Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Én voltam a kézirat – Faludy György

Szerző: Kerekes Tamás
2005. december 1. 11.49

 A recski kényszermunkatáborban három évet húzott le a kilencvenöt éves költő. Az unalom, az éhség, a terror elleni védekezésből születtek versei, amelyeket a napi tizenhárom órai kőtörés közben írt. A kényszermunka alatt keletkezett költemények elveszhettek volna az utókor számára, ha Faludy György nem éli túl (én voltam a kézirat), de társai megtanulták verseit, s utólag nem volt nehéz rekonstruálni azokat. Most a költő emlékeiből szemezgetünk.

Üdvözöllek Benneteket! – kezdte Szolnokon a költő, aki először 1946-ban, a remény korszakában járt először a városban. A remény napjainak nevezte az 1918. októberi eseményeket is, de édesapja, miután megtudta, hogy a miniszterelnököt, Tisza Istvánt megölték, az őszirózsás magyar forradalomról kijelentette: Egy forradalom nem kezdődhet gyilkossággal.
Magyarország 1946-ban iszonyú nyomorban élt. Kályhák voltak az utcán, hullaszag terjedt a levegőben, éhezett mindenki, ugyanakkor hittek egy szebb, szabadabb Magyarországban. Rákosi alatt tönkrement mindent, összegezte a harminc évet emigrációban töltött költő. A mai korban a híres Dreyfus-per jutott eszébe, akkor Zola híres cikke nyomán felmentettek egy ártatlant, most bűnösöket bocsátanak szabadon.


Faludy a negyvenes években katona lett az Egyesült Államok hadseregében, mint mondta, valakinek meg kellett mutatnia, hogy egész Magyarország nem áll Horthy oldalán. Az önként jelentkező költőt egy tábornok hívta meg néhány sörre (a tábornok nem hitte el, hogy nem hat elemit végzett, csak négyet). A tábornok által felkínált amerikai állampolgárságot visszautasította, s aznap a bolondokházában kötött ki, mert hülyének nézték, de egy freudista orvosok által végzett hatórás vizsgálat kiderítette, hogy nem hülye. Szelíd mosollyal tette hozzá, hogy az amerikai hadsereg 19 millió katonája közül ezt csak neki adták írásba. (Hogy örült volna ennek Joseph Heller – K. T.).
Elmesélte, hogy Kanadában, a torontói egyetemvárosban parkot neveztek el róla. Akkori lakásából látta, hogy egy svéd, zavart lelkű asszony a hideg márványra feküdt nyári ruhában. Felszaladt a lakásába egy köpenyért, de mire visszaért, már három kabát volt az asszonyon. Veszélyesen meggyengült Magyarországon a szolidaritás – jegyezte meg rezignáltan.
Katonaként, 12 tankkal fogadta el Új-Guineában egy pápua törzsfőnök meghívását. A pápuák majdnem meztelenek voltak, gyarmati sorsukra emlékeztek, a német állam zászlajának hivatalos színeivel voltak kifestve, az ágyékkötőn Hitler képe látszott. A pápuák a német hittérítőket megették ugyan, de Adolf Hitlert tisztelték.
 Hárman ültek egy budai kávéházban: Karinthy Frigyes, Kassák Lajos és Faludy György. Karinthy tréfából egy kavicsot vett a szájába, és elváltoztatott hangon felhívta az Esztergomi Nőegylet nevében Kosztolányit telefonon.
A költő szabadkozott, de a felajánlott honorárium (100 pengő) hatására azonnal szabaddá tette magát. Kosztolányi becsületére legyen mondva, szóba hozta, hogy Karinthyt is meg kellene hívni. Igen ám, de a telefonáló közölte Kosztolányival, hogy így a 100 pengőt meg kellene osztani kettejük közt. Kosztolányi azt válaszolta, hogy adják neki a pénzt, úgy, hogy Karinthy ne lássa. A telefonáló azt mondta, hogy ez is megoldható, de csak a nyáljelenet után.
– Milyen nyáljelenet? – kérdezte Kosztolányi.
– Amikor én letolom a gatyám a nézőtéren, és Te kinyalod a seggem! – felelte a kavicsot a szájából kivevő Karinthy Frigyes.
A költő annak idején az Államvédelmi Hatóságnak bevallotta, hogy a Broadway 72. utcájában szervezte be a külföldi kémszervezet, Walt Whitmannal és Edgar Allan Poe-val Amszterdamba készül.
Hallottam már Szolnokon beszélni az életéről, egy mondatot se ismételt.


Oldaltérkép