Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Alkotás | Életrajz | Események, ajánlók, hírek | Esszék, tanulmányok | Kritika ]


Újraszőve
A csodálatos pókember

Szerző: Bányász Attila
2012. július 18.

 Az idén félszáz éves Pókember 2002-ben még Sam Raimi rendező elképzelései szerint pókhintázott be a mozik vásznaira, hogy aztán két újabb résszel és egy évtizeddel később, a jeles jubileum alkalmából ismét újrakezdjék a történetét; új színészekkel, stábbal, eredettel. Raimi helyett Marc Webb foglalt helyet a rendezői székben, a végeredmény pedig felemás: a külföldi szaksajtó ömleng és hozsannáz, a hazai kissé feszeng a moziszékben. Kinek van igaza? Tulajdonképpen mindenkinek.

A filmstúdió, megelégelve Sam Raimi helyben járását a negyedik Pókember film kapcsán – nem beszélve arról, hogy ha nem készül el, akkor vissza kell adni a filmes jogokat a Marvelnek, amely mellesleg a Disney tulajdona –, úgy döntött, hogy másik rendezőt s a szerepből kiöregedő Tobey Maguire helyére másik főszereplőt választ. Az 50. évforduló adja magát, hogy a csodálatos Pókember története némi vérfrissítés keretében új alapokra helyeződve újrainduljon, a stúdió előtt talán Christopher Nolan hatalmas sikereket magáénak tudható Batman-trilógiája lebeg.

  
 

Rendezőnek Marc Webbet sikerült megnyerni, akinek egyetlen nagyjátékfilmje, az 500 nap nyár című romantikus dráma zajos kritikusi és közönségsikert élt meg. Azonban hiába a tehetséges, szárnyait bontogató ifjú titán, ha ő sem mert – vagy a stúdió fogta túl szorosan a gyeplőt?! – radikális változtatásokat végbevinni a sztoriban. Így kezdetben valóban olyan érzése van a nézőnek, hogy a 2002-es Raimi-filmet forgatták újra pontról pontra, csak más színészekkel és díszletekkel: a kívülálló Peter Parker a hőssé válás rögös útján most is ugyanazokban a buktatókban hasal el, mint tíz évvel ezelőtt, nagybátyjától ugyanúgy megkapja a nagymonológját a felelősségről, amire természetesen ugyanúgy fittyet hány, s ennek meg is lesznek a maga tragikus következményei.
Újdonságként a szülei rejtélyes eltűnésének történetszálát lebegtetik be, amely elvezet az OSCORP vállalathoz, csak a Zöld Manó helyett hősünk most dr. Curt Connorsszal, a később gyíkemberré mutálódó professzorral konfrontálódik. A „rosszfiú” képbe kerülésével elkülönül a történet a 2002-es változattól, azonban a gyíkembersztori kevésbé alkot kerek egészet, mint annak tíz évvel ezelőtti párja a Zöld Manóval. A hasonlóságokat leszámítva a film eleje az erőteljesebb, a néző ott még úgy érzi, hogy a valóság talaján áll, és így a történet részévé képes válni. Amikor azonban a meglepően gyengén animált gyíkember hibrid feltűnik a vásznon, kibillentem a történetből, olyan érzésem támadt, mintha mesefilmet néznék.
A Pókember és a Gyík csatajelenetei nagyon látványosak lettek, szórakoztató módon amortizálják le a környezetüket, az egyik ilyen jelenethez kapcsolódik az idei év legjobb cameója: az egymásnak feszülő két szuperhős „kakaskodása”, előtérben a komolyzenét hallgató, mit sem sejtő könyvtárossal, harsány hahotát csalt ki belőlem, ami elismerő mosollyá szelídült, miután megtudtam, hogy a könyvtáros maga a 90 éves Stan Lee, a Pókember „atyja”.

 

A film látványos jeleneteinek egy részét is „élőben” vették fel, igyekezve minél kevesebb, számítógéppel utólag generált képet felhasználni, így például a Pókember hálóhintázását is a darukra függesztett színészekkel, illetve kaszkadőrökkel oldották meg, aminek eredményei a realisztikusabb képsorok lettek.
Marc Webb rendező egyik erőssége a színészvezetés, ami A csodálatos pókemberben is megmutatkozik. Andrew Garfield kitűnő választásnak bizonyult a főszerepre, sokkal emberibb az ő Peter Parkere, mint Tobey Maguire-é. A kor követelményeinek megfelelően levetkőzték a karakter esetlenségét és lúzerségét, Garfield inkább a különcségére és kívülállóságára alapozott, mindezt finom mimikára és gesztusokra épített színészi játékkal tetézte. Az új Parkert így sokkal inkább magunkénak érezhetjük, azonosulhatunk vele, izgulhatunk érte. Ellenlábasának, ki tudja, milyen megfontolásból, dr. Curt Connorst választották az alkotók, a Gyíkot. Connors maga is megjelent a Raimi-féle Pókemberben, de ott megmaradt tudósnak. Az új filmben azonban ennél tovább megy, úgy válik a történet főgonoszává, hogy ő maga valójában nem is az, hiszen megtévedt őrületében is „csak” jót akar másoknak. A brit Rhys Ifans szenzációsan kelti életre a figurát, a történet elején még együtt is érzünk vele, annyira szimpatikusan hozza a karaktert. Gyíkká alakulása viszont nekem kevésbé jött be, rendkívül gyengén sikerült az animáció. Connors figuráját eredetileg Michael Fassbendernek szánták, ám ő jó érzékkel lemondott róla az X-Men: Az elsők Magnetója kedvéért.

 
 

Emma Stone alakítja Gwen Stacyt, Peter Parker diákkori szerelmét. Stone-t a tavalyi év legjobb produkciója, A segítség óta nagyon jó színésznőnek tartom, Gwenként is nagyon aranyos, de sajnos ennél többet A csodálatos Pókemberben nem nagyon lehet elmondani róla. Parkerrel közös szerelmes jeleneteik nem igazán jók, a bárgyú dialógusok és az ifjonti ügyetlenkedések csöppet túljátszottak. Viszont kitűnő színészek tűnnek föl a mellékszerepekben: Martin Sheen Ben bácsija és Sally Field May nénije egyszerűen pazar, néhány szóval és gesztussal kitűnően fölfestik karaktereiket, és látszik, mennyire otthon érzik magukat a szerepeikben.
A csodálatos pókember látványos akciófilm jól eltalált karakterekkel, mely az eredeti képregényre támaszkodik. Ugyanakkor a forgatókönyve kuszább és kevésbé összeszedett a 2002-es verzióhoz képest, valamint abban a gonosztevő Zöld Manó figuráját sokkal jobban eltalálták, mint a mostani gyíkemberét. Gwen Stacy karakteréből kiindulva valószínűleg nem kell sokat várnunk a Zöld Manó újbóli feltűnésére, hiszen a képregény szerint Stacy halálát ő okozza. Meglátjuk! A jubiláló Pókember újkori története azonban kevésbé sikerült csodálatosra, inkább középszerű képregény-adaptációra, ami aligha méltó a figura elmúlt fél évszázadához.

 
 

A csodálatos pókember
Amerikai fantasztikus akciófilm 2012, 136 perc
Bemutató: 2012. július 12., 12 éven aluliak számára nem ajánlott!
Rendező: Marc Webb
Forgatókönyv: Alvin Sargent, Steve Kloves, Steve Ditko, Stan Lee, James Vanderbilt
Operatőr: John Schwartzman
Szereplők: Andrew Garfield, Emma Stone, Martin Sheen, Sally Field, Rhys Ifans, Denis Leary, C. Thomas Howell, Chris Zylka
 Hivatalos szinopszis: Pókember újjászületik: ez a film a különös hős eredetének történetét mutatja be – de egészen új nézőpontból, és minden eddiginél izgalmasabban. Peter Parker (Andrew Garfield) átlagos gimis srác. Kicsit magányosabb, kicsit szótlanabb a társainál – talán azért, mert a szülei még kiskorában eltűntek, és azóta Ben bácsikája (Martin Sheen) neveli. Ahogy közeledik a felnőttkor, Petert egyre jobban érdekli a múltja, hogy ki ő igazán és mi történhetett a szüleivel. Úgy érzi, titkok hálója veszi körül. Egyedül iskolai szerelmében (Emma Stone) bízhat. Amikor megtalálja apja régi irattáskáját, meghökkentő dokumentumok kerülnek elől belőle: attól kezdve egészen másképpen látja magát és a világot. A nyomok az Oscorpba, az idősebb Parker régi társához, dr. Curt Connors (Rhys Ifans) laboratóriumába vezetnek. A tudós egy különleges gyíkkivonat-szerrel kezeli magát, és a mellékhatások szörnyszülötté teszik őt. A Pókember nem tehet mást: használni kezdi különleges képességeit, hogy legyőzze a Gyíkot.
Az eddig is rendkívül népszerű Pókember egy szemkápráztató látvánnyal, és fantasztikus szereplőgárdával tér vissza a mozivászonra!
A film 2D-ben, 3D-ben és IMAX 3D-ben megtekinthető.


Oldaltérkép