Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


Komoly kapcsolatok*: Lenka

Szerző: leho, fotó: PP (s ennek különös jelentősége van)
2010. november 16.

 Az Álomcirkusz után Szegedi Katalinnak újra olyan könyve jelent meg, amelyet nem elég, hogy ő illusztrált, hanem még a szövegét is ő szerzette. Ez a kötet különös szerzet. Az utóbbi időben megszokott nagyalakú kiadványait (Alice-tól Királylányig, Óztól Mindentvarróig) követően ez egészen mini, s Málika után a színvilága is – főleg önmagához képest – minimálista. Nagyalakú viszont Lenka maga.

Mutass be!

Különös könyvbemutatón jártunk szombat késő délután a Pozsonyi Pagonyban. A gyerekkönyvesbolt nagyüzemi tempóra kapcsolt aznap, úgy volt a bemutatókkal, mint az olasz foci a rántott hússal, vagy fordítva. Délelőtt Bumburi, délután pedig Lenka. A gyerekirodalmi fan-fanok persze mindkettőn ott tolongtak. Mi, szimpla fanként csak az egyiken (nem áruljuk el).
Több szempontból is különös volt a bemutató. Azért, mert a kötettartalom épp olyan hosszúságú, hogy elolvasva a kisgyerekeknek egy ültő helyben befogadható („a leírt szöveg felolvasandó”), s közben futurista XXI. századi, modern szemléltetőmódszerrel az alkotó egyenként mutogathatja az illusztrációk nagyalakú eredetijét, amelyek így valós időben mozgó képekként színesíthetik a hallottakat. Meg azért is, mert a felkért tervező-illusztrátor (stb., mi sem akarunk fölös tiszteletkarikákat körözni) Pálfi György különösen nem egy szakmai méltatótól elvártan-megszokottan méltatott. Lekapta volna a tíz körméről Szegedi Katát, de ő állta-ülte a kérdéseket, s a leggorombábbnak tűnő megjegyzésre is mosolyogva válaszolt, persze a tőle megszokott, nyilvánosság kiváltotta szolid pír (nem píár) lámpalázban.
A bemutató így felemásra sikeredett: kislányok szájtátva hallgatták a mesét (Rét Viktória előadásában), néha önkéntelenül is megfogdosva az illusztrációkat, ezzel mintegy kézzel szavazva a kötetre; míg sok felnőtt szintén szájtátva hallgatta a szakember célzottan nem „édi-bédi”, „gügyögő” megjegyzéseit, kritikáját, vagy például más illusztrátort érintő félmondatos oldalvágását. Laikusként nem tudjuk megítélni, hogy a bírálatoknak van-e szakmai alapja, de egy-két jó szót azért megérdemelt volna a kötet a szakmázás során, hiszen az átlagos szülő-gyermek seregek nem a könyvek kivesézéséért mennek el egy-egy bemutatóra, hanem a kötet erényeit megismerendő. Tény: nem kellett porral oltóval lefújni a szakember hozsannázásától felhevült nézőközönséget.

Szegedi Katalin szemléltet, Rét Viktória ezúttal olvas, Pálfi György szakért 

A P ma az utcán haver

Nézzük Lenkát magát, aki „magányosnak érezte magát”! Nem kezdünk sem freudista, sem jungiánus eszmefuttatásokba, és családi anamnézissel sem szolgálunk, hogy miért a témaválasztás. A téma ugyanis az utcán hever, ma sok a nem húszdekás manökenalakú a gyerekek között, s ha hihetünk a statisztikusoknak, egyre több. Ezért is fért bele a Csimota szoknyájába Lenka, mégpedig a toleranciasorozat kötetei közé.
Bárki bármit is mond, a szőkék szezonja van. Minden tiszaságával. Ezért jó, ha vörös nők is megjelennek a placcon. Újabban már, ha vörös nőkről van szó, nem Klara Zetkin vagy más, hanem nyár óta Klimté jut eszembe. És most itt egy újabb, Lenka.
Szép fekete gombszembogara, lobogó vörös hajkoronája ellenére „dagi”, „röfike”, nem fér bele a hulahoppkarikába, szinte elgurul… Egyszóval nem egy andzselinadzsoli. Nincsenek a nyomában kereskedelmi tévések, és fogadjunk, hogy Etyekre se jár forgatásra. De a legnagyobb baj az, hogy nincsenek barátai. Csak a ceruzák és a zsír(!)kréták. A forgatás, karikázás azonban óhatatlanul jó irányba viszi a történetet, hiszen a P ma az utcán hever:
…a hulahoppkarika mentőövként gurul a nem túl súlyos, tyúkmellű, P monogramú (alkóman) kisfiú felé, akin csak a hózentráger tartja össze a nadrágot, hatalmas karikás a szemüvege, s a fogai közt a folytonosságmegszakító is munkál (hány fogad van, B…?). Ő sem egy B(redpitt). A párhuzamosok azonban néha makacsul találkoznak nemcsak a végtelenben, hanem történetesen korábban, például Temegén, a játszótéren is.

 Szegedi-rajongók

Szegedi Katalin legújabb művén határozott irányváltás érezhető. Nem csupán abban, hogy a csíkos zokni csíkjainak kilencven fokban elfordított és az előzőekre leképezett vonalai is szemünkbe ötlenek (kockás, mondaná a geometriából nem eléggé felkészült), hanem elsősorban abban, hogy sokkal egyszerűbb, látszólag kevésbé cizellált, nem „barokkos” (ahogy ő fogalmazta meg) illusztrációk jellemzik a Lenkát. Van, aki örül (Pálfi György), hogy a tökélyre fejlesztett kollázstechnikától már a Málikával visszafordult kissé, s most ez a kötet – bár nemcsak nyomokban tartalmaz kollázselemeket, hanem valójában is – ugyanezt a szolidabb, festőibb vonalat követi. A bemutatón elhangzott, hogy erre a minamalista irányra egy nem tervezett olaszországi szakmai út vitte. Meghívták egy workshopra, ahol néhány nap alatt virítani kellett valamit, amiben ő állítása szerint nem annyira jó, ezért felkészült, s vázlatokkal érkezett. Ez a műhelymunka lett a Lenka alapja. Noha a kedvenc színe a zöld, ebben a kötetben a vörös a domináns – a fehérhez, a feketéhez és az ezüsthöz/szürkéhez ez sokkal jobban megy. Ez a könyv négy színe, alig is használ mást, ha igen, az kollázselem.
A vöröshöz számos sztereotípia társul, ezekkel él is: például a legalapvetőbb a szív („komoly kapcsolatok” – olvasható egy fára elrejtett újságkivágáson két szív között, 23. oldal), játszik a piros-fehér, piros-fekete, piros-fehér-fekete komoly kapcsolatokkal: pöttyös labda, katicabogárka (oldalszámként is a 7. oldalon), a kopirájtos paradicsomlevesben fehér a betűtészta, lerágott piros alma csutkája…
Olyan meglepetéseket is tartogat a kötet, mint például a 9. oldal, amit korábban el nem képzelhettünk volna a grafikusról: hozzá képest vázlatszerűen kidolgozott, skiccelt gyerekfigurák, fekete-fehér alap, sötét tónusok, amit némi „színnel” csak egy piros ceruza és egy almacsutka tör meg, mindez a „fapados” hullámpapír alapon.
Feltűnnek persze szegediségek is: kedvenc „aranyos” madara, a varnyú; a pöttyös, csíkos, pepita cuccok; a jól ismert fotőj, és az áttünedező finom humor, például: az akinek a tábla hatos jelzésű szabáka éppen tesz az őt tiltó tábla oszlopára (pára) egy folyékony véleménynyomot. Szellemes a  Csimota-logó és így tovább. Szép a keret: az előzék oldalpáron az orrát is lógató Lenka látható, akire Gusztáv felhőjéből esik eső, míg mellette egy tulipán hervadozik – az utózák oldalakon az eső már a viruló tulipánt locsolja, míg a mosolygó Lenka a szintén virulens Palkóman kezét szorongatja.
Az alkotót új oldaláról ismerhettük meg.

Szegedi Katalin:
Lenka

Csimota, Budapest, 2010
Kötött, 2200 forint
ISBN: 9789639768352

További szegediségek

A svédországi megjelenésről

* November 20-án vettük észre, hogy Győri Hannának ugyanilyen címmel jelent meg (november 11-én) e könyvről írása, úgy látszik, véletlenül ugyanazt tartottuk fontosnak:
Komoly kapcsolatok. Szegedi Katalin: Lenka


Oldaltérkép