Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Album | CD-ROM | Életrajz | Elmés-nemes | Hangoskönyv, DVD | Kölyök | Könnyű | Szépíró | Természetes ]


Csoda és Kósza – Mindent Kaszáló történetei

Szerző: Rab Low
2007. június 28. 8.34

 Czigány Zoltán kötetére, amely a Pozsonyi Pagonynál jelent meg a könyvhétre, Kovács Eszter, a kiadó vezetője hívta föl a figyelmemet, mint igazi (ló)csemegére. A könyv eredetileg gyerekeknek szóló spontán esti mesékből állt össze, amit a szerző fia magnóra vett, majd később a szöveget le is írták. Főszereplői Csodaló és Kószáló (Csoda és Kósza), bár utóbbi inkább a Kaszáló nevet érdemelné ki, hiszen ahová lép, ott fű nem terem. Szerencsére barátja, Csoda és a gödöllői tanya gazdái, Sajó bácsi és Gyöngyi néni minden bajból kisegítik.
Kovács Esztert a könyvhét tapasztalatairól is kérdeztük.

Csoda és Kósza egymáshoz lazán kapcsolódó történetei egészen változatos terepekre, korokba, helyzetekbe visznek. Az első történetben Kósza, miután fölzabálta az összes pizzát a Puszta pizzéria konyhájában, megmutatja sütő-főző tudományát. Az étteremben éppen Tök Elek minisztert várták ebédre, így ki kellett vágni a rezet: Kósza bádogvödör alapon (pizzalap) szögeket, seprűcirkot (sajt), tésztaszeletelő tárcsákat, kenőzsírt (ketchup) szolgált fel neki, amit a magyart és a szögeket a műfogsorával törő miniszter el is fogyasztott, és igen meg volt elégedve az étekkel. A szokatlan helyzetek Kószából nem a legjobbat, hanem a legrosszabbat hozzák ki. A Közlekedési Múzeumban a pacik olyan rendet vágnak a kipróbált járművekben a kezdetben még csak szolid viaszmakettfigura-evésbe forduló nézelődés után, hogy a végén kommandósokkal üldözik őket, s emiatt a fő cél, a gazda tervezett szekéreladása is balul üt ki, lovai miatt neki is repülnie kell, bár repülő nélkül. A groteszk, jó(ló)pofa történetek elvisznek a Marsra, ahol marslakó és Mars szelet akad ugyan, de zab és víz nem, így az űrutazó Kószának hamarosan hon- és étvágya támad. Vagy Kósza hosszas kísérletezgetés és festő ámokfutás után végre kiteljesíti művészhajlamait, farkával remekműveket alkot, amelyek a Gödöllői Művésztelep vezetőjét is dicséretre sarkallják. Amikor régi plátói kedvesét, Kanca Mancit szeretné viszontlátni, egy varázsló segítségével visszamegy a múltba, ám a vivőanyagból kicsit többet sikerül bevennie, így nem fiatal korába, hanem a dinoszauruszokéba érkezik, ahol akaratán kívül túlélőshow-ba keveredik. Kósza, miután mérges magára, hogy elbambulása miatt lemaradt a Csodával megbeszélt futóversenyről, egy lórúgással felérő lórúgással tölti ki bosszúját az istálló óráján, amely így visszafelé kezd járni, s ezáltal a tanya valódi turisztikai időkerékké válik. A záró történetben a lovak boltot alapítanak, szelet vetnek és vihart aratnak, mert nincs árujuk, mégis igen jól átvernek arra érdemes embereket, míg végül gazdáik segítségével, karácsony előtt, mézeskaláccsal valódi üzleteket is kötnek.
A történetek többnyire frissek, bár a gépkocsipark (Trabanttól a Zsigulin át a Varnyúig) és egy-két kifejezés (pl. jugoszláv) azt sejteti, nem biztos, hogy ma íródtak. Ám ahol már lerágott csontként ismert a helyzet (dino- és tirannoszauruszok), ott is sikerül némi couleur locallal, hazaival feldobni a történetet: például az iharkúti hungaroszaurusz tormaival. A humorban gazdag kötetben a tréfák ülnek, csak itt-ott érződik izzadságszag (szelet-szeletet félreértés), a groteszk témák meseillusztrátora, Baranyai András pedig megint a fogára való történeteket illusztrálhatott, kitűnően. A két lóén, lóénén és a gazdáékén kívül további finom, rövid, szabatos jellemrajzokat kapunk: az alvó teremőrtől a csekély értelmű miniszterig, a pozícióját védő festőművésztől az ostoba rablóig tipikus, mindennapi alakok, balekok teszik kerekké a történeteket. Igazán csak a megszokottnál több helyesírási hibáért (a megyék írása, több helyütt rövid magánhangzó helyett hosszú, zsákba macska stb.) jár kritika. A Pozsonyi Pagony újra egy remek forma- és berendezésbontó könyvvel állt elő, kíváncsi vagyok a bolti fogadtatására.

Fülszöveg

Ez a könyv nem jött volna létre...
...ha nincs a lányom, akinek elkezdtem mesélni Csodalóról és Kószálóról, a Gödöllő melletti tanyán élő lovakról, akik közül Kósza, csupa jó szándékból, annyi galibát tudott okozni, hogy Csodának mindig volt mit helyrehoznia,
...ha nincs a fiam, akinek tovább meséltem a két ló történeteit, aki fölvette hangszalagra a rögtönzött meséket, hogy többet hallhassa, aztán mellém ült, és megvárta, amíg leírtam őket,
...ha nincs valaki, aki egyetlen rajzzal el tudta mondani mindazt, amit én sok-sok szóval próbáltam,
...és végezetül, ez a könyv egyáltalán nem jöhetett volna létre, ha nincsenek olyan felnőttek, akik szeretnének érteni a gyerekek nyelvén, mert tudják, hogy sokat lehet tanulni tőlük – de, minthogy a fentiek mind voltak, így Csoda és Kósza is itt van a könyvben, már csak olvasni kell róluk, és néha nyeríteni helyettük, lószívvel, ahogy ők is szokták, mondjuk, így:
nyíííí-ha-ha-ha-ha-ha, brrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!
cz. z.

Czigány Zoltán: Csoda és Kósza
Pozsonyi Pagony [Budapest, 2007]

Illusztráció: Baranyai András
Kötött, 104 oldal, 170x216 mm, 2300 Ft

A könyvet 6–12 éves gyerekek számára ajánlják


A könyvhétről
Kovács Eszter, a Pozsonyi Pagony vezetője

  Kovács Eszter a Pagony standjánál


– Hogyan értékeled az idei könyvfesztivált?
– A forgalom sokkal jobb volt, mint az áprilisi könyvfesztiválon – persze itt a helyünk is jó volt, és most amúgy is hangsúlyosan szerepeltek a gyerekkönyvek, külön színpaddal, műsorokkal, programokkal. Vagyis rentábilis volt, maximálisan.

– Mekkora volt a forgalom? Mi volt a legnagyobb siker, szakmai elismerés?
– Itt és most főleg a közönségtől kaptunk elismeréseket, sokan szeretik a Pagonyt és a Pagony könyveket, és igazán sokan jöttek el a dedikálásokra is. Azt már megszoktuk, hogy Marék Veronikára és Bartos Erikára sokan jönnek, annál jobban örülünk, hogy most már Berg Juditnak is kezd olyan neve lenni az olvasók körében, hogy sokan kifejezetten az ő könyveit keresik, és nála is hosszú sor kígyózott a dedikálásnál.

– Mit szólsz a helyszínhez, a lebonyolításhoz?
– Hagyományos helyszíne a könyvhétnek a Vörösmarty tér, ha sokan vannak (és szerencsére sokan voltak), picit zsúfolt, de ez legyen a legnagyobb bajunk. Mi szeretünk itt lenni, ha egyszer vége lesz a hátunk mögött zajló építkezésnek, még jobban fogjuk szeretni. 


Oldaltérkép