Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajz | Esszék, tanulmányok | Interjú, riportok | Kiállítások, ajánlók, hírek | Kritika ]


Vonalak géniusza – Gustave Doré

Szerző: Mika Róbert
2005. január 6. 4.35

 A francia Gustave Doré 1832. január 6-án született Strasbourgban. Önálló festményei és grafikái mellett mintegy kétszáz könyv illusztrációját készítette el. Közülük a leghíresebbek talán a La Fontaine meséit (1867), a Don Quijotét (Cervantes, 1862), az Isteni színjátékot (Dante, 1861), az Elveszett paradicsomot (Milton, 1866) és a Bibliát (1866) díszítő alkotások. Doré több magyar festőművésszel is baráti kapcsolatban állt, így Munkácsy Mihállyal és Zichy Mihállyal is.

Doré ötéves korától rajzolt, 12 éves korában már kőbe faragta képeit, hogy saját kis történeteit illusztrálja. Tehetségét Charles Philipon fedezte fel.

A Párizsba először ellátogató Doré család tagjaként Gustave az egyik kiadó kirakatában meglátott néhány metszetet. Úgy gondolta, hogy ilyesmit ő is tud készíteni. Másnap betegségre hivatkozva összedobott egy tucatnyi rajzot, majd egyszerű futárfiúként besétált a kiadó főbejáratán, s egyenesen a főszerkesztő szobájába ment. Philipon jóindulatúan meghallgatta, és mindaddig mosolygott a fiún, amíg az ki nem terítette munkáit az asztalára. Szóhoz sem jutott, s behívta munkatársait is a szobába. Hitetlenkedve megkérték, hogy rajzoljon még valamit, és Gustave pár perc alatt ismét egy tucat rajzzal lepte meg a meghökkent társaságot. Philipon ezek után el sem eresztette, megtudták, hol lakik, s az apját behívták a kiadóba. Itt az orra alá dugtak egy szerződést, ami nyomban meg is kötöttek. Az apa mehetett haza, az ifjú géniusz pedig Philiponnál maradt, aki több párizsi élclapnak volt a kiadója és szerkesztője. A tizenöt éves művész, illetve édesapja hároméves szerződést írt alá Philiponnal, amely kimondja, hogy heti két rézkarcot kap a kiadó, és csak ő közölheti Doré műveit. Bevezetésképpen Philipon megjelentette Doré 14 éves korában készített első albumát a Les Travaux dHercules-t. Ahogyan Philipon várta, Doré karikatúrái a Journal pour Rire című lapban hatalmas sikert arattak. Ez elég volt ahhoz, hogy szerényen, de minden különösebb gond nélkül megéljen a művekért kapott pénzből.


A mintegy kétezer karikatúrát készítő tehetséges fiatalember azonban nem ragad le a vidám képek rajzolásánál. A Charlemagne líceumban csiszolja tudását, finomítja stílusát. A Louvre-ban festményeket elemez és másol, a francia nemzeti könyvtárban nyomdászatot, litográfiát tanul. Talán ez utóbbiaknak köszönhető, hogy figyelme egyre jobban a könyvek illusztrációjára terelődik. Művei megváltoznak, romantikus és klasszicista vonásait átitatja valamiféle misztikum, amitől monumentálissá válnak képei. A fantasztikus elemek és a dinamikus ábrázolás olyan ritmust sugároznak, ami örök élménnyé teszi a mesteri vonalak halmazát. A humort felváltja az ember nyugtalanító útkeresése, olykor a szürrealista ábrázolás.
Húszéves, amikor végleg elkötelezi magát a litográfia iránt. Pár év alatt több mint száz fametszetet készít olyan, ma már klasszikus szerzők könyveihez, mint Balzac, Rabelais vagy Eugéne Sue. 1861-ben Dante Isteni színjátékának A pokol fejezetét illusztrálja. Munkabírására jellemző, hogy Cervantes Don Quijotéjához 377, La Fontaine meséihez 248, a Bibliához 238 illusztrációt készít. Ez utóbbiból hárommillió kötetet adtak el csak az Egyesült Államokban, de itthon is talán hozzájuthatunk egy reprint kiadáshoz, ha szerencsénk van.
Arról még nem is beszéltünk, hogy közben művészi képeket is festett, cirka négyszáz (!)olajfestményt, valamint számtalan, az Alpokról és a skót tájakról készített akvarellt is hagyott az utókorra. Köztük olyan monumentális képeket, mint a Krisztus elhagyja a praetoriumot (1867–1872), vagy a Marseillaise, La Chant du Départ (1870), a Francia Köztársaság allegorikus alakját.
A magyar festők közül Munkácsy Mihállyal szomszédok és jó barátok voltak, amikor jeles festőnk Párizsban élt. Tény, hogy Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című csodálatos festményét Doré Krisztus elhagyja a praetoriumot című munkája ihlette. Rossz nyelvek szerint Doré azért nem jelent meg a határidő csúszása miatt a Salonból kinnrekedt Munkácsy-kép 1881-es bemutatóján, mert irigyelte a hatalmas siker és a többezres tömeg miatt. De azért e szóbeszédet kezeljük csínján.

Munkácsy mellett Doré Zichy Mihállyal is barátságot kötött.
Az Oroszországból Nyugat-Európába költöző Zichy, megszabadulva a cári önkénytől, nem rejtette véka alá az európai vezetőkről alkotott véleményét sem, ami miatt összetűzésbe került a franciákkal. S bár a vezető értelmiségiek, köztük Victor Hugo, ifj. Dumas és szakmailag Doré is, kiálltak mellette, hamarosan el kellett hagynia Párizst, hogy betegen és kimerülten, nizzai kitérő után Magyarországra, majd onnan Grúziába és ismét Oroszországba költözzön vissza.
Doré alig fejezte be Poe A holló című kötetének illusztrációit 1883. január 23-án, 51 éves korában meghalt.


Oldaltérkép