Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Az értelmiség demokratikus devalvációja?

Szerző: Bogár Edit
2009. augusztus 25. 6.56

mesterszintű szakmunkásHogy a diploma értéke a felsőoktatás tömegessé válásával csökken, az előre látható volt. De azt még álmomban sem képzeltem volna, hogy ennek a hivatali nyelvben is ilyen hamar nyoma lesz! Történt ugyanis, hogy munkahelyemen, ahol eddig mint lektort / egyetemi oktatót / vendégoktatót foglalkoztattak, kezembe kaptam egy nyomtatványt, amelyen ez állt: Bogár Edit mesterszintű szakmunkás.

Azonnal elkezdtem kutakodni az emlékeimben, de semmi olyan korábbi iskolám nem jutott eszembe, ahol szakmunkásvizsgát tettem volna. Aztán elmagyarázták, hogy ez az egyetemi diplomások új megnevezése a közszférában. Jogászok, tanárok, közgazdászok, mérnökök, orvosok – mind szakmunkássá váltunk. Na jó, mesterszintűekké. Azt persze nem tudom, mi a beosztása a mestervizsgával rendelkező kőművesnek, ácsnak, fodrásznak, vízvezeték-szerelőnek, lakatosnak stb.
Megnéztem a Magyar értelmező kéziszótárban: eszerint szakmunkás = szakmunkát végző munkás, munkás (főnévként) = (ipari) termelőmunkát végző dolgozó, ill. egyéb fizikai dolgozó. Második jelentése persze a szótár szerint is lehet általában ’dolgozó’, de az már csak megszorítással (a választékos nyelvhasználatban). Nézzük csak: sem ipari, sem mezőgazdasági, sem egyéb termelőmunkát nem végzek, ez tehát nem stimmel. A tanári (orvosi, mérnöki stb.) munka ugyan gyakran jár fizikai megterheléssel is, de nem ez a fő jellemzője, hanem a szellemi tevékenység. Mint ahogyan a kőműves, az ács vagy a lakatos is óhatatlanul használja az eszét is munka közben, ám alapjában véve mégsem szellemi munkát végeznek. És bár a marxi osztályelmélet korának vége, az a bizonyos munkás–paraszt–értelmiségi hármas beosztás nagyjából még mindig megállja a helyét (még ha – főleg a szolgáltatások körében – egyes foglalkozások besorolása nehézkes is). Egy kicsit úgy érzem most magam, mint annak idején, amikor egyes politikusaink neve mellett megütközve olvastam, hogy munkás. Vagy az ellenkezője: amikor a művezetővé kinevezett illető hivatalosan hirtelen értelmiségivé avanzsált.
Ennyire demokraták lettünk mára? Már nincs különbség a fizikai és a szellemi munkát végzők között? Meggyőződésem, hogy a szakmunkások ugyanúgy dehonesztálónak érzik ezt a szóhasználatot – és joggal! –, mint mi. A szakmunkás mester egy nem diplomához kötött szakma kiemelkedő művelője, amely szakmából diplomát nem is lehet szerezni, mivel csak középfokon oktatják, és nincs is szükség felsőfokú végzettségre a műveléséhez. Ezzel szemben az orvos, a tanár, a jogász stb. kötelezően felsőfokú végzettségű személy – én legalábbis nem szeretnék olyan orvos kezébe kerülni, akinek nincs diplomája! Ez a keveredés, lássuk be, cseppet sem demokratikus, pusztán értelmetlen.
Később eljátszadoztam a gondolattal: vajon mi lesz most az én megszólításom? Eddig általában tanárnő volt. Mostantól majd munkásnőnek fognak hívni a hallgatóim? Vagy szakmunkásnőnek? Netán, barátságos viszonyunkra való tekintettel, egyszerűen szakinak, horribile dictu, szakinőnek? Egymás közt pedig csak melósként emlegetjük magunkat?
És eszembe villant egy emlék: 1981-ben, amikor az egyetemet végeztem, napokig törte a fejét a kar vezetősége, hogy mi legyen a diplomám szövege, mivel a nem tanári szak akkoriban ritkaság volt, és elvileg azt kellett volna beleírni, hogy magyar–orosz–finnugor szakos előadó. Mire az államvizsga-bizottság elnöke azt mondta, hogy ő ilyen diplomát nem ír alá, mivel az előadó az, aki a tanácsnál ügyeket intéz, ez pedig egy tudósjelölt oklevele lesz. Végül a diplomába az került, hogy magyar nyelvész és irodalmár, orosz filológus és finnugor nyelvész. Biztosan nincs több ilyen oklevél az országban, de azt hiszem, megérte a küzdelmet. Milyen kár, hogy illetékes helyen nem volt egyetlen épeszű ember sem, aki a minden tekintetben megtévesztő mesterszintű szakmunkás kifejezés helyett (amit, ha nem magamra vonatkoztatva látok, bizonyára ’ácsmester’, ’fodrászmester’ stb. jelentésben dekódoltam volna) kitalált volna egy másik megnevezést! Mondjuk pusztán annyi módosítással, hogy a munkás helyett a dolgozó vagy a munkavégző, munkavállaló, alkalmazott szavakat használjuk.

 Egy karikatúra az átkosból


Oldaltérkép