Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


A gótikus Gormenghast atmoszférája, rítusai és mániái
Mervyn Peake: Titus Groan

Szerző: 78. Earl Grey
2009. január 4. 20.56

 A világirodalom egyik híres trilógiáját adja ki először magyarul az Alexandra, melynek első kötete karácsony előtt látott napvilágot. Mervyn Peake 35 éves volt 1946-ban, amikor az Egyesült Királyságban megjelent a Gormenghast-trilógia első része, a Titus Groan. Szokatlan, bizarr témát, egy régi és zárt világot választott a befejezett és megnyert háború utáni újjáépítés első évében. Peake nem volt hajlandó a közeli valós kataklizma borzalmaival foglalkozni, inkább kreált magának és későbbi rajongóinak egy másik, nem kevésbé szürreális terepet.

Mervyn Peak

A dél-kínai Kulingban született egy missziós orvos gyermekeként 1911-ben, majd Tiencsinbe költöztek. Az első Kínában töltött évek sokak szerint visszaköszönnek Gormenghast várának leírásában – ezt sajnos empíria hiányában nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni. A Kínában megkezdett gimnáziumi tanulmányokat a londoni Eltham College-ban fejezte be. Korán megmutatkozó rajztehetségét többek közt a Királyi Akadémián is kamatoztatta, kiállításokat rendezett, és a Westminster művészeti iskolában is tanított. Felesége Maeve Gilmore festő, három gyermekük született. Könyvillusztrátorként is sikereket ért el, az Alice Csodaországban, a Grimm-mesék és a Kincses sziget grafikái igazolják ezt. A Titus Groan után több verseskötetet (Rhymes without Reason, Letters from a Lost Uncle), színdarabot (az egyik bukása után, The Wit to Woo, ideg-összeroppanást kapott) és egy további regényt (Mr Pye) írt. A trilógiát 1950-ben folytatta (Gormenghast), majd 1959-ben jelent meg a harmadik kötet (Titus Alone – A magányos Titus). A regényfolyam talán tovább özönlött volna, mint tervezte is, ha ebben nem akadályozza meg hosszan tartó betegsége: viszonylag fiatalon, 1968-ban halt meg.

Gormenghast szférája

Anthony Burgess a művet méltató előszóban megállapítja, hogy Peake-et mindig csak rétegek szerették, nem vagy csak alig található meg a világirodalom-történetekben. (Felütve az egyik legutóbbi magyar szintézist, valóban nem találkoztam a nevével.) Burgess szerint azért, mert a „felmagasztalt háború utáni szerzőktől eltérően nem foglalkozik faji, társadalmi vagy szexuális kérdésekkel, nem feszegeti a modern öntudat határait, inkább hátra néz, nem pedig előre. Könyvei az egyéni képzelőerőt táplálják; nem az a céljuk, hogy előbbre vigyék a művészetet.” Ha valakinek, neki mindezt bízvást elhihetjük.
Peake egy olyan szférába, atmoszférába visz – találó kifejezés, az egyik legszimpatikusabb szereplő, a vár orvosa hangsúlyozza Gormenghast atmoszféráját –, ahol még nem jártunk, de ha nem vagyunk túlélőshow-ba vágyó sztárocskák vagy a tőzsdeparkett ördögei, akkor nem is igen kívánkoznánk. A váregyüttes, Gormenghast ugyanis szeles, különös, cseppet sem bizalomgerjesztő vidék az őt körülölelő viskórengeteggel együtt. De a gótikus terep csak a kerítés/körítés, sokkal sötétebb és mélyebb figurák lakoznak benn, magában Gormenghastban és magukban. A Groan család, a vérvonalra vigyázó dinasztia 76. Earljét fogyasztja, Lord Sepulchrave-et, akinek épp akkor született meg – már serdülő lánya után – várva várt fiúörököse, Titus. A látszólag nagy megkönnyebbülést okozó eseményt és a vár rítusok meghatározta perceit, másodperceit azonban egy izgága kuktatanonc megzavarja. A tradíciókra fittyet hányva csak önnön felemelkedése foglalkoztatja, s jól forgó esze és intrikája révén olyan mélyben szunnyadó indulatokat is katalizál, amelyekről hordozóik szinte nem is tudnak.
Steerpike-nak sikerül az évszázados mozdulatlanságba lobbot vetnie, halált hoznia, őrültséget kiváltania – felforgatni a mániák rendezte időtlen mindennapokat. A de genere vonal megszabta szabályok rendje és a szabályok megszabta Groanok élete felfordul. A lebilincselően mesélő, a környezetet és az alakokat kézzel foghatóvá leíró Peake által a vár csarnokaiban érezzük magunkat, ám mégis tisztes távolságból élvezzük a bizarr történetet: furcsamód senkivel, egyik szereplővel sem tudunk teljesen azonosulni. A lord műveltsége, könyvszeretete tiszteletre méltó ugyan, de családja tökéletes, különc konzumembere, aki csak a tragédia után veszíti el a fonalat, a rítusok bölcsből magányos bagollyá változtatják. A feltörekvő, mindenkin átgázoló, leginkább a tárgyakat tisztelő ifjú sem sorolható ide; a jószívű, de ostoba dada; a szeszélyes és nem túl szeretetre méltó, mert szeretetéhes Groan lány sem; a Groan-vérű, ám bugyuta, félig lebénult ikrek sem; a nem ostoba, ám macska- és madárimádatával, valamint emberutálatával kitűnő lady egyáltalán – talán az orvos, Prunesquallor többször és a kezdetben nem túl szimpatikus lakáj, Flay mutat néha emberi vonásokat. A történet azonban visz előre, a gótikus burjánzás követi Gormenghast építési szeszélyeit, aki rákap a hangulatára, annak letehetetlen könyv. Vár a folytatás!

Fülszöveg

Gormenghast hatalmas vára, a Groan-uralkodóház ősi székhelye számtalan tornyával, rejtett szobájával és zugával, végtelen folyosórendszerével önálló, folyvást új meglepetéseket tartogató világot alkot.
A Vár élete szigorú rend szerint zajlik, réges-régi hagyományok és bonyolult rituálék köré szerveződik. Az új trónörökös, Titus megszületését ugyancsak a megszabott rend övezi, ám egyre több jel mutat arra, hogy apró repedések támadnak a tradíciók falain. A Vár uralkodóját, Lord Az angol borítóSepulchrave-et aggasztó hangulatváltozások kerítik hatalmukba, miközben környezetében fölbukkannak azok az erők, akik hatalmi ambícióikkal veszélybe sodorhatják Gormenghast zárt világát.

Mervyn Peake: Titus Groan
(a Gormenghast-trilógia első része)

Alexandra [Pécs, 2008]

Kartonált, 130×200 mm, 480 oldal, 2999 forint
Fordította: Bakonyi Berta
Felelős szerkesztő: Keresztesi József
Borító: Müller Péter
ISBN: 9633708491

Legutóbbi Alexandra-írásunk:
Robin Cook: Halálcsapda
Egészségbiztosítói qui prodest


Oldaltérkép