Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Centauri: Kút a Nap alatt
Részlet az elbeszélésből

Szerző: Centauri
2010. november 4. 6.56

 A Kút a Nap alatt című kisjátékfilmet november 3-án az Uránia Nemzeti Filmszínházban mutatták be. A forgatókönyvet Centauri azonos című elbeszélése alapján írta és a filmet rendezte Kapronczai Erika. A film alapjául szolgáló novella a Kék angyal (2008, Magvető) című kötetben jelent meg; ennek kapcsán kérdeztük a szerzőt, Centaurit, s közlünk részletet a műből.

Parázslott az ég. Meztelenül kuporodott a csuhára Krizosztóm, mégsem fázott, enyhe éjjel volt. Éjféltájban Trampli atya, aki este nyolctól vele zsolozsmázott, így szólt:
– Jól van, fiam. Ennél többet nem tehetünk. Lesz még időd imádságra. Most pihenj, és fogadd meg az apát úr tanácsát. Használd ki ezt az éjszakát, dőlj hátra, és csodáld meg az Isten tágas egét! Így teszek én is.
Krizosztóm szó nélkül terült el a csuhán. Most először nem viszketett. Vakaródzás nélkül feküdt hajnalig, és a csillagokat bámulta, a felhőket, az alkony pírját, amikor pedig kinyíltak a Porta Speciosa kapui, és Trampli atya intett, felkapta a csuhát, felállt, és várta, hogy felzendüljön a Dei Glória; és úgy énekelte, hogy az odabent lévők is jól hallják, a mise végén pedig letérdelt a kút széléhez. Kisvártatva megjött Trampli atya egy jókora lánccal, ráakasztotta a csörlő kampójára és megrángatta néhányszor.
– Indulhatsz testvér. Hamarosan utánad eresztünk mindent, amire szükséged lehet.
Krizosztóm még egyszer felnézett az égre.
– Az Úr legyen veled – mondta Trampli atya.
– És a te lelkeddel – válaszolta Krizosztóm. Engedelmesen, csaknem boldogan lépett fel a kávára, kézbe vette a láncot, és ereszkedni kezdett.
Lefelé mászva a derekáig felgyűrődő csuhában, a comb belső oldalát horzsoló, keléseit dörzsölő láncon ide-oda lengve Krizosztóm annyira félt, mint még soha. De elhatározta, hogy kibírja, és nem sikít. Amikor leért, nagyon megkönnyebbült, bár a kút nem volt annyira száraz, mint ahogy azt Krizosztóm várta. A rendkívül hideg víz a térdéig ért, ráadásul néhány csont is akadt benne, ezért fel akart kiáltani, hogy merjék ki, de ahogy felnézett, megdöbbent, és egy hang se jött ki a torkán. Az ereszkedés közben érzett rettegés, derű volt ahhoz képest, ami odalent kerítette hatalmába. Amikor meglátta azt kicsi fényes korongot, ami ettől kezdve az ég! És az ég peremén azt az árnyat, ami Trampli atya távoli sziluettje. Krizosztóm apróbbnak érezte magát a portetveknél is, ráadásul valószínűtlenül sötét volt odalent.
 – Jól vagy, Krizosztóm testvér? – kiáltott egy távoli, üreges, hideg hang, Trampli atya odafönt még barátságos, közeli, meleg hangja.
Krizosztóm ajkai összepréselődtek, majd kipattantak, szája óriásira nyílt, és üvöltött. De hogyan? Hang nem hagyta el, csak valami rettentő sötétség szállt ki belőle, mint templomtoronyból a denevér. Krizosztóm arcát elborította a zokszó nélküli könny, vonaglott, tátogott, akár a szákban vergődő hal, és egy pillanat alatt eliramlott belőle a remény.
– Hahó! Krizosztóm testvér? Jól vagy? Felelj! – kiabált a távoli hang, és minthogy Krizosztóm képtelen volt válaszolni, Trampli atya az ebédlőbe sietett, ahol az atyák reggelihez készülődtek. Gigász apát elhadarta az asztali áldást, intett Jodid és Loggia atyáknak, és velük együtt elviharzott a kerengő irányába. Mire a kút pereméhez értek, Krizosztóm már jobban volt. Túljutott az első megrázkódtatáson, és buzgón a 23. zsoltárt imádkozta. Gigász apát és a többiek aggódva hajoltak a kútba, ahonnan halkan, a mélyből, a sűrű sötétből ezt hallották: Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Füves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Trampli atya a fejét fogta. Loggia atya azt mondta:
– Húzzuk fel!
Gigász apát lekiabált:
– Krizosztóm! Válaszolj!
Lentről ez hallatszott: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Gigász apát Trampli atyára támadt:
– Hogyan küldhettétek le lámpa nélkül? Azonnal hozzatok neki lámpákat!
Trampli atya elviharzott. A zsoltározó Krizosztóm előtt nemsokára fény jelent meg – egy szép, piros viharlámpa meleg, barátságos fénye. Krizosztóm magához ölelte, és felnézett, mintha maga az Úr hallgatta volna meg imáit. A kút peremén három árnyat is látott, és végre meghallotta a kiáltozást is.
– Krizosztóm! Krizosztóm! Hallasz?
– Igeeen! – üvöltötte a testvér lelkesen.
A nap további része azzal telt, némiképp felborítva a kolostor rendjét, hogy berendezzék Krizosztóm új lakhelyét. Minthogy a kiabálás a visszhangos kútban kevéssé volt hatékony, először is a diakónusok terméből hoztak táblát, amelyből Nimbusz atya csinos darabot fűrészelt le; a táblát pedig tucatnyi kréta kíséretében leküldték Krizosztómhoz, hogy írja fel, mi mindenre van szüksége. Hogy szegény testvér ne a vízben álljon, deszkákat eresztettek le, csapokat és szegeket, vásznakat, asztalkát, egy széket, ágyneműt, tükröt, borotvát, dézsát a mosakodáshoz, és mindent, amit csak Krizosztóm kívánt, igaz, nem sokat kért. A monostori kút körül a sürgölődés eltartott estig is. Amikor Krizosztóm nem kért már semmit, a barátok pedig látták, hogy odalentről, a derengő fényből az apró alak barátságosan felinteget, sőt kiált – jól vagyok, testvérek, menjetek a dolgotokra! –, lassan elszállingóztak. Trampli atyát úgy kellett kisegíteni a kerengőről, mivel az előző éji virrasztás, majd a Krizosztóm leeresztését követő bizonytalanság, végül pedig a pánik a végletekig elcsigázta. Elkeseredett volt, és mardosta a bűntudat, bár Gigász apát később odament hozzá:
– Mi is gondolhattunk volna a lámpára. Vétkeztünk mi is. (Részlet)

Centauri: A Rudolf-naplók
Részlet a Hór-völgyi köd című regényből


Oldaltérkép