Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Egy irodalmi kultusz születése
Az Ottlik-kultusz első évtizede Kőszegen és Szombathelyen

Szerző: Fűzfa Balázs
2005. november 4. 14:52

 1995-ben – éppen egy évtizede – azzal az elhatározással vittem el Ottlik-speciálkollégiumos főiskolai hallgatóimat Kőszegre, hogy ott megnézzük az Iskola a határon élményanyagának helyszíneként számon tartott épületet és intézményt, aztán hazajövünk, s a látottakat, tapasztaltakat feldolgozzuk magunkban, majd „egy irodalmi mű referenciális viszonyai” vagy valami hasonló címkével látjuk el, és végezzük a dolgunkat tovább.

Ám a valóság nem engedett jóleső szorításából: előbb arra kellett rájönnünk, hogy ez a hely, a regény „helyszíne” egyfelől ma is él, sőt az épület most is iskolaként funkcionál, másfelől pedig arra, hogy ez a „hely” alig ismert a magyar irodalmi köztudatban. Pontosabban az a tény alig ismert, hogy ez a hely ma is létezik, oda el lehet menni, gyönyörű parkjában sétálni, nézelődni, mélázni, olvasni lehet. Harmadrészt pedig az a tudás vált számunkra nyilvánvalóvá, hogy egy irodalmi szöveg poétikai rétegzettségének közelébe eljuthatunk annak valóságanyagán keresztül, illetve még az is elképzelhető, hogy a szövegegész memoriter jellegű tudása az értelmezés egyik lehetséges módja vagy forrása lehet – egyik „kultuszérzékeny” diákom ugyanis fejből tudta az Iskola a határont, s később ez a fajta kogníció is több közös szellemi élmény forrása lett.
Dávidházi Péter könyve („Isten másodszülöttje”, 1989) óta tudjuk, hogy a kultusz általában mit jelent, s van sejtelmünk arról is, hogy az irodalmi kultusz miképpen jelenhet meg mindennapi életünkben és szakmánkban.
Ezt a fajta tudást még nem éreztük magunkénak akkor, amikor elkezdtük építgetni az Ottlik-kultuszt Szombathelyen és Kőszegen. Az első állomás ezért egy négy féléven keresztül működő speciálkollégium volt, melynek végeredményeképpen megszületett a Mélylégzés. Adalékok Ottlik Géza Iskola a határon című regényének világához című tanulmánykötetünk. (Hadd említsem meg itt, hogy a könyvet a Kortárs ez évi májusi számában Hornyik Miklós mint az Ottlik-recepció egyik állomását említi; de fontosnak tartja Bohár András és Kamarás István is, hogy a benne lévő tanulmányokban az Ottlik-befogadás új típusa és új generációja öltött testet, s hallatja a hangját.)
1997–99-ben több filmet, riportfilmet forgattunk a Szombathelyi Városi Televízióval, a  Nyugat-dunántúli Regionális Televízióval és a Duna Tv-vel Kőszegen, az Iskolában, s gyűjtöttük a szellemi és az anyagi muníciót ahhoz, hogy nagy tervünk valóra válhasson: 1999-ben emléktáblával jelöltük meg a „hely”-et (a Weöres Sándor Társaság és a Soros Alapítvány segítségével). „Az a három év nem telt el, hanem van” – olvasható most már a bejáratnál, ha végigsétálunk a főallén, s belépünk a bolthajtásos előtérbe (a még bolthajtásosabban gyönyörű ebédlő melletti kis térbe).
1997 óta – amikor a szakkollégisták első generációja végzett – sorban születnek a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Irodalom Tanszékén az Ottlikkal és művével foglalkozó szakdolgozatok (eddig körülbelül tucatnyi), 2001-ben néhányan részt vettek a Kamarás István irányította, az Iskolával kapcsolatos olvasásszociológiai kutatásban, illetve azóta többen elvégezték az egyetemi magyar szakot. Különös örömet okoz számomra, hogy van közöttük, aki már (a szegedi) egyetemen tanít (Sághy Miklós), neve egyre ismertebb a szakmában, s olyan is akad, aki elkezdte a doktori iskolát (ugyanaz a Kovács Ági, aki egykor – s talán még ma is – fejből tudta a regényt).
Részben az Ottlik-kultuszból nőtt ki Az élményközpontú irodalomtanítási program könyvei című sorozatunk, melynek hat kötetét a Pont Kiadó és a Savaria University Press jelentette meg 2002–2003-ban.
Egy rendes kultusznak fontos része az a szertartásrend, amely kialakul általa és körülötte: mi ezt 2004-ben azzal próbáltuk egy közösség számára „szemközelbe” hozni, hogy több, mint kétszáz ember részvételével felolvastuk az Iskola a határont (három helyszínen Kőszegen és Szombathelyen, három nap alatt). Az ürügy a határok virtualizálódása volt az Európai Unióba való belépés kapcsán (április végén), ám mindannyiunkat megdöbbentett, hogy a néhány évszázada elfeledett, korábban azonban természetes közös, hangos olvasásnak mekkora ereje és hatása lehet. Persze arról is okkal-joggal gondolkodhattunk ekkor, hogy mennyiben változik meg egy regény(cím) jelentése, ha „elcsúszik” mögüle a valóság, vagyis ha megszűnik ama országhatár, amely referenciális alapja volt a szöveg egyik jelentésrétegének.
A közeljövőbe tekintve pedig hadd említsem meg a VOTI (Virtuális Ottlik Intézet) szerveződését: ez az „intézet” egy olyan elektronikus adatbázis és internetes szellemi központ lesz (remélhetőleg még idén), amely megpróbálja mindazokat összefogni, akik Ottlikkal valaha is foglalkoztak, s megpróbálja – legalább virtuálisan – elérhetővé tenni a vele kapcsolatos dokumentumokat (így például a Kolozsvárott található Ottlik Könyvtárat is).
Miután pedig a VOTI „belerázódott” a világba, vele párhuzamosan (kb. 2006-ban) szeretnénk létrehozni a valóságban is működő Ottlik Intézetet,  amely regionális irodalomtudományi kutatóhelynek gondolja el magát néhány irodalmárral, akiknek végső célja, hogy a nagy mű kritikai kiadását elkészítsék (mintegy 8-10 év alatt). Másfelől pedig a Trieszti-öböltől Bécsig „megkutassák” a „katonaiskolások” irodalmi munkásságát (Rilke, Musil, Ottlik – Joycéval kiegészítve a sort, akinek szintén vannak szombathelyi „kötődései”, hisz Leopold Bloom ebből a városból származik).
Egy rendes kultusz ugyan épp attól az, ami, hogy soha nincs „vége”, a mi kultuszunk azonban azt reméli, hogy a 2009-ben (az Iskola kiadásának 50. évfordulóján) felállítani tervezett Ottlik-szoborral egyfajta „végpont”-hoz érkezünk, s attól kezdve az Ottlikkal kapcsolatos regionális kutatásokban a tudományosság kerül majd előtérbe.
De a kultusz természetesen nem „ér véget”, csak (részben) átalakul, pontosabban – 14-15 év munkája után – „átadjuk” azoknak, akiket célunk volt megszólítani: a középiskolásoknak és minden olvasónak, Kőszeg, Szombathely, illetve a magyarul beszélők közösségének: mindazoknak, akik ennek a regénynek, ennek a szövegkorpusznak minden rezdülését érteni képesek. Azoknak, akik tudják, hogy a hallgatás olykor többet mond a szavaknál, azoknak, akik tudják egyrészt, hogy „a regényt már csak a hallgatás előzi meg” (Próza), másrészt pedig bizonyosak benne, hogy „csak az érzés az, ami biztosan van” (Buda).

Meghívó

„Hát ez szép utca volt? ” – Nem. – „Csúnya? ” – Nem. (Szeredy rázta a fejét.) – „Hát milyen? ” – Olyan amilyen, de pontosan olyan. – „És az milyen pontosan? ” – Meg- mondom Bébé. Olyan, hogy ráismersz. Rög- tön ráismersz, ahogy először nekiindulsz akárhonnan. Hazaértél. ” (Részlet a Buda című regényből)
A kőszegi Jurisich Miklós Vármúzeum tisztelettel meghívja Önt 2005. november 4-én (pénteken) 18 órára az „OLYAN, HOGY RÁISMERSZ ” című Ottlik Géza- emlékkiállítás megnyitójára. A kiállítást megnyitja: Kulcsár Szabó Ernő akadémikus

 


Oldaltérkép