Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Pista Mariska megbökésére készül
- novella -

2011. október 11.

 „Három feles körtét még lehúzott, bár jól tudta, hogy hamarosan még több következik. Tenyerét az egérre rakta. Már nem félt. Mariska képére nézett, aztán a tükörbe. Megijedt, mert már semmi érzelem nem látszott az arcán. – Győzött a férfi! – makogta diadalmasan, amennyire az ember három körte után diadalmas tud lenni.”
Bereczki Bálint novelláját olvashatják.

Pista Mariska megbökésére készül

Pista magabiztos és bátor fiú volt, és nemcsak azért, mert a faluban az ilyen típusú ember számít férfinak. Most mégis kavarogtak a gondolatai, remegett a keze. Tudta, hogy amire készül, az mindent megváltoztat majd. Azután már semmi sem lesz a régi. Pista Mariska megbökésére készült.
Bagatell dolog, ezt mindenki tudja, ő is rengetegszer bökött már. Legtöbbször semmit sem jelent, apró rutinmozdulat. De Pistának úgy dobogott a szíve, mint azelőtt kevésszer. Érezte, hogy ez a bökés más lesz, ez teljesen más fényt vet majd a kettejük dolgára.
Szinte naponta találkoztak, anélkül, hogy bármi is történt volna. Pista azonban sokszor kereste Mariska tekintetét, és az a bágyadt szempár rengeteg álmatlan éjszakát okozott neki. Az a bús tekintet hipnotizálta álmában, és ilyenkor nagyon nyugtalanul aludt. Már nem tudta elviselni a kettejük között szilárd kőfalként húzódó passzivitást. Most cselekedni fog, bár nagyon fél. Ma megböki Mariskát.
A szobájában ülve nem tudta levenni tekintetét Mariska képéről, de ez nem könnyítette meg a helyzetet. – És ha mégsem bökném meg? Nem, akkor megbökné más. Mindenképpen megtenné valaki, akkor legyek én az. Istenem, nem tudom! Ezzel mindennek vége lesz, mindent elrontok! De ez az élet rendje, férfi vagyok, a szentségit, mit remegek itt, mint egy rossz buzi?
 Mi lesz, ha Mariska az egészet félreérti? Nem, ezt nem lehet félreérteni. De visszafordítani sem. Pista jól tudta, ha megböki őt, akkor az szinte biztosan végzetes lesz. A kettejük kapcsolata szempontjából valószínű, hogy mindenképpen. És ráadásul ott vannak Pista barátai, akik lehet, hogy ugyanúgy gondolnak Mariskára, és alig várják, hogy végre megbökhessék. Talán ez volt az az érv, ami a végső elhatározása felé billentette.
Három feles körtét még lehúzott, bár jól tudta, hogy hamarosan még több következik. Tenyerét az egérre rakta. Már nem félt. Mariska képére nézett, aztán a tükörbe. Megijedt, mert már semmi érzelem nem látszott az arcán. – Győzött a férfi! – makogta diadalmasan, amennyire az ember három körte után diadalmas tud lenni.
Bezárta az éppen futó alkalmazásokat, és kiment az udvarra. Tél volt, éppen jött fel a nap. Mariskát négyen fogták le, erős és okos koca lévén, tudta, mi vár rá. Anti bácsi fia kezébe adta a böllérkést:
– Bökjed meg, fiam, ne kíméld! – Pista még egyszer Mariska szemébe nézett. Aztán megtörtént. A visítást még a Petőfi Sándor utcában is hallották, de talán még a Kossuth Lajosban is.
A pörzsölés után Anti bácsi, Pista és fiatal komájuk, Lajos, aki a helyi kultúrházba szokott járni netezni, a ki tudja, hányadik pálinka után már tréfálkozós kedvükbe voltak.
– Aszt Pista, ez ám nem olyan bökés vót ám, mint azon a barátkozós programon, ugye?
– Nem, Lajoskám, hát ha még olyan lett vóna! – böfögte vissza Pista, és nem tudni, hogy Anti bácsi hetvenfokosától vagy a nagy hideg miatt, de könnybe lábadt a szeme.


Oldaltérkép