Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Reneszánsz év 2008 | Úttalan utazás ]


„A disznó a legnagyobb értékünk” – Pápua Új-Guinea
Úttalan utazás II.

Szerző: Bálint Anikó
2009. április 7. 6.56

 Elkezdődött egy nap Pápua Új-Guineán. Folytassuk úttalan utazásunkat egy olyan országban, amely Magyarországhoz képest szinte pontosan „a Föld másik oldalán” van. Kezdjük el a napot egy pápua faluban, amikor itthon nyugovóra térünk. Milyen mindennapi titkokat rejthet a Föld túlsó oldala?

Elkezdődött egy nap Pápua Új-Guineán.
A férfiak zsinegre fűzött halakat lóbálva, hangosan beszélgetve térnek vissza a faluba. A pálmafák árnyékában, a kunyhó teraszán ülve nem érzem azt a hőséget, amit a korai nap ont már magából, de a halászok arcán végigcsorgó izzadság egyértelműen mutatja, milyen meleg van odakint.
A mellettem ülő asszony Lisolként mutatkozott be megérkezésem során. Rengeteg név elhangzott, de szerencsére az övét megjegyeztem. Van valami az arcában, ami kiemeli a többiekéhez képest. De lehet, hogy csak félremagyarázom – ő volt a legkedvesebb eddig hozzám, és érkezésem pillanatától odafigyelt rám.

 Bambuszkunyhó

Elmosolyodom, ahogy visszagondolok arra, ahogy beléptem a faluba, milyen érzések cikáztak bennem. Izgalom, kíváncsiság, a hosszú és viszontagságos út után fáradtság, no meg egy cseppnyi félelem. Egy olyan cseppnyi, ami egy kicsit nagyobbacska cseppé nőtte magát, amikor a falu minden tagja megrohamozott, hogy nevetés és sikítozás közepette legalább egy testrészemet megérintse. Némelyek bátrabbak voltak és megmarkolták szőke hajam, fehér karom… kivéve egy embert. Lisol csak állt a tömeg szélén és mosolygott, majd hatalmas kurjantással rendre utasította a nyüzsgő, izgatott sokaságot, és kedvesen, szelíden köszöntött.
Hirtelen töfködést érzek az ujjaimon, visszazökkenek, majdnem felugrom a meglepettségtől. A terasz szélén ülök, kezemben egy félig megtisztított édesburgonya, és ahogy elmerengtem, észre sem vettem, hogy lelógattam. Egy leleményes malac pajtás pedig kapott az alkalmon, és kilopta a kezemből a finomságot! Nem én vagyok az egyetlen, aki észrevette. A kis fekete gyerekek az egyik házikó mögül leskelődnek, és hatalmas hahotázásban törnek ki a történtek láttán, aztán visítozva szaladnak a röfi után. Körbenézek. A házak között mindenfelé disznók járkálnak, turkálnak és persze röfögnek. Tyúkok hangját is hallom, arra nézek és látom, hogy az egyik kunyhó mellett egy kis ketrecben kapirgálnak.
A teraszon is nagy a nevetés, mindenki látta, hogy járt túl az eszemen a nap malachőse. El kell ismernem, tényleg vicces volt, én is kacagok.

 Lisol, a lánya és az unokája, valamint a nap malachőse

A házak közt kószáló malacok felkeltik az érdeklődésem.
– Lisol – fordulok hozzá –, van valami oka annak, hogy a disznókat szabadon tartjátok? Kérdésemre őszintén válaszol:
– Tudod, nálunk a természet nagyon gazdagon ellát minden élőlényt – embert és állatot egyaránt. Így nekünk nem kell etetni őket, ahogy járnak-kelnek, össze tudják maguknak gyűjteni az élelmet. Saját magunknak is nagyon könnyen meg tudjuk termelni az ennivalót. A falu mellett termesztjük a kaukaut (édesburgonya), yamot, tárót. Nincs más dolgunk, mint kiásni a lyukakat, beletenni a magvakat, majd néhány nagy eső elteltével visszamegyünk és kiszedjük a finomságokat. Ha érdekel, a lányok megmutatják neked, hol terem minden. Az állatok összekapirgálják maguknak a bogyókat, gyökereket. Este aztán betereljük őket a karámjukba. A disznó a legnagyobb értékünk. Disznókkal fizet egy fiatal férfi törzse a feleségéért egy másik törzsnek. Egy férfi, egy család, egy törzs gazdagságának kifejezője a disznók száma. Van olyan ember, aki még az asszonyánál is értékesebbnek tartja őket.

 Lakalaka Sipsip, a falu legjobb halásza

Ezalatt a halakat mind a földre terítették. Hatalmas válogatásba kezdenek az emberek.
– A legtöbb hal jó, lehet vinni füstölni – mondja egy férfi. Lisol odasúgja nekem:
– Ő Lakalaka Sipsip, a legjobb halászunk. Sosem téveszt, mindig pontosan eltalálja a halat. Szeme nagyon éles, keze erős és határozott. Minden fiatal fiú olyan akar lenni egy napon, mint ő. Hajdanán ő volt a legkiválóbb harcos is. Én az ő feleségei közül a legrangosabb vagyok – mintha alig észrevehetően kihúzná magát, ahogy ezt mondja, majd odasandít a teraszon ülő többi idős asszonyra. Rádöbbenek, hogy ők mindannyian „első” feleségek. Mint ahogy számos más kultúrában a világon, itt is él a többnejűség.
Kényelmesnek nem nevezném a terasz bambuszpadlóját, ülőgumóim nagyon sajognak, no meg az összes édesburgonya is meg van tisztítva. Úgy döntök, körbenézek egy kicsit a faluban. Elköszönök az asszonyoktól és kilépek a kunyhó teraszának hűs védelme alól.
(Folyt. köv.)

Link:
Úttalan utazás I.


Oldaltérkép