Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Életútban, elbeszélésben és alkotásban megjelenő párhuzamok
Kazinczy Ferenc és Ottlik Géza – a Fogságom naplója és az Iskola a határon*

Szerző: Sándor Imre Márk
2009. július 25. 6.56

Ottlik Géza 1923-banOttlik Géza a hetvenes évek végén így nyilatkozott Kazinczyról és a Fogságom naplójáról Hornyik Miklósnak: „Megelőzte Kafkát, Orwellt, Camus-t, Graham Greene-t, Salingert, Semprunt, Malamudot, az egész »legmodernebb« regényírást, elődünk lehetne (nekem is!) a nem euklideszi, nem konvencionális valóságértelmezésben, az »életérzés« többrétegű, relativitásos, szubjektív, mély, hibátlan ábrázolásában, egy ragyogóan választott (és véletlenül átélt) témában.”

Vajon milyen felismerések váltották ki ezt az elragadtatott véleményt? Vajon Ottlik mire figyelt fel abban a XIX. század elején megszületett műben, amely saját bevallása szerint könyvespolcán 42 évig olvasatlanul várt erre a felfedezésre?

 Kufstein vára

Ha a fentiekben idézett megállapítás hatására összevetjük Ottlik és Kazinczy életútját, valamint az életművekből kiemeljük, és egymás mellé állítjuk a legjelentősebbnek tartott prózai alkotásokat, vagyis az Iskola a határont és a Fogságom naplóját, akkor meglepő hasonlóságokat fedezhetünk fel. Ezek a hasonlóságok a valóság, a szerző és a mű viszonyára világítanak rá. Talán ezen tényezők közti viszonyok közül ismert fel néhányat Ottlik, és ezek a hasonlóságok késztették arra, hogy elődjének nevezze a felmenőivel még rokonságban is álló Kazinczyt.
Kazinczy 1791-benMindkét szerző életében fontos alapélményt jelentett a bezártság átélése. Kazinczy híressé vált rabságának hat és fél éve, és Ottlik katonaiskolai élményei, legfőképpen a három kőszegi év alakította ki az élethez okvetlenül szükséges szilárdságot adó tőkesúlyt mindkét szerző lelkében. A kemény körülmények közepette megtalálták a módját annak, hogy éljenek és túléljenek. A művek erről a folyamatról (is) akarnak beszélni, és az így kialakult életérzést akarják megosztani másokkal.
Meglepő, hogy ennek elmondáshoz, vagyis a művek létrejöttéhez mindkét esetben ugyanannyi idő elteltére volt szükség az alapélmény befejezésétől számítva: ez pedig majdnem kereken három évtized (Kazinczy börtönévei 1801-ben értek véget, a Napló pedig 1828-ban készült el; Ottlik alreáliskolai évei 1926-ban fejeződtek be, az Iskola pedig 1959-ben jelent meg). Szintén „filológiai” hasonlóság, hogy a műveket megelőzték korábbi változataik. Kazinczy a Pályám emlékezetében, Ottlik a Továbbélőkben látszólag már megírta a témát, de mégis tovább csiszolták ezeket az előszövegeket, hogy elkészülhessenek a tökéletesebb változatok. A művek ilyen módon való létrejötte és az életművek ismerete arra mutat rá, hogy mindketten azonos módszerrel dolgoztak, aminek lényege az újraírás és az érlelés.
A „relativitásos, szubjektív” ábrázolás szintén mindkettejüknél hangsúlyos. Az Iskola két kézirattal jeleníti meg a különböző nézőpontok összevetését (így alakul ki végeredményként Szegedy-Maszák Mihály kifejezésével élve a regény regénye), Kazinczy pedig naplót ígér, de több ponton is tisztán látható, hogy valójában regényt ír (a Fogságom naplója tekinthető egy napló regényének is).
Regényt kellett írniuk, mivel tudták, hogy a mondanivaló, a túlélés példázatának minél alaposabb elmondásához szükségszerűen hozzátartozik az átélt élmények bizonyos pontokon való megváltoztatása vagy kiegészítése, hiszen így mondható el jobban az a bizonyos életérzés.
Ottlik Géza 1923-banEz pedig a legfontosabb közös ponthoz, a nyelvhez való hasonló viszonyulásra tereli a figyelmet. Mindkét műben megjelenik az elmondhatóság problematikája. Mindketten megírják a műveket, megpróbálják lefordítani az érzéseket a nyelv jelrendszerére, de eközben problémákkal találják szemben magukat. Ezért aztán mindketten kitágítják a nyelv írott jelrendszerének határát. Ehhez képeket (rajzokat vagy festményeket) vagy más nyelvi, illetve nem nyelvi jeleket (többnyelvűséget, líraiságot, vagy mondanivalóval megtöltött cselekedeteket) is bevonnak az elbeszélésbe.
A megszólalás mellett mindkét szerző használja a hallgatás eszközét is: saját életéről Kazinczy úgy tudja kialakítani a kívánt képet, hogy jól észrevehetően kerüli a vívódások, a keservek említését, Ottlik pedig konkrétan le is írja, hogy a legtöbbet talán a hallgatás képes elbeszélni arról, amit igazán fontos elmondani.
A művek értékének felfedezése is váratott magára mindkét esetben: a Napló csak 1931-ben (!) jelent meg könyv alakban, az Ottlik figyelmét is felkeltő Nemes Nagy Ágnes-esszé pedig csak sokkal később született meg. Az Iskola a határon jelentőségének felismerése sem a megjelenés után történt, holott a Napló és az Iskola is összekötő szerepet tölt be a magyar irodalom fejlődésében. A klasszicista Kazinczy egy új korstílus, a romantika felé tett nagy lépést, Ottlik Iskolája pedig végkép beléptette a magyar irodalmat a posztmodernitásba.

 Kőszeg

Irodalom

Kelecsényi László: A szabadság enyhe mámora. Budapest, Magvető, 2000.
Mezei Márta: „Magamat ragyogtatom”. Közelítések a Fogságom naplójához. Irodalomtörténeti Közlemények, 2000/3–4.
Nemes Nagy Ágnes: Film, a 18. századból. In uő: Metszetek. Esszék, tanulmányok. Budapest, Magvető, 1982.
Szegedy-Maszák Mihály: Ottlik Géza, Pozsony, Kalligram, 1994.
Szilágyi Ferenc: Az emlékíró Kazinczy. In Kazinczy Ferenc: Az én életem. Összegyűjtötte, szerkesztette, előszó és a jegyzetek Szilágyi Ferenc. Budapest, Magvető, 1987.


*
Olvas(s)atok, néz(z)etek sorozatunkban Fűzfa Balázs (Nyugat-magyarországi Egyetem) tanítványai szerkesztett, rövidített dolgozataiból közlünk.

A legutóbbi Olvas(s)satok:
Őszi-kék felhők
Petőfi Sándor: Felhők – Arany János: Őszikék


Oldaltérkép