Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


Az ember színe
Úttalan utazás Pápua Új-Guineán III.

Szerző: Bálint Anikó
2009. július 5. 6.56

 A nap majdnem függőlegesen tűz le a kis falura Pápua Új-Guineán. A kunyhó teraszának hűs védelme alól kilépve elindulok felfedezőutamra. Ó, valami nagyon fontosat elfelejtettem! Az Egyenlítő átszeli az országot, ezért a Nap szinte perzsel még a reggeli órákban is. Hogy ne pörkölődjek rögtön rákvörösre, úgy döntök, bekenem magam erős naptejjel – amivel hatalmas kuncogást váltok ki még a felnőttekből is. Nem értik, miért kenem be a hozzájuk képest hófehér bőrömet valami még fehérebb folyadékkal.

Megpróbálom elmagyarázni, hogy az én bőröm ilyen napsütés mellett hamarabb válik pirossá, mint sötétté... Mondanom sem kell, hogy a piros bőr gondolatára olyan hahotázás tör ki a körülöttem lévő falusiakból, hogy a mondatot sem tudom befejezni. Az ő bőrük sötét. Lakalaka Sipsip elmondja, hogy ő az ország számos vidékét bejárta már, és sokszínű embert látott ezen a földön. Némely területen egészen világos, kreol a pápuák bőrszíne.
Kísérő csapatom– A bougainville-iek pedig olyan sötétek, mint azok az éjszakák, amikor az istenek is alszanak és nem világít a szemük. De ilyen színű embert, mint Te, nagyon keveset láttam. A városokban több van, de errefelé elég sokan élnek olyanok, akik még soha nem láttak fehér embert – meséli mosolyogva, a „fehér” szóra különösen nagy hangsúlyt fektetve.
Közben szállásadóimat észrevétlenül, nagy érdeklődéssel én is megfigyelem. Egészséges, barna bőrük és sötét, göndör hajuk van – a sós, mindig nedves tengerparti levegőnek tulajdonítom ezt, testápolók és kozmetikumok híre se nagyon jut el ide. Furcsa, igen furcsa viszont, hogy a fogaik nagyon rossznak tűnnek. Van, akinek szinte fekete! És ami még különösebb, hogy még a kisgyerekeknek is. Nem akarom nagyon bámulni őket, de mintha némelyiküknek nem is igazán fekete, hanem vöröses színű lenne.
Alkatuk sudár, viszonylag vékony. Érdekes, hogy az arcformájuk az általam eddig látottakhoz képest sokkal jobban hordoz ősemberi vonásokat.
Most már tényleg elindulok a falut körbejárni. Egy kis csapat jön velem, főleg gyerekek, hogy megmutassanak nekem mindent, és persze figyelnek is – roppant jó mulatság a fehér embert megfigyelni, kuncogni rajta.
A kis kunyhók rendezetlenül állnak a tengertől néhány méterre. Felkészültek a magas vízre, hisz’ a házakat olyan magas cölöpökre építették, hogy kibírjanak akár egy nagyobb dagályt is. Ahogy korábban is megfigyeltem már, a falakat és a padlót bambuszból, míg a tetőt ügyesen összefont pálmalevelekből építik. A legtöbb háznak van terasza, az ablakok és ajtók pedig teljesen nyitottak – kivéve egy házat. Illetve nem látom pontosan. Egy nagy, fonott kerítés mögött olyan, mintha több nagy tető lenne. Nem akarok tolakodó lenni, de nagyon furdal a kíváncsiság. Elindulok arra, hogy egy kicsit közelebbről szemügyre vegyem – de nem engedik. Amint a furcsa kerítés felé fordulok kis kísérőcsapatom, a egyikük azonnal elém ugrik, és halkan odasúgja:
– Oda nem mehetsz!

A falu széléhez közeledve 

Nem erőszakos, de enyhén parancsoló, pici ijesztéssel benne. Megfogadom. Nem akarok bajt okozni. De ez a titokzatosság még kíváncsibbá tett. Talán megkérdem majd Lisolt, amikor visszaérünk, ő úgyis olyan közvetlen velem mindig. Sok kérdésem lesz hozzá.
A rejtélyes ház a falu legtávolabbi pontja a tengertől. Körülötte hihetetlen erdő burjánzik, soha nem láttam még ilyet. A zöld szín ezer árnyalata játszik szédítő játékot az emberi szemmel. Olyan sűrű a növényzet, hogy egy állat is nehezen tudna rajta áttörni, nemhogy egy ember. Ösvényt sem látok.
– Nem szoktatok kimenni az erdőbe a faluból egyáltalán? – kérdem a mellettem álló fiút a járhatatlan zöld világra mutatva.
– Ó, dehogyisnem, mindennap! Olyan gyorsan nő itt minden, hogy ha vágunk egy ösvényt magunknak a bozótvágó késünkkel, néhány nap múlva már nem találjuk. Nem szereti az erdő, ha ugyanott megyünk mindig, ezért eltünteti az utunkat. De mi mindig tudjuk, merre kell menni és vágni – vigyorog, és suhint egy nagyot a levegőbe a kezében levő agyonhasznált, egyméteres pengéjű, fanyelű késsel. Most veszem észre, hogy minden suhanc kezében ott lapul egy ilyen eszköz. Megborzongok a látványtól, amikor az egyik kisfiú a lábszárán viszkető szúnyogcsípést vakargatja a bozótvágó kés éles felével. Majdnem nagyobb a penge, mint a kisfiú!
– Ha akarod vágunk neked utat a bozótban – ajánlja fel nagy mosollyal egy másik legény.
– Nem, nem, köszönöm, majd máskor! – utasítom vissza, kicsit még dadogva az előző látványtól. Sóhajtok. Még a nap fele sem telt el, de már mennyi meglepetés. No, meg egy csöppnyi félelem, vallom be őszintén magamnak. Újabb sóhaj tör ki belőlem, amikor a mai nap során másodszor is felteszem magamnak a kérdést: mit is keresek én itt, és egyáltalán hol vagyok?

A legutóbbi Úttalan utazás


Oldaltérkép