Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


„Átvertelek titeket!” – szépirodalmi agitp(r)op
Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk

Szerző: leho
2010. február 23. 6.56

 Cserna-Szabó András 2007-ben katzenjammerológiai kézikönyvvel (Jaj a legyőzötteknek, avagy süssünk-főzzünk másnaposan), 2008-ban a nagyregényhez képest szerinte nálunk kevésbé értékelt műfajban, novelláskötet-félével jelentkezett, tavaly pedig esszékötetet bocsátott útjára jó utasellátóként. A Mérgezett hajtűk is ebbe a sorba illeszkedik, a komolykodó műszó, az esszékötet ellenére magán viseli az összes cserna-szabóságot: a lényegi meglátásokat, a mesét, a frappáns és köntörfalazás nélküli tűpontos szúrásokat, a laza kocsmai dumákat és életteli savat-borsot.

Hajtűk. Hátborzongató gyerekkori élményeim tapadnak e szóhoz. Szegény nagyanyám egyre gyérülő hosszú haját hetven fölött is megtartotta, minden reggel hosszas procedúrával kontyot kreált belőle, s nekem szörnyű veszedelmesnek tűnő tűkkel rögzítette a csigafonatokat a fejéhez. Szórványos kérdésemre, hogy nem fáj-e, csak mosolygó „de igen”-t kaptam, amit évekig nem értettem. Miért kell az embernek a saját fejébe minden reggel tűket szúrni?! Az akupunktúra akkor még nem volt divatban mifelénk. Könnyen levontam a tanulságot: nőnek lenni nem egy fáklyásmenet, jó, hogy fiúnak születtem!

„Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál”

A borítót, mint a Pusziboltét is, Baranyai András tervezte, jelen esetben Gerhard Riebicke fotója alapján (sehol nem találtam a nevét a könyvben). Minden benne-rajta van, ami a cserna-szabóságok legújabb kötetéhez illik: mérgezett vesszők kilövés előtti pillanata, a mozgó nő (vö. Aki lop, nem szop), ám posztamensre állítva, a tevékenység kimerevítve, megkoreografálva, egy furcsa jelenség (mégsem albán szamár) az elmosódó tájban.
Ha a szerző, mint ezúttal, esszét ír, akkor nem aprólékos irodalomtörténeti levezetésekre, cizellált, lépésről lépésre elvégzett, premisszákból levont következtetésekkel operáló értekezésekre stb. kell gondolni. Valahol olvastam, hogy a recenzens Szentkuthy-féle magasságokba emeli a kötetet. Ez azért túlzás, kikérné magának, de Cserna-Szabónak nem is ez a célja, szerintem magasan tesz az efféle babérokra, és nem is tartja alkalmasnak magát ilyen irodalomelméleti eszmefuttatásokra. Annál inkább ért ahhoz, hogy egy mű erősségét, gyengeségét, lényegét, egyediségét üstökön ragadja, vagy szerzőjét tarkón szúrja tűivel, majd élettörténetekbe, -helyzetekbe ágyazva körüljárja a művet, íróját, hősét vagy magát a kort. Van, ami úgy tetszik neki, hogy meg sem akarja/tudja magyarázni, nem él a „parasztvakítás” lehetőségével (mint olykor mások). Minden írásából süt a rá jellemző ironikus-cinikus látásmód és a mögötte megbúvó gondolkodó ember. Találóak a felütések,

„A restiben született.”

a lezárások,

„…Tömörkény még azt is tudta, hogy miután csönd lesz a kocsmában, az agyonvert legény cechjét távozás előtt illik rendezni.” (A ceglédi bicskás)

és nem fukarkodik a poénokkal:

„A végzethez a szörnyű asszony, úgy tűnik, hozzá van hegesztve, mint Zsigulihoz a vonóhorog. (…) Akinek volt már Lédája [és Ladája], tudja, miről beszélek.”

 Úgy véli, a folyamatos jelen a nagy történet, a víz, amelyen az író a gálya, s feladata csak annyi lehet, hogy feltérképezze az adott habot (Jorge evangéliuma). Boccaccio és a Dekameron kapcsán ki is fejti (Lángocska tűzforró ágya), hogy nem (csupán) a „magas ízlés” elismerte műveket szereti, hanem azokat (is), amelyek „kényelmetlenül szórakoztatóak, kellemetlenül rólunk szólnak”, amelyek „alacsony témát” taglalnak – de ez az alacsony téma, „ez a lent, ez a mélység maga az Élet.”
Ehhez a lenthez nagyszerűen ért, élvezet olvasni, ahogy szerinte Ottlik a „parányokról” ír és az angyaloknak jelent, ahogy Weöres fityiszt mutat a környező világnak („Átvertelek titeket!”), amint Jókait skatulyába zárják vagy Kosztolányiból lufi lesz.
A nagy mesélésben, csevejben (nem csevely) néha elveti ugyan a sulykot, a Keith Richards-legendát például maga a gitáros cáfolta meg, de abszurd világunkban minden abszurditás elképzelhető, és a Richards-féle szippantás a hihető állatságok közé tartozik.
És hogy mennyire viszi irodalmi csolnakát mély/zavaros erotikus vizekre, azt ki-ki ízlése, vérmérséklete szerint döntse el. Azt is, hogy szerencsések-e politikai ki-be szólásai (pl. egy a csürhe, egy a zászló), illetve ahogy saját nemzeti történetünket (olykor számomra bántón – Isten nem segít) leegyszerűsítve néhány mondattal intézi el. Ám a kötet mindezek ellenére kényelmetlenül szórakoztató, kellemetlenül rólunk szól, igazi szépirodalmi agitp(r)op.

„Tiszta Jurassic Park, bazmeg.”

 Cserna-Szabó András:
Mérgezett hajtűk

Magvető, Budapest, 2009
Kötött, 120×185×20 mm, 224 oldal, 2490 forint
ISBN: 9789631427387

Cserna-Szabó András

1974. március 9-én született Szentesen. 1992 és 1997 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója magyar nyelv és irodalom, valamint média szakokon. 1994 és 1996 között az Esti Hírlap külső munkatársaként főleg színházi tárgyú cikkeket írt. 1997 és 1998 között a Select magazin munkatársa, ezt követően 1998 és 2000 között a Sárkányfű irodalmi és művészeti folyóirat prózarovatának szerkesztője. 1998 és 2002 között a Magyar Konyha főmunkatársa és szerkesztője. Első kötete, Fél négy címmel a Magvetőnél jelent meg. 2003 februárjában a Vidám Színpadon volt első színművének (A Vendel tragédiája) felolvasó színházi előadása, majd a darabot 2006 nyarán közös produkcióban mutatta be a debreceni Csokonai Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis. 2003-ban a budapesti Új Színház ösztöndíjas drámaírója. 1997 óta rendszeresen publikál a Népszabadság hasábjain (Hétvége, Diploma, Kultúra), az Élet és Irodalomban, valamint számos irodalmi (Nappali ház, Alföld, Jelenkor, Bárka stb.), gasztronómiai (pl. Magyar Konyha, Gusto) és egyéb (pl. Playboy, Unit stb.) lapban. Jelenleg a Unit magazin főszerkesztője.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Fél négy (1998), Fél hét (2001), Félelem és reszketés Nagyhályogon (2003), Puszibolt (2008), Mérgezett hajtűk (2009).
Díjai: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1998), Mészöly Miklós-díj (2008), az aradi Irodalmi Jelen folyóirat díja (2008) (Magvető
)


Oldaltérkép