Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



120 éve született Láng Ida költő

Virág Emese – Balogh István*
2009. október 14. 6.56

Láng Ida egyetlen fennmaradt, hiteles fényképeLáng Ida, a méltatlanul elfelejtett, két világháború közötti magyar zsidó költő 120 évvel ezelőtt, 1889-ben a Békés megyei Vésztőn látta meg a napvilágot. Életművének jelentős része egészen a legutóbbi időkig ismeretlen volt a nyilvánosság számára. A vésztői fakereskedő családból származó Láng Ida Eperjesen és a kulturális szempontból akkor fénykorát élő Nagyváradon végezte tanulmányait és kezdte pályáját az 1900-as évek legelején. Alkotásai egy fiatal nő, majd később érett művész vallomásai az őt érintő, érdeklő világról, mesterien rejti toposzai mögé zsidóságát, mély érzéseit.

Az 1910-es években lett a vésztői Láng Gyula fakereskedő és nagy műveltségű polgári iskolai tanár felesége. A vidéki elzártságban, egy, a líra iránt kevéssé fogékony közegben, feleségként és anyaként kellett helytállnia, költőként és művészként igazán sosem kaphatta meg az őt illető helyet. Ezt a magányosságot fogalmazza meg akkor is, amikor Levél Tomiból c. prózai írásában a Rómából távoli száműzetésbe küldött Ovidius tragikus művészi sorsára tesz utalást.
 Versei, regényei, tárcái és kritikái külföldi, fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg, rendszeresen publikált a Magyar Asszonyban és Az Újságban. Ismert műgyűjtő volt, 1933 óta rendes tagja a Gyóni Géza Társaságnak. 1944 elején még megjelenhetett utolsó verseskötete, a Tündöklő híd, amely azonban már nem kaphatott elismerést, a súlyos beteg költőnőt családjával együtt a vésztői gettóba vitték be, állapotának romlása miatt a békéscsabai kórházba szállították. A kórházban nem maradhatott, a békéscsabai gyűjtőtáborba került, ahol családjától, elválasztva, magányosan, 1944 júniusában, a deportálás előtti napokban halt meg. Sírja a helyi zsidó temető hátsó parcellájában található, rajta a felirat mindösszesen ennyi: Láng Ida – írónő…
Láng Ida az ősz hivatásos dalnoka volt. Nemcsak írt, hanem festett szavaival. Múltidéző teliholdas álmokat alkotott a mindennapokba, a szomorúságot emelte mesteri szintre, tovarohanó pillanatokat élt át maximális intenzitással, és mindebből születtek felejthetetlen képek költeményeinek palettáján.
Ősenergiákat megmozgató delejes álomlátásszerű képekben olvasztotta össze az alkonyt és a hajnalt… gyermek tud csak így meséket szőni az éjszaka alatt megelevenedett természetről. Zenélt, láncolt, viharokat vészelt át, majd megpihent és feloldódott az őszben.
Önmagát fáradt ősök utódjának, bús bolyongónak titulálta, mintegy determinálva ezzel verseinek hangulatát. Búskomor ám ugyanakkor angyali derűvel nevető képei az övék. Tolla nyomán porcelánfigurák kelnek életre, lakatlan paloták báltermei népesednek be újra, nem létező kapukon keresztül tör be a képzelet világába, az ősz párbeszédet folytat a leveleket ágról letessékelő széllel és a pirospozsgás arcú teliholddal, életre kelnek a csillagok is, egy szív színes álmaivá elevenedik az egész világ.

Lobogó lángok

Egy babonás este varázsa utólért
s az elfutó perc riadtan megállt.
Kedvre derülő szemem villanása mély lett,
mint tengerszemek mélykék vigasztalan vize.
A szívemre ráborította fátyolát a vágy
és kevély arcom sápadtra halványult,
mert végigcsókolt egy tűzpiros virágú
szép álom tavaszi szépsége
és fellobogó lángok gyultak
a szemeim bánatos egén.

Hajnalcsillagok

Megannyi fényes égi szolga,
mint sürgő-forgó mennyei komorna,
aki disziti a régi-égi úrnőt,
vállára ad felhő belépőt
s fejére tűzi szűzi drága ékül
a kelő Nap sugarát. Végül
elalszik a sok szép égi szomszéd sorra
s hajnalfény derül a rekettyebokorra.

Este

Halk szárnysuhogással közelgett az est,
mint lomha madársereg
bekopogott az ablakon.
Hamuszín talárját szétteregette
A pihenni vágyó házak felett.
Sötétbe hanyatlottak a fák,
selymes füvek,
mesélő folyók
s a hallgató kövek az uton.

Halk akkord

Láng Ida egyetlen fennmaradt, hiteles fényképeNem azok a könnyek a legégetőbbek,
miket sápadt arccal sírnak el
egy kedves halott fejfája felett,
nem akkor fáj legjobban az élet,
mikor panaszos szájunk megremeg
és lázadozva vádoljuk az eget.
…Néha csak egy könnycsepp az,
mely reszketve a szívből messze száll,
ahogy lepereg a lehunyt szempillák felett
és mégis fájóbb az minden fájdalomnál
és súlyosabb mint golgota keresztje.
…És elfelejtjük lassan, hogy milyen
szép a mosoly,
mikor egy tündöklő arcon átragyog
s a lelkünkben meghalnak lassan
a visszajáró vidám tegnapok.
…És elfeledett arccal az ősz jön felénk
s messze fut minden jókedv és öröm
s marad:
halkuló szívben néhány fakult álom
az emlékek bánatos árkádjai alatt.

A verseket eredeti írásmódjuk szerint adjuk közre.

* Virág Emese kolozsvári történész
Balogh István kutató, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem hallgatója, judaisztika- és hébertanár


Oldaltérkép