Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Életrajzok | Előadások, kiállítások, hírek | Interjúk, riportok | Kritika ]


Halomépítők
Janne Teller: Semmi – zenés-bábos pszichothriller

Szerző: leho, fotó: Budapest Bábszínház
2013. január 8.

 A dán Janne Teller ifjúsági regényét előbb indexre, majd kötelező olvasmánnyá tették, számos díjat nyert és sok botrányt kavart szerte a világban. A Budapest Bábszínház ezt a botránykönyvet vitte színre, a magyarországi ősbemutató egyben a regény első bábos adaptációja a világon, kamaszoknak és felnőtteknek ajánlva. A január 8-i bemutatón jártunk, sokáig tartott a ruhatári cécó, meleg volt, a szék kényelmetlen, és elég keveset is láttam a helyemről.

„A semmi az nem van, hanem nincs,
mert ha semmi van, akkor pont hogy nincs semmi” (B. István)

Idegesítő előadás, ezt előre kell bocsátani. Aki alommeleg darabra vágyik, az messze kerülje el! A bemutatót néhány ember röhögte végig tele szájjal, a többség azonban sokszor kínosan feszengett, mint én is. Úgy kezdődik, hogy az egyik nyolcadikos fiú a társai szemébe vágja a pályaválasztás évében, hogy semmi értelme a törekedésnek, az élet nagy része alvásra, iskolára, hiábavalóságokra megy el, közülük még a legtehetségesebbek is legfeljebb így vagy úgy megfáradt kertvárosi anyukák, apukák lesznek, három gyerekkel, véletlenül melléjük sodort aktuális partnerrel, hétköznapi élettel, az álmaikat rég elfelejtve. Ugyanaz a pofába vágás, amit rosszabb (vagy jobb?) esetben a szülő is megkaphat (ez nálam kipipálva), ha nem is ilyen direkten, mint az osztály Pierre Anthon szájából.

  

Pierre Anthon nem egy Oszlopos Simeon, de kivonul, fel egy szilvafára, s onnan bizgeréli osztálytársait. Intrikusként arra készteti őket, hogy megpróbálják összehordani mindazokat a „fontos dolgokat”, amiért igenis érdemes gürcölni, magolni, időt fecsérelni – amelyekért érdemes élni. A „fontos dolgok halmára” eleinte fogyasztási cikkeket hordanak: egy sokáig óhajtott bringát, egy bokszkesztyűt, egy zöld cipellőt. Aztán a tömegpszichózis és a csoportot valamilyen láthatatlan módon irányító közösségi akarat egyre vadabb-kegyetlenebb ötletekkel rukkol elő: a magenta hajtincs levágása már kevés lesz áldozatnak, a közösség spirálba kerül, aminek nem látszik a vége. Előbb egy elhalt kistestvér koporsóját kell a halomra vinni, majd egy féltve őrzött nemzeti zászlót, aztán a rózsafa keresztet a templomból, később Hamupipőke, a kutya életét, a szüzességet, egy ujjat…
Vanitatum vanitas, csak nyersebben, a XXI. századra hangolva, s ehhez egy ma divatos műfajt, a pszichothrillert segítségül híva. Janne Teller nem szívbajos, ahogy a Budapest Bábszínházban is biztos vettek néhány nagy levegőt a döntéshozók, amikor műsorra tűzték a darabot. Sok embernek nem fog tetszeni a szókimondása, a vérre is menő kegyetlensége, a realizmusa, ez nem olyan játszi való világ.

 

Ami nagyon tetszett: többen is megállapítottuk, ez a fiatal társulat, az elmúlt évek bemutatói alapján most már kijelenthető, lassan bármit el tud játszani, a legmerészebb kortárs darabokat is, és nemcsak bábokkal, hanem 1:1-ben színészként, akár zenészként is. Tetszettek a jól kimunkált figurák, a nagyszájú, ékegyszerű (Nagy) Hans; a mama (és egyben osztályfőnök) kedvence, elkényeztetett stréber (Dagadt) Henrik, akit kiközösítenek, s amikor mégis befogadják halomépítőnek, a leghülyébb ötletekkel áll elő, kis idő alatt tökéletesen be tud illeszkedni az öngerjesztő pszichózisba; az osztályelső Sofie, aki a saját szüzessége beáldozása után nem lesz rest, és a gitáros Jan-Johan mutatóujját kéri a halomra… Tetszett, hogy néha elkülönülten, néha a bábok mellett hangsúlyt kapott a kamaszok felnőtt(ebb) énje is embernagyságban, így a pillanatmegragadást a regényt színpadra író Gimesi Dóra átdimenzionálta, elnyújtotta. Tetszett a nyelvezet, nem jópofáskodóan trendi volt, hanem teljesen élő, hiteles. Nagy ötlet a dobozból előhúzott „fontos dolog”, majd az ezekből a dobozokból, dolgokból épített… mi is?
Kevésbé tetszett a konkrétság, a célját értem, elfogadom, nyilván ez ízlés kérdése is, nekem ez az erőszakos témafelvetés, pontosabban -cincálás sok. Eleinte örültem, hogy Kiss Tibi szerzi a zenét, ám az első két Quimby-dal után – amiket koncerten, autóban, ágyban hallgatni kifejezetten szeretek – (Ájtatos) Kajként már azon imádkoztam, hogy ne legyen Most múlik… is, mint szinte minden ballagáson két Máthé Péter közt. A „sétál a hold a háztetőn” bennem egészen más érzéseket vált ki, és nem tudom ehhez a darabhoz kötni, bármilyen kézenfekvő lenne is a szöveg alapján. A Magam adom-at pedig szintén nem gondolom megfelelő aláfestésnek a drámában a szüzesség feláldozásához. Jobb lett volna új szöveget kérni a dalszerzőtől.
A darab azonban eléri célját, kérdéseket provokál ki
, arcul csap. Sokan köpködik majd, betiltást követelve, még többen beleszeretnek. Egyesek a fenntartásaikat hangoztatják majd, mint én is, és próbálják a kényelmetlen székre, a rossz látási viszonyokra, a Játszó-tér nem ideális helyszínére, a melegre, a ruhatáros néni bénázása miatti későn érkezésre fogni, hogy miért is érezték magukat rosszul az előadáson. Közben meg egészen másért.

 

Janne Teller: Semmi – zenés-bábos pszichothriller egy részben

 Játsszák:
Agnes Aarne: Spiegl Anna e. h.
Sofie Nielsen: Mórocz Adrienn e. h.
Elise Jensen: Pallai Mara
(Dagadt) Henrik Eskildsen: Ács Norbert
(Ájtatos) Kaj Hansen: Tatai Zsolt
Jan-Johan Henderson: Teszárek Csaba
(Nagy) Hans Raaberg: Pethő Gergő
Pierre Anthon: Szolár Tibor e. h.
Mathilde Eskildsen tanárnő, Hamupipőke: Blasek Gyöngyi

Színpadi adaptáció: Gimesi Dóra
Zene: Kiss Tibor (Quimby)
A regényt fordította: Weyer Szilvia
Asszisztens: Rigó Anna
Rendező, tervező: Hoffer Károly e. h.

Ifjúsági és felnőttelőadás, megtekintése 13 éves kortól ajánlott
Jegyárak: egységesen 1800 Ft

Idei szezonbeli BB-előadások:
Lehet egy kérdéssel több? Pettson és Findusz a Budapest Bábszínházban
Háromszor veri vissza. Lúdas Matyi a Budapest Bábszínházban


Oldaltérkép