Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



„A kultúra csendes, nyugodt kis szigete” – beszélgetés Szigethy Katalinnal

Szerző: leho
2007. december 13. 19.39

 Szigethy KatalinA Naphegy Kiadó 2005 nyarán szinte berobbant a magyar gyerekkönyvkiadásba. Egyéves tevékenység után az év gyerekkönyvkiadójává választották. Világosan megfogalmazott célokkal, magasra tett mércével léptek porondra. Könyveik minden szempontból igényesek. A gyönyörködtetés mellett nagy hangsúlyt fektetnek a foglalkoztatásra is, művészi mesekönyveik pedig kifejezetten a gyerekek esztétikai érzékét fejlesztik. A kiadó eddigi eredményeiről, karácsonyi–téli újdonságairól és terveiről beszélgettünk a főszerkesztővel, Szigethy Katalinnal.

– Tudom, hogy a Naphegyen van a főhadiszállásotok, jelent-e valami mást is a név?
– A névadást hosszas és igen heves vita előzte meg, végül kb. 20 ötletből szörnyen fantáziadúsan ehhez az egyszerű, a székhelyünkre utaló névhez kanyarodtunk vissza. Később, amikor a cég már nemcsak papíron létezett, hanem kezdett formát ölteni, a neve is jelentést kapott, többlettartalmakkal telt meg. Mivel maga a szó derűt, békét sugall, így a „mesebeli Naphegy” a családi együttlét, a könyvvel töltött szabad idő, ha nagyon fennkölt és közhelyes akarok lenni: „a kultúra csendes, nyugodt kis szigetének” a szimbóluma lett számunkra.

   

– A Naphegy „berobbant”, írtam fentebb, ilyen sima volt új kiadóként betörni a magyar gyerekkönyvpiacra?
– Valós időben elég küzdelmesnek éltük meg, de így utólag már egyáltalán nem volt vészes. Legalábbis ami a szakmai köröket illeti. Örömmel és elég nyitottan fogadtak minket, persze aktívan és tudatosan kerestük is a lehetőséget az ismerkedésre, a bemutatkozásra. Úgy híresültünk el, mint „a kiadó, amely mindenütt ott van”. Ez néha valószínűleg nyomulósnak tűnt, máskor talán még röhejesnek is. Teljesen össze tudtam omlani, ha egy szakmai rendezvényről nem értesültünk, mondván, „hogyhogy minket nem is hívnak?!” Mostanra persze kicsit jobban ismerjük már a terepet, és a forró fejünk is hűlt néhány fokot, vagy egyszerűen csak többen ismernek minket. Szóval a szakma mára talán számon tart már minket, így egyre kevesebb dologról maradunk le…
Nem volt (és „nem van”, sőt valószínűleg nem is lesz…) ilyen sétagalopp a kereskedelmet bevenni. Én eleinte nagy naivan azt hittem, hogy egy jó könyv eladása közös érdek. Hogy a kereskedő abból él, hogy eladja a kiadó könyveit. Ma már látom, hogy ez nem ilyen egyszerű, sőt! Valóságos háború zajlik, sejtésem szerint sokkal keményebben, mint amennyire én ezt hajlandó vagyok elhinni… Amikor egy kereskedő (aki papíron tartja a könyveinket) a legjobban keresett kiadványunk után érdeklődő vásárlónak azt mondja, hogy nem kapható, mert a kiadó visszahívta, akkor elég értetlenül szoktam magam elé nézni…
Az olvasók körében viszont, azt hiszem, egyre többen szeretnek és olvasnak minket, és bár még bőven van hová fejlődni, úgy gondolom, kezd törzsközönségünk alakulni. Szerencsére elég sok a „visszaeső”. Aki megismerte valamelyik könyvünket, az nagyon gyakran vásárol a többiből is.

 Visegrádi palotajátékok: Már egy könyvünk van! (Ki vár a várban?)

– Milyen nagy ez a fa? Elég hozzá a fejszétek és a favágáshoz szükséges energiátok?

– Nem tudom. Mármint nem tudom, hogy elég energiánk lesz-e ahhoz, hogy hosszú távon tudjunk létezni ezen az igen összetett, nehéz, pártokra szakadó piacon. Itt természetesen nem politikai pártokra gondolok, hanem a nagyon koncentrálódó, néhány óriási könyvbirodalom köré rendeződő kiadói és kereskedői csoportokról. Azért még igyekszünk megtalálni az utunkat a mamutok között. És a lelkesedésünk még töretlen!

– Első köteteitek a legkényesebb ízlésűeket is kielégítették. Nehéz megszerezni külföldi sikerkönyvek kiadási jogát? Mennyire garantált a kinti siker itthon?
– Szerencsére elég jó kapcsolatrendszerünk alakult már ki a külföldi kollégákkal, ami szerintem nagyon fontos. Sokak szerint teljesen mindegy, hogy mi zajlik a határainkon túl, de én utálom a belterjességet, és hiszek a kultúra határokon átnyúló erejében. Nem tudom elfogadni azokat a véleményeket, hogy „magyar gyereknek a kezébe csak magyar könyv való”. Szerintem igenis fontos, hogy túllássunk az orrunkon. Ezért is indultunk külföldi könyvekkel. És persze azért is, mert szerettünk volna gyorsan, lendületesen indulni. Ráadásul nem sok kiadásra érdemes hazai író hozta volna lelkesen a kéziratát egy ismeretlen, induló céghez… Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Szóval a külföldi sikerkönyvekről kérdeztél. Egy könyv sikere szerintem szinte teljesen kiszámíthatatlan. Rengeteg olyan világsikert ismerek, ami itthon teljes érdektelenségbe ütközött, és szinte visszhang nélkül kopott ki a polcokról. Nálunk sokkal tapasztaltabb szakemberek és sokkal komolyabb reklámkampányokat folytató kiadók sem tudják garantálni egy könyv sikerét. De talán épp ez teszi izgalmassá a munkánkat.

– Művészi mesekönyveiteknek milyen a szakmai fogadtatása? És a legfontosabb: a közönségtől milyen visszajelzéseket kaptok?
 – A Művészi Mesekönyvek sorozat egyértelműen a szívem csücske. A szakma nagyon lelkesen fogadta, többen kerestek meg minket azzal, hogy vajon be lehetne-e a sorozatba kerülni, és a díjunkat is egyértelműen ezeknek a könyveknek köszönhetjük.
Olvasói körökben ezzel szemben mindenféle véleménnyel szoktunk találkozni. Vannak, akik rendszeresen telefonálnak, hogy mikor jelenik már meg újabb kötet végre, mert jó volna, ha legalább a hét minden napjára jutna egy, mert kicsit unják már Bendegúz és Kinga történetét épp 213. alkalommal, de a gyerek hallani sem akar másról, sőt, van ahol anyuka magának is gyűjt egy-egy dugi példányt a hálószobai könyvespolcon. És szép számmal vannak olyan olvasók, akik nem értik, hogy „már miért kellene a háromévesüknek megvenni egy vászongerincű, állítólag művészi könyvet, mikor ő úgyis csak lecsokizza”. Erre nem tudok mit mondani, hacsak azt nem, hogy az enyém még sose csokizta le, pedig könyv is, csoki is bőven akad a keze ügyében, ráadásul szerintem Eric Battut nem zavarná, ha némi barna tónus is díszítené itt-ott a képeit, feltéve, hogy a lecsokizás nem az egyetlen tevékenység a könyvvel kapcsolatban…
És persze akadnak olyanok is, akik a sorozat lényegét, a sok, lehetőleg nagyon is különböző alkotói világ bemutatását nem értik, vagy ami nekem még fájóbb tud lenni: nem tartják értéknek, csak azt látják, hogy ebben fiú a szereplő, tehát a lányának minek vegye meg.
És vannak, akik a sorozat néhány darabját kedvelik, néhányat pedig kifejezetten csúnyának találnak. Ilyenkor belátom, hogy az ízlés nagyon egyéni és különböző, bár amikor utána anyuka leemeli a polcról a tömegtermék Nr. 876-ot, akkor azt gondolom, hogy az ő ízlése talán mégsem annyira egyéni és különböző…
Mi persze nem téríteni akarunk, legalábbis erőszakosan biztosan nem. Azért ha lesz olyan, aki megtanulja meglátni ezekben a képekben a szépet, akkor biztos nem leszek miatta bánatos…

– Mekkora példányszámot értetek el első könyveitekkel? Melyik könyv fogyott a legjobban?
– Minden eddigi könyvünk 2000 vagy 3000 példányban jelent meg. Ha minden jól megy, több is lesz köztük, amit jövőre már utánnyomunk.

 Az egyik legszebb része a kiadói munkának

– Sokszor beszélgettünk arról, hogy előbb-utóbb magyar szerzők színvonalas munkáit is kiadjátok majd, úgy tudom, most ez napirenden van… Esetleg további magyar szerzős tervek?

– Rengeteg terv van. Néha kicsit túl sok is, legalábbis a stáb méretét és az anyagi lehetőségeket alapul véve, de egyet ígérhetek, minimum 5-6 magyar könyv ki fog kerülni 2008-ban a Naphegy műhelyéből.

– Ha jól tudom, Böngésző sorozatotok már teljes. Mik a tapasztalatok, hiszen az óvodákkal napi kapcsolatban álltok?
– Ez egyértelműen a legnagyobb siker. A gyerekek imádják, és a szülők is egyre ritkábban mondják, hogy „Hiszen nincs is benne szöveg! Ezzel akkor most mit csináljak?” Erre egyébként a nyerő válaszunk mindig az, hogy tessék megkérdezni a gyerektől, akik valóban azonnal meg is látják, hogy mire való ez a könyv. Szerencsére összehozott minket a sors egy tatabányai alapítvánnyal, ahol a nagyon lelkes (és mellékesen kiváló szakember) fejlesztő pedagógusok (logopédusok, vizuális szakértők, pszichológusok, szomatopedagógusok) elképesztő esetekről számolnak be a böngészők és a Csiki-csuki könyvek mindennapos használatával kapcsolatban.
Ja, és elárulok egy titkot. A sorozat még nem teljes! Lesz egy ötödik kötet is…

– Nemrég mutattuk be őszi újdonságaitokat. Mi várható még karácsony előtt, illetve télen?
– Kifejezetten téli újdonság már nem lesz, ajánlatunkban a tavaly megjelent Téli böngésző és a művészi sorozatból Az állatok karácsonya, az idei újdonságok közül pedig a szintén művészi A Mikulás és a kiscica és az Ide nekem a Holdat! kis vakondjának új, téli kalandja szerepel (Téli varázslat). Ezek A rózsaszín elefánttal és a Pauli sorozat második részével egyetemben már november első felében boltba kerültek. Most már „csak”a jövő éven dolgozunk.

Link:
Naphegy Kiadó


Oldaltérkép