelentette meg A siker neve Oscar címmel filmes trilógiája első részét, s a kiadó ezzel a kötettel debütált a magyar könyvpiacon. Azóta többek közt szovjet-orosz, hétköznapi történelem tárgyú visszaemlékezést (Hívja Leonyid Brezsnyevet!), amerikai aktuális politikai témájú kötetet (Barack Obama szupersztár), s a filmtrilógia második részét is kiadták (A siker helye Hollywood). Az indulásról, a szerzett tapasztalatokról és a tervekről kérdeztem Bokor Pált, a kiadó vezetőjét.

– Sokáig az MTI tudósítója is volt, így nem szokatlan, hogy könyvet jelentet meg. De kiadót alapítani?! Mi indította erre?
– A könyv és a könyvkiadás talán a legrégibb szenvedélyem, ha nem is az egyedüli.
Tizenhat évesen egy kis könyvkötő műhelyben megtanultam a kézi könyvkötészetet, mert érdekelt. Érettségi után későbbi feleségemmel, aki könyvtáros szakon tanult, Szirmai Istvánnak, a hatvanas évek kultúrpolitikai főfelügyelőjének könyvtárát rendeztük aprópénzért. Akkor loptam életemben először és utoljára. Persze könyvet. Egy impresszionista festőkről szóló gyönyörű albumot csempésztünk ki a villából. Ebből a kincsből (a világhírű Gallimard adta ki) két példány is volt Szirmai ötezer kötetes könyvtárában, amikor még a legnagyobb közkönyvtárakban sem lehetett ilyet találni.
Jóval később, 1988-tól ’93-ig a Magyar Hírlap Könyvek főszerkesztője voltam a néhai Pallas Lapkiadónál. Elsőként adtunk ki Sztálin címmel egy cikkgyűjteményt az új orosz sajtó leleplező írásaiból. Vad sietségben készült fordítások voltak, szerkesztésre, korrektúrára pár óránk volt, ami meglátszott a szöveg minőségén. De az olvasók akkor még ki voltak éhezve a tényirodalomra. Szóval a könyv 50 ezer példányban fogyott el minden reklám nélkül. Engem a tényirodalom mindig ugyanúgy érdekelt, mint a fikció. A Pallasnál talán harminc ténykönyv kiadását vezényeltem le, ezek között volt jó néhány unikum, köztük Jászi Oszkár műve, a Magyar kálvária – magyar föltámadás, vagy gróf Stomm Marcelnak, a „dezertőr” doni III. hadtest főparancsnokának az emlékiratai.

– Nálunk a nagy kiadók is folyton panaszkodnak, a jól prosperáló, sikeres kisebb, családi(as) könyvműhelyekre pedig alig van példa, talán az Animus az üdítő kivétel. Milyen nehéz elindítani egy kiadót? Egyáltalán, „mekkora” az Atlantic Press?
– Hát én nem panaszkodom. Ez a kiadó jól indult, ha nem is abban az értelemben, hogy sok pénzt kerestünk vele. A cél a piacon való megkapaszkodás volt, és jó indulásnak azt nevezem, hogy ez minden jel szerint sikerült. A könyveinket minden komoly terjesztő átveszi, kisebb szállítási és utánpótlási problémáktól eltekintve minden nagy könyvesboltban és internetes portálon megtalálhatók, az emberek vásárolják őket, a sajtó is szívesen ír róluk. Más kérdés, hogy az országos sikerlistáknak ma semmi közük a könyv vagy akár az olvasmány minőségéhez. Az országos sikerlistákra nagyon kevés kivételtől eltekintve milliós reklámkampányok juttatják el a könyveket. De mivel az emberek lassan kezdik megérteni ezt, és az óriás-, metróplakátos sikerhajhászás egyre kockázatosabbá válik, ezt az utat egyelőre nem keressük.
Az Atlantic Press amúgy a rendszerváltozás utáni első független magyar hírügynökség volt. Mint vállalkozás – hol jól, hol rosszul, de – engem mindig eltartott, s rajtam kívül még elég sok értelmiséginek nyújtott teljes vagy részleges megélhetést az idők folyamán. Én pedig 15 évvel ezelőtt búcsút mondtam utolsó fizetett állásomnak, úgy érezvén, hogy alkalmazottként sosem tudom megvalósítani terveimet.
A könyvkiadás előtérbe kerülése egyenes következménye volt annak, hogy többéves munka után két éve befejeztem egy számomra kivételes fontosságú könyvet. Ebben A film mint mozgás címmel a film közelében producerként, dokumentumfilm-rendezőként, forgatókönyvíróként eltöltött évek esztétikai tapasztalatait szűrtem le. Az Akadémiai Kiadónál elolvasni sem voltak hajlandók a kéziratomat, holott ez a könyv világviszonylatban is az első kísérlet a filmes mozgásokban rejlő esztétikum elméleti megfogalmazására, és olyan elemzéseket tartalmaz, melyeket filmszakmai barátaim már most is idéznek egyetemi előadásaikban, egyelőre kéziratból. Az Osiris igazgatója, Gyurgyák János vállalta volna a kiadást, de ott is presztízsszempontok döntöttek. A kiadó filmes sorozatának szerkesztője nem akart engem olyan szerzők közé felvenni, mint Antonioni, Tarkovszkij vagy André Bazin. Én ezt megértem, de nem volt kedvem és időm végigjárni további néhány tucat kiadót, pályázgatni, nexusokat keresni. Ekkor döntöttem a kiadói tevékenység bővítése mellett, bár megjegyzendő, hogy az Atlantic korábban is jelentetett meg filmes kiadványokat, például a Shoot in Hungary című angol nyelvű produkciós kézikönyvet, mely egy évtizeden át a magyar film legfontosabb névjegye volt Hollywoodban. És noha A film mint mozgás még nem jelent meg, mert annak nagyon igényes külsővel és sok illusztrációval kell megjelennie, egynéhány kisebb befektetést igénylő kötettel már ott vagyunk az országos könyvpiacon és az olvasói köztudatban is.

 Az Obama-könyv bemutatóján: Magyarics Tamás, Tamási Izabella szerkesztő és Bokor Pál

– Filmes kötődése érthető, a többi megjelentetni szánt könyvet hogyan választja ki? Egyedül dönt, vagy csapatmunka folyik a háttérben?
– Kiadónk tavaly hat könyvvel indult, idén eddig nyolc kötetet látok biztosan, és tárgyalok a jövőre megjelenő kiadványokról is. A döntések jogát többnyire magamnak tartom fenn, de a Magyar Hírlap Könyvek kiadása idején, később az Alexandra Kiadó A krimi gyöngyszemei sorozatának szerkesztésekor több tucat kiváló könyvszerkesztővel, korrektorral, tervezővel és illusztrátorral kerültem kapcsolatba. Sok kéziratot kapunk, de ebben a fázisban nem kockáztathatunk annyit, mint a nagy kiadók. Ennek dacára minden profilunkba vágó kéziratot elolvastatok vagy elolvasok. A műhelymunka nálunk azt is jelenti, hogy az elkészült kéziratokat minimum három-négy ember olvassa, az én kézirataimat is, és nincs az a nagy név, akinek a szövegét szentírásként kezelnénk.

– Milyen reklám-, promóciós és terjesztési eszközökkel élhet egy induló kiadó? Kiadványaik a könyvesboltok mely polcain találhatók meg?
– A szakmai folyóiratokban, az Új Könyvpiacban, a Könyvklubban, a KönyvHétben, a Napos Oldalakban vagy az Alexandra által kiadott Könyvjelzőben valamilyen formában minden könyvünk „megfordul”. Mivel több évtizedes újságírói pályafutás után elég sok szerkesztőségben ismernek, így másoknál valamivel könnyebb elérnem, hogy elolvassák és értékeljék az általunk kiadott könyveket. Hamarosan elkészül a saját honlapunk, melynek születése fontos fejlemény. Meggyőződésem szerint az elkövetkező években csak az a kiadó maradhat talpon, mely képes kiaknázni a világhálós lehetőségeket, és kiadni könyveinek e-book változatát. Ebben az Atlantic sok nagynevű, évi több tucat könyvet megjelentető versenytársát szeretné megelőzni.
Könyveink az ország minden könyvesbolthálózatában és minden internetes könyváruházban ott vannak. Hogy milyen polcokon, azt a kiadó profilja szabja meg, mely pillanatnyilag három műfajra terjed ki. Természetes, hogy olyan területeken igyekszem mozogni, amelyekhez van valamilyen személyes közöm. Külpolitikai újságíró vagyok, éveket töltöttem a film közelében, a krimit pedig mindig kedveltem. A világpolitika, a film és a szórakoztató könyv így lettek a kiadó vezető műfajai, de az ismeretterjesztés minden területére szívesen kirándulok, ha szellemi muníciót látok egy könyvben. Ha pedig találok izgalmas szépirodalmi műveket, profil ide, profil oda, szívesen megjelentetem őket.

– Milyen tapasztalatokat szűrt le az első könyvek megjelenése után? Mit kell/lehet erősíteni, min kell változtatni? Mi a benyomása a magyar könyvpiacról?
– Pillanatnyilag az a helyzet, hogy az ezoterikus gondolatzúzalék és a gyengébbnél gyengébb krimik, fantasyk, szerelmes regények eluralkodtak a magyar könyvkiadáson. Én ezt nem intellektuális katasztrófaként élem meg, hanem azt mondom, hogy ha ez az ára annak, hogy az emberek ne felejtsenek el olvasni, akkor ideiglenesen megengedhető talán még a legalacsonyabb tömegízléshez való alkalmazkodás is. Egy nagy könyvterjesztő marketingosztályán például úgy vélik, hogy Magyarországon ma csak olyan könyvet lehet eladni, melynek a „titok”, az „álom”, a gyarló földi valóságtól való elszakadás valamilyen formája már a címéből kisejlik. Az eszképizmusnak ez a formája a jelenlegi szociális viszonyok között érthető jelenség, de átmeneti is egyben. Tehát én biztos vagyok abban, hogy a tudás, a tudományosság, a megbízható ismeretek, a világ dolgaiban való eligazodást segítő könyvek hamarosan újra teret nyernek. Ezt persze egyelőre nem azok a kiadók fogják támogatni, amelyek most még nagy pénzeket zsebelnek be abból, hogy az ezotéria és a New Age tárgykörébe tartozó könyvek dömpingjével, és jól népszerűsíthető, de néha egyszerűen írástudatlan szerzők könyveivel valósággal megerőszakolják az olvasót.
Magyarországon évi tízezer új cím jelenik meg. Vannak kiadók, amelyek évek óta két-három száz címmel állnak elő, hogy sok kicsi sokra megy alapon elvigyék a piacot. Ez üzleti szempontból logikus megfontolás, de ezen a kis magyar könyvpiacon egyfajta túltermelési válságot eredményezett. Már lehet hallani olyan nyilatkozatokat, melyek szerint a recesszió hónapokon belül kikényszeríti a változást. A hazai könyvkiadásban most a kevesebb több volna, s el fogunk jutni odáig, hogy a tájékozottabb olvasók már semmilyen reklámtámogatás mellett nem lesznek hajlandók megvenni a szellemi hulladékot. Lehetséges tehát, hogy a legjobb pillanatban indultunk el, amikor a könyv tartalma és irodalmi minősége újra tényezővé válik. Akkor az ambiciózus kisebb kiadóknak is javulhatnak a piaci esélyei.

– A Hollywood-trilógia harmadik darabja A siker titka a sztár című könyv lesz. Mennyire sikeres az eddig megjelent két kötet?
– Ez a trilógia bizonyos értelemben A film mint mozgás című, már említett nagyobb munkámnak az előkészületei közé tartozik. A filmmel kapcsolatos tapasztalataim és nézeteim populárisabb kifejtését tartalmazza, de nem a bulvársajtó szintjén. A siker neve Oscar, az első kötet alacsony példányszámú volt, de behozta a költségeket, és ennél többet nem is vártam tőle. A kritikusok csak a második könyv, A siker helye Hollywood megjelenésekor kezdték észrevenni, milyen tudatosan foglalkozom azokkal a kérdésekkel, amelyek kifejezetten a magyar olvasó számára fontosak. Az amerikai filmgyártást mai formájában egy magyar kivándorló, Adolph Zukor találta ki és szervezte meg. A könyv megírása előtt tehát elutaztam Ricsére, ahol Zukor született, és megkerestem Budapesten egyetlen Magyarországon élő rokonát is. Kétszer is elmentem Tolcsvára, William Fox szülőhelyére, ahol sikerült 130 év után beazonosítani a házat, ahol a Fox stúdió alapítója született. Ha igaz, tavasszal felkerül egy emléktábla ennek a háznak a falára.
Idősebb Bush elnökkel 1985-ben a Fehér HázbanA siker titka a sztár, a trilógia harmadik kötete az év végén jelenik meg. Ez sem azokról a dolgokról szól majd, amelyeket a bulvársajtó erőltet. Kevéssé érdekelnek az aktuális hollywoodi botrányok, hogy melyik színésznő mit varratott fel, de érdekel a sztárság mint létforma, mint lélektani állapot, mint értékformáló erő a filmiparban. Ebben a kötetben egyebek között azt szeretném majd bemutatni, hogy – ellentétben a hazai viszonyokkal – Amerikában a sztárkultusz kevés kivételtől eltekintve kimagaslóan tehetséges és óriási munkabírású színészeket érint.
Az Atlantic tavalyi legsikeresebb könyve egyébként nem a Hollywood-könyv volt, hanem Polgár Dénes Egy Polgár a nagyvilágban című kötete, valamint az én Barack Obama szupersztár című könyvecském. Ez utóbbit, soron kívüli kiadvány lévén, a legolcsóbb formában kellett megjelentetni, ami a nagy könyvesboltokban hátrányt jelent. Ott a bestsellereken kívül jobbára csak az igényes külsejű, drága könyvek vannak szem előtt, a könyvek tartalmával senki nem törődik. Az Obama-könyv ennek ellenére fél év alatt több ezer példányban fogyott el, s persze miután a szupersztárból elnök lett, továbbra is kelendő. A magyarázat részben talán az én túl sokat és néha bizony lekicsinylő hangsúllyal dicsért „könnyed és olvasmányos” stílusomban lehet, másrészt abban, hogy könyveim nagyon tudatosan magyar szemmel íródnak. Ez esetben egy olyan politikusról akartam karrierképet rajzolni, akitől a mai magyar politikai elit szakmai és morális értelemben sokat tanulhat.

– Mit ad ki az Atlantic Press idén, és milyen hosszú távú terveik vannak?
– Nos, hadd kezdjem akkor egy szórakoztató kötettel. Heteken belül megjelenik az első magyar netregény, melynek szerzője Iván Kati, a Füles olvasószerkesztője. A könyv
szerelem@szerelem.hu címmel lát napvilágot. Érdekes hazai színfoltnak szánjuk a külföldi szórakoztató irodalom dömpingjében, s ha a publikum is jól fogadja, lesz folytatása is.
Megjelentetünk idén is néhány kifejezetten eseményértékű kötetet is. Kezdeném Upton Sinclair könyvével, mely Upton Sinclair bemutatja William Foxot címmel látott napvilágot nyolcvanöt éve, s melyet nem ide tartozó politikai okok miatt soha nem adtak ki Magyarországon, holott a híres amerikai író egyik legérdekesebb ténykönyve, s tavaly már tizenvalahányadik kiadását érte meg Amerikában. Folytatnám egy régóta tervezett és pillanatnyilag félkész állapotú saját könyvemmel, mely egyelőre az Olaj címet viseli. Korunk egyik legkomplexebb gazdasági jelenségével s a hozzá tartozó politikai és katonai konnotációkkal foglalkozom benne. Végül van az idei tervünkben egy olyan könyv is, melyet kifejezetten a karácsonyi vásárban szeretnénk észrevetetni a rengeteg album között. Ennek a címe Apa is csak egy van. A világirodalom és a magyar irodalom legszebb apaverseit gyűjtjük egybe ebben a kötetben, az illusztrációt pedig a legszebb képzőművészeti apaportrék és -szobrok adják.
Ami a hosszabb távú terveket illeti: nem hiszem, hogy ez a kiadó évi húsz-harminc kötetnél magasabb kiadványszámot akarna elérni. Ez az a könyvmennyiség, amelynek minőségét még kontrollálni lehet. Szeretnénk mielőbb belépni az elektronikus könyvek piacára. Vannak távlati elképzeléseink, melyek óriási hatással lehetnek a hazai olvasási és a könyvbeszerzési szokásokra, de ezekkel nem érdemes előreszaladni. A legfontosabb teendőnk most az, hogy megalapozzuk és megismertessük az Atlantic Press Kiadó választott szlogenjét, mely így hangzik: „Csak a jó könyv!”

Bokor Pál

Az Atlantic Press Kiadó tulajdonosa és főszerkesztője. Budapesten született 1942-ben, a Radnóti Bokor PálMiklós Gimnáziumban érettségizett, majd 18 éves korától újságíró. Budapesten és Moszkvában (MGU) egyetemi tanulmányokat folytatott. A hetvenes és a nyolcvanas években az MTI moszkvai és washingtoni tudósítója volt, később egy ideig a Magyar Hírlap külpolitikai rovatát vezette, majd a lap Vasárnapi Magazinját szerkesztette. Az Atlantic céget húsz éve alapította. Az utóbbi években az újságírás mellett írói, műfordítói és filmes tevékenységet is folytat. 1985 és 2008 között tíz könyve jelent meg, de írt filmforgatókönyveket is, rendezett dokumentumfilmeket, és két játékfilmet jegyez producerként. Műfordítóként többek között Arthur Conan Doyle A sátán kutyája című regényét, Edgar Allan Poe és Emily Dickinson verseit ültette át magyar nyelvre. Újságíróként az utóbbi időben a Népszava, az Élet és Irodalom hasábjain publikál. Könyvei közül tavaly a Barack Obama szupersztár című portré keltett feltűnést, mert több hónappal az amerikai elnökválasztás előtt jelent meg, és magabiztosan vetítette előre egy afroamerikai politikus elnökké választásának akkor még rendkívül ködösnek tartott lehetőségét.


Oldaltérkép