Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A Csimota Kiadó papírszínháza
Egy régi-új műfaj meghonosítása Magyarországon

Szerző: leho
2008. december 12. 10.56

Edinger Katalin A méhkirálynővelA Mozgásjavító Általános Iskola Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Diákotthona, valamint a Csimota Könyvkiadó rendezésében december 11-én mutatták be az érdeklődőknek a kiadó új mesesorozatát, a papírszínházat. A kiadványok lényege, hogy egy aktatáskaszerű, kihajtható fadíszletben elevenedik meg a mese: nagy alakú illusztrációkat mutat egymás után a mesélő, s közben a háttérben olvassa/mondja a történetet. Az első négy „kötet” kifejezetten a fogyatékosoknak készült, ám az ép gyerekek ugyanúgy élvezhetik.

Edinger Katalin, a Csimota Kiadó munkatársa először is elmesélte a Méhkirálynő című papírszínházas Grimm-mesét, melyet Agócs Írisz illusztrált. A meggyőző bemutató után elmondta, hogy a papírszínháznak (japánul kamisibáj/kamishibai) – mely a mesekönyveket mintegy színházzá alakítja – nagy hagyománya van Japánban, sőt a középkorban nálunk is létezett egy hasonló műfaj, a vásári képmutogatóé. Ezt a különleges és ősi előadási módszert szeretnék megismertetni Magyarországon hat klasszikus mese megjelentetésével.

 A sorozat

Az aranyhalacska (Makhult Gabriella illusztrálta) és A brémai muzsikusok (Takács Mari illusztrálta – hamarosan részletesen is írunk róla) először Franciaországban jelent meg, ahol a sorozat nagy
A mese pszichoterápiás módszer
A szakirodalom a mesét az emberiség egyik legelső pszichoterápiás módszereként tartja számon. A felnövekedés során ép és sérült gyermeknek egyaránt jó néhány pszichológiai problémával kell szembenéznie. A mese hallgatása során a gyermek képzeletben találkozik azokkal az élethelyzetekkel, amelyek megoldása még előtte áll, vagy amelyek megoldásával küszködik. A mese szimbolikus formában közli a gyermekkel, hogyan birkózhat meg nehézségeivel.
népszerűségnek örvend, majd lefordították/átírták magyarra (Lackfi János); a négy Grimm-mese (Hamupipőke, Jancsi és Juliska, Békakirály, A méhkirálynő – Szecsődi Tamás Leó szövegével) viszont kifejezetten a fogyatékosoknak készült – ami nem szűkítés, hiszen az
ép gyerekek ugyanúgy élvezhetik, ez esetükben semmilyen megszorítást nem jelent. A mesesorozat a közreműködő szakemberek (pszichológus, gyógypedagógusok) munkája eredményeképp is egy olyan új terápiás eszközzé válhat, mely a halmozottan fogyatékos, mozgáskorlátozott gyermekek speciális igényeihez alkalmazkodva lehetőséget teremt a gyógypedagógusok számára is, hogy egy eddig még nem alkalmazott eszközzel segítsék megőrizni és gyógyítani a sérült gyermekek lelki egészségét.
A sorozat a papírszínház meghonosítását tervező Csimota és egy interaktívmese-ötlettel a kiadót megkereső Fekete-Szabó Viola gyógypedagógus, a Mozgásjavító Általános Iskola, Módszertani Intézmény és Diákotthon Csillagház Tagozatának munkatársa kompromisszumából született. Abból indultak ki, hogy a minden szülő és pedagógus szívesen mesél a gyermekeknek, hiszen a mese megnyugtató, feszültségoldó hatásán túl képes valami sokkal többre is: a mesében megtalálhatók ugyanis azok a tanítások, amelyek a lelki gyógyuláshoz szükségesek.
Fekete-Szabó ViolaFekete-Szabó Viola meseszerűnek tartja a sorozat megszületését. Beszélt arról, hogy az ötlet egy nagyon konkrét helyzetben fogant: az osztályában van egy több szempontból is fogyatékos, mozgássérült, értelmileg akadályozott és beszédképtelen gyerek, aki életének ebben a szakaszában nagyon nehezen tudja feldolgozni a feszültségeit. Elkezdett azon gondolkodni, hogy gyógypedagógusként hogyan tudna neki ebben segíteni. Azokat az eszközöket, amelyek a hagyományos terápiában szóba jöhettek, nála nem lehetett alkalmazni. Ő nem tudja se kibeszélni, se kifesteni magából e feszültségeket. Ötödik éve tanít abban az osztályban, s minden napot úgy kezdenek, hogy egy reggeli kör keretében mesél nekik, amit a gyerekek nagyon szeretnek. Évek óta mesél nekik, de nemrég elérkeztek egy olyan szakaszhoz az életükben, amikor már a boltban készen kapható mesekönyvekből nem tudott nekik Szecsődi Tamás Leómesélni. A nagyon egyszerű mesekönyveket – Boribon, Tipptopp és Kippkopp – jól tudták használni, de amikor tovább akartak lépni, nem állt rendelkezésükre semmilyen tündérmese típusú könyv a gyerekek szövegértési, vizuális észlelési szintjén. Akkor kezdtek a kolléganőivel azon gondolkodni, hogyan tudnának az ilyen jellegű könyvek megalkotásában segédkezni. Átírták a gyerekek szövegértési szintjének megfelelően a meséket, de így teljesen szétesett, használhatatlan lett a történet. Ekkor teljesen ismeretlenül felhívta Szecsődi Tamás Leót, s megkérte e mesék újbóli átdolgozására. Amikor ez elkészült, kerestek olyan illusztrátorokat, akik ebben a munkában örömmel vesznek részt (Kun Fruzsina, Borogdai Zsuzsa, Radnóti Blanka, Agócs Írisz). Az ő ötletük volt, hogy ha már ennyi munkát fektettek e mesékbe, keressenek hozzá kiadót, aki lát ebben fantáziát. Így kerültek kapcsolatba a Csimotával.
Edinger Katalin folytatta a kiadói történettel: amikor Violával találkozott, neki volt négy meséje és négy illusztrátora. Ám a formát Violáék egészen másképp gondolták, szerettek volna egy interaktív könyvet csinálni, ami egyrészt nagyon költséges, másrészt nehezen megvalósítható. Viszont a Csimota épp akkor vette fel a kapcsolatot egy francia kiadóval, amelynek száz fölötti papírszínházi meséje van már, gyakorlatilag havonta hoznak ki egy új történetet. A franciák magyar illusztrátorokat kerestek, a Csimota többet is ajánlott, végül két mese született a kapcsolatból: Az aranyhalacska és A brémai muzsikusok először Franciaországban jelent meg. Ekkor érkezett Viola az ötletével, s a Csimota összekapcsolta a két dolgot. Ettől kezdve felgyorsultak az események, az illusztrátorok szerződés, bármiféle ígéret nélkül elkezdtek dolgozni, a kiadó összerakta a pénzügyi tervet, ami elég vaskos lett, hiszen négy meséről volt szó, ráadásul kezdésként egy jó minőségű fakeret is kell hozzájuk. Négy helyre pályáztak, s mindenhol nyertek, az NKA Ismeretterjesztő Szakkollégiuma, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, valamint két cég, a Deloitte és a Magyar Telekom támogatta a mesék megjelentetését. Utóbbi cég mindezt úgy tette, hogy a partnereinek nem karácsonyi ajándékot küldött, hanem egy levelet, amelyben az állt, hogy az ajándékra szánt összegből ilyen könyveket adnak a megfelelő iskoláknak. A könyvek leginkább megfelelő helyekre történő eljuttatásában és a módszer betanításában, megismertetésében a Zsótér Pál Alapítvány és a Mozgásjavító Általános Iskola segített. A mesékhez dr. Fischer Eszter pszichológustól kértek részletes elemzést, hogy egy-egy mese milyen módon, milyen rétegekkel szól a gyerekekhez, ez a leírás a pedagógusok és a szülők számára készült.

Radnóti Blanka Kun Fruzsina  Borogdai Zsuzsa

Szecsődi Tamás Leó arról beszélt, miért volt nagy feladat az által kedvelt többszörösen összetett mondatokban való megfogalmazás helyett nagyon egyszerű, félre nem érthető formában újraírni ezeket az ismert Grimm-meséket. Az iskola kiadásban segítő gyógypedagógusai pedig konkrétumokkal is bemutatták, milyen nehézségeik adódtak: a Hamupipőke szemkiszúrós végkifejletét hogyan alakították át úgy, hogy a mese lényege se vesszen el, ugyanakkor a csonkításon is enyhítsenek. Egy-egy nagyon jó példával illusztrálták, hogy milyen gondjaik adódtak: a köznyelvben mindennap használt „hát” kifejezés például ezeknek a gyerekeknek minden esetben a testrészt jelenti, s nem a kötőszót; s ahol például négylovas hintó szerepelt a mesében, ott tényleg négy lónak kellett lennie a képen – a szöveget tehát ilyen szempontból is rostálni kellett. Edinger Katalin kiemelte, hogy a kiadványok eltérő illusztrációs technikákkal készültek, ami sorozat további érdeme.
Agócs Írisz elmondta, hogy milyen kihívást jelentett halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek Agócs Íriszkészíteni illusztrációt. Nagyon speciális feladatuk volt; sokat találkoztak Violával, délelőttöket, délutánokat töltöttek az iskolában, képkockánként végigbeszélték, hogy mi az, ami „átmegy” e gyerekeknek, s mi lehet zavaró, nem értelmezhető számukra ezeken az illusztrációkon. Az elején nagyon nehezen haladtak, míg tisztázódott, hogy nagyon intenzív színekkel, nagyon egyértelmű, letisztult formákkal kell dolgozniuk. Ő vektoros, számítógépes formát választott, ez a mérettartás miatt is könnyített a feladatán, ugyanakkor valószínű volt, a könyvkészítés során itt-ott változtatni kell – tehát más volt a feladat, mint egy szokványos kiadásnál, amikor „csak” annyi a dolga a grafikusnak, hogy szép illusztrációt alkosson. A kissé nagy méret is szokatlan volt számára. Írisz volt a négy illusztrátor közül az egyetlen, aki azzal is bíbelődött (ezt Takács Mari vitte tökélyre „francia” könyvében), hogy folytonossá tegye az illusztrációt: meseolvasás közben a mesélő csak félig-háromnegyedig húzza ki az adott rajzot, s a képhez tartozó szöveg végén tárul csak fel az egész illusztráció, rajta az új, érdekes „információval”.
A kiadásban részt vevők a jelenlévőket egyértelműen megnyerték a papírszínháznak, most már csak a szülőkön, nevelőkön, iskolákon a sor, hogy a drágább fakeret megvétele után minél több, átlagos árú papírszínházi mesével szórakoztassák gyerekeiket, tanulóikat. Arra pedig Lackfi János hívta fel a figyelmet – ő már csak tudja –, hogy milyen fontos a mesélésben a szülők/nevelők minél aktívabb részvétele, ráadásul a mesélő a gyerekkel szemben foglal helyet, így közvetlenül láthatja a mese kiváltotta reakciókat.
A tájékoztatón szó esett még a papírszínházban rejlő lehetőségekről: tovább, másképp is lehet mesélni, bele lehet szúrni saját képeket, meg lehet változtatni a történetet, saját mesét lehet alkotni és így tovább.

 Edinger Katalin A méhkirálynővel

Link:
IV. Gyermekirodalmi Fesztivál és Vásár I. – az illusztrációs pályázat eredménye, Pompor Zoltán és Boldizsár Ildikó előadása

Legutóbbi Csimota-írásunk:
A csodafa igazi hangja – A Csimota és az NFZ közös kiadványa

A Térszínház szentek életéről szóló képmutogatója (a százhalombattai Régészeti Parkban) 


Oldaltérkép