Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Alkotás | Életrajz | Események, ajánlók, hírek | Esszék, tanulmányok | Kritika ]


Baljós árnyék – Csak a szél

Szerző: Németh Tibor
2012. november 21.

 A Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár új Art mozijában vetítették Fliegauf Benedek Csak a szél című filmjét. A modern, kényelmes, 96 férőhelyes nézőterű játszóhely csütörtöki művészfilm sávjában kapott helyet az alkotás, amelyet már megelőzött a híre. A berlini Ezüst Medvét, illetve az Amnesty International különdíját, valamint az Európa Tanács Film Award of the Council of Europe díját és a Paris Cinema filmfesztivál fődíját elnyert alkotásnak, továbbá a két évtized szünet utáni mozizás élményének köszönhető, hogy kéttucatnyi érdeklődő várta a függöny oldalra gördülését.

Hamar kiderült, hogy többen a magyar társadalmat felkavaró és a média érdeklődését kiváltó, 2008 júliusa és 2009 augusztusa közötti, hat áldozatot követelő cigánygyilkosságok témájában mást vártak a filmtől. A percek kínosan lassú ballagásával párhuzamosan a perecek egyre gyorsuló ropogását lehetett hallani. Digitális korunk gyorsaságnak ható kapkodásával merőben ellentétesen mintha a lassuló idő kerítette volna hatalmába a vásznon szereplőket és az őket nézőket. Hosszú percekig csak a természet és a csend hangjai hallatszanak. (Lehet, hogy belső hangjaink és emlékeink keveredtek a film háttérzajával?)

  

A cigányok megélhetésért folytatott idegőrlő napi küzdelmét, a hétköznapi rasszizmus megnyilvánulásait egyáltalán lehet-e lelkiismeret-furdalás nélkül kényelmes fotelekből, paparazzók módjára bámulni? A „Szállnak a varjak” munkacímmel az Alföldön forgatott film egy roma család egyetlen napját dolgozza fel pirkadattól késő estig. A család életének dokumentarista és minimalista képi eszközökkel (például kézikamerás szuperközelikkel), a fenyegetettség árnyékában történő ábrázolása önmagáért beszél, ezért a viszonylag kevés párbeszédnek dramaturgiai funkciója van. A bizonyára egyedi hangulatú „casting” alapján kiválasztott amatőr szereplők meglepő természetességgel mozognak a kamera előtt, és csak ritkán tűnik mesterségesen megkomponáltnak egy-egy jelenet. Zseniális ötlet, hogy a kiszolgáltatottság hátterében csupán fel-felbukkanó árnyakként jelennek meg a hidegvérű gyilkosok, illetve az őket jelképező fekete pick-up terepjáró. Nem az ő személyük a fontos, hanem azzal az előítéletekkel terhelt világgal történő szembenézés, amely szükségszerűen megszüli őket. Rasszizmus mindenkiben lappang valamilyen mértékben, amit kiirtani nem lehet, de (nem elfojtva) kulturáltan kezelni és kordában tartani közös elemi és társadalmi kötelességünk. A film a várakozásokkal ellentétben nem „oknyomoz”, hanem egy nagyon fontos problémára fókuszál. Megért és megérint. Érvei semmit nem érnek a tettesek/felbujtóik utáni hajszában és a tárgyalótermek szereposztásában, de ki nem mondott ítélete súlyosabb bármilyen jogerős bírósági döntésnél.

  

Dramaturgiailag az is indokolható és talán stílszerűbb lenne, hogy a film befejeződjön a tragédia sejtetésével. Ugyanakkor méltányolható az alkotók döntése: utolsó, erős benyomásként a hullaházban cigány módra felöltöztetett áldozatok elhunytuk után testileg-lelkileg is begyömöszöltetnek társadalmi kategóriájuk keretei közé. Eldönthetetlen, hogy ez hiteles, az elhunytak iránti tiszteletet tükröző mozzanat vagy a rendezői koncepció része.
Erős, nyomasztó atmoszférájú film Fliegauf mozija, amelynek kritikai sikere kétségkívül elválaszthatatlan a témaválasztástól. Lehetne elmélkedni a keretes szerkezeten a temetés motívumától a hullaházig, de ez bizonyos szempontból lényegtelen. Lehet, hogy készített már (és biztosan fog) ennél filmszakmailag jobb alkotást, de ezen a 86 percen fölösleges számon kérni klasszikus filmesztétikai követelményeket és a szerteágazó kérdés többdimenziójú megjelenítését. 
Leperegnek az utolsó másodpercek. Nehéz felébredni egy világból, amely velünk él a mai Magyarországon, de ismeretlen előttünk. A film végén a közönség egyperces csendje mintha néma főhajtás lenne az áldozatok emléke előtt. Feleségemmel hallgatagon haladunk hazafelé a ránk telepedő sötétségben. Fájnak a szavak, csak a lépéseink neszét hallani. Az ilyenkor szokásostól eltérően ezúttal nem beszélgetünk. Csak a szél...

 

Csak a szél
2012, játékfilm, 35 mm, színes, 91 perc
Rendező, forgatókönyv: Fliegauf Bence
Operatőr: Lovasi Zoltán
Vágó: Xavier Boksz

Szereplők: Toldi Katalin, Lendvai Gyöngyi, Sárkány Lajos, Toldi György, Egyed Attila, Végh Zsolt, Vasvári Emese, Törőcsik Franciska, Kaszás Gergő


Oldaltérkép