Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Pajtás, daloljunk – a bőség kincse és az eltűnt idő nyomában

Szerző: PP (fotó: Néprajzi Múzeum, alkupiac.hu)
2010. augusztus 4. 6.56

 A minap belebotlottunk a Gyorskocsi utcai Pajtás önkiszolgáló étterembe, és maga a kifejezés különös hangulatokat indított el bennünk. Kisdobos- és úttörőnyakkendők erdeje jelent meg fátyolos retinánk előtt, reggeli zánkai zászlófelvonások hangulatát kutattuk a tudatunkban, egy gőzhajó tragédiája ötlött fel, piros bicikli, KGST típusú fényképezőgép és mezőgazdasági szivattyú… A múltunkba és különféle szótárakba merültünk.

Tehát belebotlottunk a Pajtás önkiszolgáló étterembe – az új hullámos WU2 együttes a nyolcvanas években már danolt erről, de az önkiszolgáló éttermek annak idején még annyira a mindennapok részét képezték, hogy mára nem is maradt fenn a szám szövege a világhálón. Az önkiszolgáló étteremben

Budapest I., Gyorskocsi [nomen…] utca 9–11.; „Férőhely: 120 | vendégtér mérete: 120 m2; árkategória: alacsony; részletek: meleg étel, menü, napilap-olvasási lehetőség vendégeknek [ez jó, nehogy már olvassanak a dolgozók! – a szerk.], kisgyermekes családoknak ajánlott, nemdohányzó helyiség” (Port.hu

az a szocreál miliő fogadott, amit vártunk, és amit nem kell bemutatni az átkosban is élőknek: csontegyszerű és avítt a bútorzat, az étkészlet és maga az egész környezet (nem minősítünk, de nem csupán tárgyakat lehetett volna felsorolni a listában). Kiírás: Szalvéta a pénztárnál – jobb is, mert nem szeretem az evőeszközt a tiszta szalvétára tenni az általában kétes tisztaságú tálca helyett. Fizetni is a pénztárnál lehet, kapom meg a frankót a következő információs bombából.
De a legnagyobb dobás a néni. Nem tudom, mi a titulusa, beosztása, hiszen felszolgálónak csapnivaló, ám később kiderül, hogy az összes salátát is ő követte el, tehát a kapitalizmus pénzsóvár keze (hatékonyságnövelés, költségcsökkentés, arcvonal-rövidítés) már az önkiszolgáló éttermekbe is betette a lábát. Kérdésünkre – „Ez milyen főzelék?” – azt a választ kapjuk, hogy krumplileves, és tényleg, elég jó zellerkrémleves. Egy másik kötözködő kérdésre hátraszól, mert már magában sem annyira biztos („Valamilyen leves. ... Terka, milyen leves ez?”), a harmadik kérdésre fintorog („hogy lehet ilyen hülyeséget választani!” képpel), és ez így megy addig, míg nem végzünk a választással – egyszóval maga az önkiszolgáló éttermi tündér.
A kasszírnő (átsejlő fehér köpeny melltartó-bugyival, fűzős magas szárú cipő – de ebbe a kultúrtörténeti, szemantikai és etimológiai csapdába most nem megyünk bele!) jó negyvenes, simán letegezi az előttünk álló csinos nőt, és a kezdeti kénytelen magázódás, majd fizetés után már per te bocsát el engem is asztalomhoz. Az „alacsony árak” nem is olyan alacsonyak, de az étel ehető.
Nem mehettem úgy ki az étteremből, hogy ne nézzem meg, milyen a mosdó és a törülköző. A színvonal megfelel egy retró önkiszolgáló étterminek, de csemege itt is akad: a piszoár fölött egyszavas, decens figyelmeztetés, hogy nyomással lehet öblíteni – amiből arra következtetünk, hogy sokan tekeréssel próbálkoznak. (Pajtás!)
Sajnos nem volt nálunk a kamerád (lásd később) vagy legalább egy Pajtás fényképezőgép, így nem örökíthettük meg a pillanat hevét.

Mindenekelőtt egy kis objektivitás, mielőtt elkalandoznánk, a száraz tények:

Pajtás
fn 1. Valakivel bizalmas, de nem benső baráti kapcsolatban álló személy. | Játszó, szórakozó társ. 2. úttörő. 2. rég Bajtárs (tör) ~házasság fn ritk Fiatal pár törvényes házasság nélküli együttélése.
Pajtás|kodik tn ige Pajtásként viselkedik valakivel. ~ság Pajtások közötti viszony.
Pajti fn biz pajtás.
(Pajzán Ennek már nincs köze a pajtáshoz.) (Értelmező kéziszótár, Akadémiai, é. n., 1050.)

Pajtás
• kenyeres pajtás
NÉP olyan jó barát, akire mindig számítani lehet. (Magyar szólástár, Tinta, 2004, 268.)

Pajtás (fn) cimbora, barát, koma (táj), haver (biz), kamerád (rég), drusza (táj) | játszótárs, játszópajtás (Magyar szókincstár, Tinta, 2001, 686.)

Most pedig szálljon dalunk és képzeletünk! Néhány emlékmorzsa

Pattanjunk föl a piros biciklire (MC Hawer & a Tekknő felejthetetlen slágere – „Sej, ribizli, piros bicikli, hej, ribizli, piros bicikli / Ereszd el a hajamat, úgysem hagyom magamat…” – most túl messzire vezetne), vajon mi is lehetne a fantázianév? Egy munkásindulóval segítünk: Vörös Csepel. A neten jól követhetően kör- és áramvonalazódnak az egykor szép napokat megélt márka ifjúsági változatai: „Csepel Pajtás leányka kerékpár, „Csepel Pajtás fiú”, a hatvanas évek közepéről, „Csepel Pajtás fiú”, a hetvenes évek első feléből. (Na, utóbbi milyen színű? Erre a fogadásirodák nulla szorzóval fizetnek.)

Pajtás 6×6-os, bakelitvázas box [sic!] (dobozos) fényképezőgép. Achromat 8/80 záridő, 1/30 sec. „T” FFV emblémás, tokkal. Előállítója a Gamma Gyár volt, mely orvosi izotópdiagnosztikai berendezéseket is gyártott. A ’60-as években mégis egy kicsiny, primitív fényképezőgép, a kezdőknek szánt Pajtás ismertette meg generációkkal a Gamma nevet. A termelés egyre nagyobb szakosodása után […] a gyártás megszűnt, szovjet és NDK-beli fényképezőgépek léptek a helyükbe. Volt Pajtás címmel egy úttörőknek szóló hetilap is. (Retró szótár, Tinta, 2008, 186.)

 

Váci úttörők
(szó szerinti cikk a Pajtás Magazinból)

A váci úttörőház Glóbusz klubja százezer levelet kapott a Szovjetúnióból. Százezer levélre százezer barát válaszolt.
Az egyik boríték Sólyomszemhez jutott el, akit feleltetéskor csak Tar Zoltánként említenek. A feladó: Valja Parhomenko. Kerecs. „U minya papa, mama i brat!” Mi a szösz?! Hát ezt miért kell külön megírnia?
Elég lett volna annyi: van egy bátyám is!
Tudod, dorogoj Zoli, nálunk alig van család, ahonnan ne esett volna el valaki a háborúban. Sokan apjukat, anyjukat elvesztették. Az én legidősebb bátyám is meghalt, Szevasztopol védelménél.
„Bocsáss meg Válja, ezt nem tudtam. Mondd csak, te mi leszel az iskola után?
Én még nem döntöttem, vagy régész, vagy színész.” Válja hamarabb döntött. Szép, lila tintával körmölte le a harmadik levelet. „Én űrhajós leszek. A legfontosabb már megvan. A nevem. Én is Válja vagyok, mint Tyereskova. Szása, a bátyám, nagyon megörült, amikor hallotta, hogy te is régész akarsz lenni. Szerinte pont olyan barátra van szükségem, mint te.”
Szása írt Zolinak: „Csak minél előbb döntsd el, minek készülsz, mert ha mindkettőt akarod, akkor egyiket sem akarod igazán.” Zoli újabban naplót is ír. Nem is egyet.
Az őrsben rábízták a naplóvezetést, de egy füst alatt titkos feljegyzéseket is készít. Csak saját magának. „Válja nagyon kedves lány. Az egész osztály odavolt, amikor bevittem a kozákbabát meg a fafaragást. Küldött egy fényképet is. Ideragasztom a naplómba. Nemcsak kedves, hanem szép lány is.”
Levél, Válja címére, október 4-i keltezéssel: „Gratulálok születésnapodon. Érdekes, hogy ugyanazon nap születtél, mint amikor a szputnyikot fellőtték. Az őrsöm egy szputnyikot faragott ki, ezt az ajándékot küldjük el Moszkvába.
„A válasz tegnapelőtt érkezett meg. „Ezennel meghívlak a nyárra.A csapat hajón megy Batumiig, aztán felmászunk a Kaukázusba. Megbeszéltem, te is jöhetsz.” Magánlevelekbe általában illetlenség beleolvasni. Ez most kivétel. Hiszen ezekben a lapokban nincsen semmi különös. Csak annyi, hogy Sólyomszem, titkos törzsfőnök, az osztályválogatott jobbszélsője, őrsi krónikás, barkácsművész és jövendő régész összebarátkozott egy copfos kislánnyal, aki a polgárháború legendáshírű hősének távoli rokona.
Van köztük cirka ezer kilométer, de ez persze nem zavarja őket. Százezren írnak hasonló leveleket.
Barátok. S a legszebb, hogy ebben sincsen semmi különös. (regiujsagok.hu
)

És álljon itt végül a felejthetetlen Dal a hazáról (amivel vége a pajtáskodásnak):

 Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról,
Itt ringott bölcsőnk, itt nevelt anyánk.
Zengjen dalunk a széles rónaságról,
Mely a bőség kincsét ontja ránk.

Miénk e föld, erdő, mező,
Kalásza, virága nékünk terem.
Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról,
S az ének szálljon völgyön és hegyen.

Zengje dalunk nagy hőseink erényét,
Este, ha erdőn tábortűz lobog,
Boldog jövőnkért, boldog új hazánkért
Éltek ők, e bátor harcosok.

Miénk e föld, erdő, mező,
Kalásza, virága nékünk terem.
Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról,
S az ének szálljon völgyön és hegyen.

Pajtás, köszöntsük drága jó hazánkat,
Dallal és tánccal ünnepeljük őt,
Széles határon, napsütötte tájon
Vígan járunk, boldog úttörők.

Miénk e föld, erdő, mező,
Kalásza, virága nékünk terem.
Pajtás, daloljunk szép magyar hazánkról,
S az ének szálljon völgyön és hegyen.

Link:
Bócz Péter írása a kisdobos- és úttörőnyakkendőről


Oldaltérkép