Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Veszprémbe vagy Veszprémben lakom?

Szerző: Pfening Dóra
2008. május 15. 15.32

 A -ban/-ben határozórag használatáról a Nyelvművelő kéziszótár a következőket írja:
1. Elsősorban zárt helyen, valamely tárgy belsejében, anyagban levés, állapot, történés, helyhatározói ragja, például: a teremben vártunk rád, a vízben megcsillant valami. Gyakran jelöl azonban valamely földrajzi egységen, sőt testrész stb. felületén létet vagy történést: Európában, közelebbről Párizsban történt; Debrecenben élünk; a kalap a fejemben volt.

Választott témám a napjainkban is sokat emlegetett „-ban/-ben és -ba/-be kérdés”. Nem mindegy, hogy mikor használunk -ban/-ben, mikor pedig -ba/be határozóragot egyes szavaink végén. Írásom rövid kalauzként kíván szolgálni az eligazodáshoz.

 Veszprém város

A -ban/-ben határozórag használatáról a Nyelvművelő kéziszótár1 a következőket írja:
1. Elsősorban zárt helyen, valamely tárgy belsejében, anyagban levés, állapot, történés, helyhatározói ragja, például: a teremben vártunk rád, a vízben megcsillant valami. Gyakran jelöl azonban valamely földrajzi egységen, sőt testrész stb. felületén létet vagy történést: Európában, közelebbről Párizsban történt; Debrecenben élünk; a kalap a fejemben volt. Persze jelölhet elvont vagy képes helyviszonyt is: képzeletemben ő ma is él; „Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár” (Petőfi: Szeptember végén). S ugyanígy vonatkozhat időbeliségre, állapotra, módra, okra stb.: januárban jól éreztem magam; szinte tombolt örömében, nagyjában igazad van; sietségünkben megfeledkeztünk a csomagról. Előfordul amellett puszta vonzatként, állandó határozóként: része van, részt vesz, bővelkedik stb. valamiben.
Részelő tárgyként való (partitivusi) alkalmazása ma már szokatlan, régies, pl.: ettek a kenyérben (azaz a kenyérből).
2. A rag végső n hangját a nyelvjárások nagy részében és a népiesebb vagy közvetlenebb hangú beszédben nem ejtik ki; tehát hol? kérdésre felelő -ban, -ben helyett is gyakran -ba,
-be
ragot mondanak, s ez olykor helyesírási hibákban is tükröződik. Az igényesebb köznyelvben is törekedjünk a két ragot megkülönböztető pontos kiejtésre, de írásban mindenképpen helytelen, pl.: szobába vagyok (helyesen: a szobában). De: a szobába megyek.
Mindamellett néhány összetételünk írásmódja eltér a mai nyelvtani tudat szerint várható formától: abbamarad, félbemarad stb. Az abban maradtak tehát más értelmű lehet (= abban a megállapodásban váltak el), mint az abbamaradtak (= félbeszakadtak); a félbemaradt ’félig készen maradt’ pedig helyesírásában is, kiejtésében is eltér a félben maradt ’fele része (épen) megmaradt’ típustól. Más a magába (foglal) is, mint a magában (foglal). Ugyancsak n nélkül mondunk és írunk néhány határozószót: hébe-hóba, hiába; az ízibe és az íziben egyaránt jó.
A hagyományos kifejezésmód szerint vízbe fullad ’belefullad a vízbe’ az, aki a vízben levegő híján elpusztul; jégbe hűtjük azt, amit jégen, jég között tartunk; a tejben elkészített kása vagy rizs neve is tejbekása, tejberizs.
Nádasdy Ádám „Ban”-ban az igazság?2 című cikkében azt írja, hogy a -ban/-ben rag egyre inkább kikopik a mindennapi szóhasználatból, helyette a -ba/-be rag van terjedőben. A
-ban/-ben rag kikopásának szerinte az a legfőbb bizonyítéka, hogy sok gondot okoz már az iskolában a ragnak a „helyes” használata; hiszen legtöbben a nyelvtanórákon tanuljuk meg, hogy A szobába vagyok mondatot A szobában vagyok-nak kell írni. A -ban/-ben ragot ma elsősorban az írott nyelv, a tudatos normakövető nyelvhasználat tartja életben.
„Olyasféle a -ban, mint a kis- és nagybetű, az egybe- és különírás: tipikusan logikai kérdés, nem a spontán nyelvhasználat sugallja, hanem – ma már – az azon konstruált felépítményhez tartozik”3, amelynek használatáról logikai alapon kell döntenünk. A magyar nyelvben – írja Nádasdy – az utóbbi egy-kétszáz évben kopóban van a rag használata, s azt manapság leginkább csak az írás tartja életben.
Három fontos megjegyzést kell tennünk Nádasdy Ádám nyelvművelő írása nyomán:
– Értelmetlen volna azt mondani, hogy azok, akik a -ban/-ben helyett -ba/-be ragot használják, hibásan beszélnének.
– Használata vagy nem használata alaktani kérdés, és a -ban/-ben helyett a -ba/-be ragot használókról nem jelenthetjük ki, hogy nem tudják megkülönböztetni a helyzet és az irány fogalmát, hiszen az újfajta használat nem kategóriafelbomlást jelent, hanem csak helyi neutralizáció, kijelentésünk pedig általánosítás lenne.
– Engedjük a nyelvet, hogy a saját útját járja, mégpedig több okból is:

„Gyakran olvasok ma is ilyet: „nyelvünk, magánhangzóink, »ban/ben« ragunk” – miközben a biológus nem ír olyat, hogy „sejtmagjaink, nyirkunk, mellékvesénk”, pedig sejtmagjai mindenkinek vannak. Elkelne tehát némi távolságtartás, mielőtt a nyelvről – bárki nyelvéről – nyilatkozunk.”4
„Tévedés továbbá, hogy bármely nyelv fejlődne vagy »romlana«, hanyatlana.”5
„A nyelvi változás nem azonos az írás változásával.”6
„Sokan azt hiszik, hogy a nyelv az idők folyamán egyszerűsödik, vagyis a nyelvi változások egyszerűbb alakzatokat hoznak létre. (Sőt, van olyan laikus vélekedés is, hogy a nyelv „szegényedik”.) Egyszerű dedukcióval belátható, hogy ez a nézet téves, mert azt kell hozzá feltételezni, hogy a nyelv eredetileg roppant bonyolultan indult, ha sok száz-sok ezer év alatt állandóan egyszerűsödött. Erre semmi nem utal.”7
„A beszéd fontos feladata a közösségvállalás – ugyanúgy, mint az öltözködésé. A divatok, népviseletek, esküvői vagy szabadidőruhák nem alapfeladatukban különböznek (hiszen egyaránt védik testünket az időjárás viszontagságaitól), hanem abban, hogy viselőjüket egy adott közösség, nem, korcsoport, helyzet részévé teszik.”8
„Miért volna épp most olyan kitüntetett kor, hogy ebbe az állandó folyamatba [...] bele kellene avatkozni? Hogy mit emel be a nyelv, hogy merre változik, nemigen lehet befolyásolni, azt a közösség spontán dönti el.”9

Mindezekből következik, hogy a Veszprémbe lakom a beszélt nyelvben (kevésbé „igényes” nyelvhasználatban) előforduló változat, a Veszprémben lakom pedig írott formában helytálló.
Akik viszont bizonytalanok abban, hogy mikor kell -ba/-be ragot, és mikor -ban/-ben ragot használni, azoknál előfordulhat a nyelvi attitűddel szoros kapcsolatban lévő túlhelyesbítés vagy hiperkorrekció, azaz a Veszprémben megyek/Veszprémbe lakom10 forma a Veszprémbe megyek/Veszprémben lakom helyett.
Történetét tekintve elmondhatjuk, hogy a -ba/-be határozóragnak a -ban/-ben helyébe való telepedése a nyelvjárásokból indult ki ejtési egyszerűsítésként; s ez a jelenség ma már behatolt a beszélt köznyelvbe is. Különösebb zavart nem okoz, hiszen a ragos alak mellett lévő ige jelentése jelzi a helyviszonyt vagy irányulást is.

Összegzésként megemlítjük, hogy bár egyetértünk Nádasdy Ádám nyelvről való gondolkodásával, szerintünk írásban és szóban is törekedjünk a -ban/-ben, -ba/-be rag megfelelő használatára, a túlhelyesbítés azonban feltétlenül kerülendő.

Jegyzetek

1. Grétsy László – Kemény Gábor (2005) Nyelvművelő kéziszótár, Budapest: Tinta Könyvkiadó, 270–271.
2. http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/09.html (Nádasdy Ádám: „Ban”-ban az igazság?
3. I. m.
4. http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/edes_anyanyelvunk/bib30.html (Nádasdy Ádám: Rovairtóval a szavak erdejében)
5. I. m.
6. http://72.14.221.104/search?q=cache:jmNQ9ODQh1IJ:www.mindentudas.hu/doc/nadasdy_nyomtathato.rtf+N%C3%A1dasdy+%C3%81d%C3%A1m+ban+ben&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=10 (Nádasdy Ádám: Miért változik a nyelv?)
7. I. m..
8. I. m.: Nádasdy Ádám: Rovarirtóval a szavak erdejében
9. I. m.
10. Kiss Jenő (2002) Társadalom és nyelvhasználat, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 147—148.
11. Balázs Géza (2001) Magyar nyelvhelyességi lexikon, Budapest: Corvina Kiadó, 92—93.

Irodalom:

Balázs Géza (2001) Magyar nyelvhelyességi lexikon, Budapest: Corvina Kiadó.
Grétsy László – Kemény Gábor (2005) Nyelvművelő kéziszótár, Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Grétsy László – Kovalovszky Miklós (1980) Nyelvművelő kézikönyv A–K, Budapest: Akadémiai Kiadó.
http://72.14.221.104/search?q=cache:jmNQ9ODQh1IJ:www.mindentudas.hu/doc/nadasdy_nyomtathato.rtf+N%C3%A1dasdy+%C3%81d%C3%A1m+ban+ben&hl=hu&gl=hu&ct=clnk&cd=10 (Nádasdy Ádám: Miért változik a nyelv?)
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/09.html (Nádasdy Ádám: „Ban”-ban az igazság?
http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/edes_anyanyelvunk/bib30.html (Nádasdy Ádám: Rovarirtóval a szavak erdejében)
Kiss Jenő (2002) Társadalom és nyelvhasználat, Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó.
Kovalovszky Miklós (1977) Nyelvfejlődés – nyelvhelyesség, Budapest: Akadémiai Kiadó.

Levél a szerkesztőnek: nyelvoltogeto@papiruszportal.hu


Oldaltérkép