Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajz | Esszék, tanulmányok | Interjú, riportok | Kiállítások, ajánlók, hírek | Kritika ]


A szomszédasszony és a nővére – Carll Cneut a Millenároson

Szerző: disznósághy
2008. március 17. 15.56

Carll CneutA minap mutattuk be Carl Norac flamand malacát, Alexet, s a gyerekkönyvfesztivál idején képi megalkotója is megjelent – először a Millenárison, majd a Kossuth Klubban is. Mi az előbbi eseményen vettünk részt, ahová Carll Cneut néhány vendégképet is hozott magával a nem régóta, de már jól ismert torkos alexes alkotások mellé. A szimpla könyvbemutatónál sokkal többet kaptunk, kicsit belepillanthattunk egy Magyarország-léptékű, de nyugati állam gyerekillusztrátorának életébe, a hivatás kinti elismertségébe, helyzetébe.

 Cneut, Bérczes Tibor, Sándor Csilla

A General Press kiadó a Millenáris Fogadójában szervezte meg könyvbemutatóját. Mindig emeli egy bemutató fényét, ha az alkotója megjelenik, így volt ez most is. A jó nevű Carll Cneut grafikusra sokan kíváncsiak voltak, többen a szakma berkeiből is. Sándor Csilla, a Csodaceruza főszerkesztője – akinek épp nem volt jobb dolga (dehogynem: javában zajlott a gyerekirodalmi fesztivál a Kossuth Klubban) – kérdezett, az illusztrátor pedig a kötet fordítója, Bérczes Tibor tolmácsolásával válaszolt.
„Észak-Jemen jó hely”, ezt az URH óta tudjuk, de milyen lehet a flamand illusztrátorok helyzete Belgiumban? Belgium azért is lehet viszonyítási pont a számunkra, mert közel s távol van. Közel, hiszen nagysága „vetekszik” a miénkkel, a piac mérete hasonló, sőt kisebb, mint a miénk, a Nyugat viszont Nyugat, s ebbéli lemaradásunkat még néhány (?) évtizedig nyöghetjük.

Malaci (az oroszon szocializáltaknak) 

Sándor Csilla jókat kérdezett, a fesztelen, szimpatikus grafikus pedig határozott, egyenes, néha laza, fésületlen válaszokat adott. Egy órán belül lett némi összehasonlítási alapunk – és megint nem mi kerekedtünk felül. Az átlagos példányszám Cneut könyvei esetében 1250 és 2500 közötti. Érdekes módon a 6 milliós flamand piacról, mint mondta, számára szinte alig van átjárás a 16 milliós hollandra. Besze Barbara, a General Press irodalmi vezetője hozott egy ellenpéldát, egy másik flamand illusztrátor véleményét, amin a grafikus igencsak csodálkozott. Alexből, példálózott, 600 kötetet sikerült Hollandiában eladni. Ami viszont érdekes, hogy sokkal nagyobb az átjárás az amerikai piacra, s ha ott valaki meg tudja vetni a lábát, akkor az anyagilag nem jár rosszul.
Bár illusztrációt oktat is, elmondása alapján nem hasonlít egykori tanáraira, akik szigorú keretek között szerették volna látni a műveit, s értékelésük szerint diplomamunkája idején „a világ még nem volt elég érett” a művészetére – hm, nekünk úgy tűnik, s ezt számos elismerése igazolja, a világ felnőtt a feladathoz. Nem akarja kordába szorítani tanítványait, inkább rávezetni mindegyiket a saját maga választotta útra.
Kalandos körülmények között érkezett el a gyerekkönyv-illusztráláshoz. Mirelit termékek reklámozásával foglalkozott, amikor a szomszédasszonya ajánlott neki egy alkalmi, ámde más jellegű munkát. Történetesen, mint a mesében, ennek a nőnek volt egy nővére is, s így hamarosan egy kiadóban találta magát. Nem érez szellemi űrt életében, hogy már nem kell mirelitet reklámoznia.

  Egy számunkra még ismeretlen illusztráció

Arra a kérdésre, hogy mit gondol a magyar gyerekkönyv-illusztrációkról, azt felelte, hogy nem ismeri a magyar műveket – ugyanakkor úgy vélte, kb. egy évtizede tartott ott a flamand illusztráció, mint most a magyar (hogy ezt miből szűrte le, az számomra talány). A magyar illusztrátorokat valójában megélhetésének egyik szilárd pillére érdekelhette a legjobban: létezik náluk egy olyan, állami pénzből fenntartott alapítvány, amely a már befutott szerzőknek havi illetményt biztosít, ha… Ha már letettek valamit az asztalra, s bizonyos időszakonként kiadnak egy könyvet – ez nála már három évet jelent, a kezdőknek évente kell produkálniuk –, akkor az alapítvány kinti értelemben vett „szolid” megélhetést biztosít számukra. Meghökkentő volt, amikor teljesen komolyan kijelentette, hogy ha három évig csak heverészne az ágyában, az alapítványi apanázsnak köszönhetően akkor sem halna éhen.

 Kismalac születik

Beszélt arról is, hogy nehéz lehet vele dolgozni, mert önfejű, de ezt a kiadója (kiadói) respektálják. Kiderült számomra, miért olyan élethűek malacai – magam is láttam élet-halál nagyságban röfögőket –: szülei gazdálkodók voltak, s gyerekkorában ő is etetett „kismalak”-okat (ahogy Alexet többször is nevezte). Mielőtt megkérdeztük volna, hogy mi van másik kedvencével, az elefánttal, határozott No!-val hárította el a kérdést, ezek szerint elefántot nem nevelt. Következő, magyarul is megjelenő könyvében is lesz elefánt, és millió lepke, ígérte, rámutatva egyik kiállított illusztrációjára. Egy Alex méretű könyv vázlatait két hónapig készíti, majd 4-6 hónap kell a megvalósításukhoz. Azért ilyen sok, mert mi a negyedik, ötödik réteget látjuk csak, a végeredményt.

 A pillangók

Érdekes személyiséget ismertünk meg, és egy bizonyos szempontból még mindig távoli kulturális élet egyik szegmensét.

A mesét Szikszai Rémusz olvasta fel  


 Carll Cneut
(Roeselare, 1969)

Könyvillusztrátorként 1996-ban a Marcipánmalackák (Varkentjes van marsepein) című könyvvel mutatkozott be. Stílusa és színvilága azóta csak tovább finomodott, a történetek újszerű és hiteles ábrázolásával pedig igen hamar országos és nemzetközi hírnevet szerzett magának. Műveit díjak sokaságával jutalmazták, képeit a világ szinte minden táján kiállították már. Carl Norac szövegeit rendkívül inspirálónak tartja, „ráadásul ezek a szövegek tág játékteret hagynak az illusztrátornak”. A könyvek illusztrálását nemcsak gyakorolja, hanem Gentben oktatja is. Tanárként arra törekszik, hogy a leendő illusztrátorok kellő szabadságot kapjanak, és kialakíthassák a maguk hiteles stílusát és elbeszélésmódját.


Oldaltérkép