Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Péntek az Ördögkatlanban: tartozás az ördögnek és az angyaloknak – Requiem

Szöveg, fotó: leho
2013. augusztus 2.

 Péntek reggel minden az itt megszokott mederben folyt. Jobbik énünk elment a Soharóza nagyharsányi, templomi workshopjára, a rosszabbik feltöltötte a napi blogot. A párhuzamosok a infóközpontban találkoztak. Ám a kora délután maga volt a vesszőfutás. Aki illetékest kérdeztünk, senki nem tudta, hogyan kellene jelentkezni a Mokos pincetúrjára, így Menyhárt Jenő útmutatása alapján szálltunk fel a Palkonyára tartó katlanbuszra: lesz, ami lesz.

Már az utazás nehézkesen indult, a sofőr Villányban tett egy húszperces sétát, talán a babájánál pecsételt, mindenesetre mi addig a nyitott buszban a klíma ellenére pokoli hőségben főttünk. Megkerült a vezető, s magyarázat nélkül mentünk Palkonyára. Megnéztük a frissen átadott, felújított vasútállomást, az épületet borító poszterek különösebben nem hatottak meg, a menzeli pecsételés lehetősége viszont annál inkább. Ám az ott töltött percek alatt senkit sem bírtam rávenni, hogy Zdenka legyen, legalább egy pillanatra. Így magam pecsételtem karon.

Irány a Mokos pincészet! Sokan várakoztak a büfében, ezért megkérdeztük, hogy lehet bejutni. Fél háromkor indul az előadás, kaptuk a választ, sorszámos, de lehet próbálkozni (nem sejtettük, hogy a pincér Watta cirkuszi előadásáról beszélt). Addig kóstoltunk egy rétest a túloldalon, itt tavaly nagy gyereksziget lüktetett a MárkuSzínházzal, most inkább vendéglátósok, árusok töltötték meg a hűs teret. Vissza a Mokoshoz, kettő után néhány perccel lehetett, ekkor már host állt posztot a bejáratnál, s közölte, hogy a két órai pincetúra elindult, várjuk meg a következőt… Leforrázva, rekkenő hőségben szálltunk fel a visszafelé tartó katlanbuszra, hogy legalább a Vylyan terasz Víg Mihály – Keresztury Tibor-kettősét elkapjuk. Ám a vendégekkel az ördögkatlannak idén nincs sok szerencséje, Ulickaja időben lemondta ugyan a vendégszereplést, Menzel azonban a meleg miatt a napokban vérnyomásgondokkal küzd, kórházba vitték, így Törőcsik Mari hívásának nem tud eleget tenni.

Kérdeztük a pincéreket három óra felé, hol lesz a Víg–Keresztury-műsor, mire a szabadtéri színpadra mutattak, ők azok. Egy trió játszott, tehát számszerűségükben sem felelhettek volna meg a feltételeknek, ráadásul egyik sem Víg vagy Keresztury. Szerencsére azért bemondták, hogy a meghirdetett program az épületben lesz. Ott pedig megtudtuk végre azt is, hogy amiért jöttünk, elmarad: Víg Misi előző nap biciklibalesetet szenvedett. Keresztury szólóban olvasta fel az írásait, de a bejátszott (alig hallható) Víg-hanganyaggal ez nem elégített ki. Otthagytuk, maradt a csodálatos táj, és a finom Vylyan-bor. Egy kedves hölgypár segített visszatérni a régi kerékvágásba, felvettek bennünket és visszavittek Nagyharsányba. Tenisznyelven semmi–negyven, ezzel az úttal tartoztunk az ördögnek.

Andi (házigazdánk) körömpörköltjén nem lehetett fogást találni, illetve jobbnál jobbakat, lassan elmúlt a bosszúságunk. A Narancsligetben belehallgattunk a Cseh Tamás-dalokba, a februári kőbányai dalnokverseny Bérczes László által meghívott előadói emlékeztettek az énekesre. Majd szinte átkötés nélkül az Asztalhoz Emberek a Csengey-féle Annáról átváltott Kispál tribute-ra, a Csillag vagy fecskét és egy-két Holdfényexpressz-számot még meghallgattam, aztán irány a faluközpont, ahol az információáramlás megint döcögött: nem onnan indult a beremendi járat és nem úgy, ahogy a füzetben olvashattuk – pénteken több szervezésbeli hiányosságba is belebotlottunk. Így visszasétáltunk oda, ahonnan elindultunk, s vártunk a buszra, ami ha nem is folyamatosan, de járt.

A beremendi cementgyár eléggé lehangoló látvány, maximum egy indusztriális banda, például a Rammstein jöhetne tőle izgalomba, ám a faluban a Megbékélés kápolna már egészen más eset. Szép látvány a szántóföldön a domboldalon, ráadásul a délszláv háború mementójaként emelt építmény hangulata megfog. Berendezett, nagy színpad várta nézőket, előtte néhány sor szék, több pad, szalmabálák és maga a kápolna alatti tér. Leheveredtünk a fűbe és némi szúnyogbosszantás közben vártuk a csodát, rengeteg ember érkezett, fél tíz előtt el sem kezdhették az előadók, a katlanbusz ekkor folyamatosan közlekedett.

Végre minden zenész a színpadon állt, és a Bérczes László – Kiss Mónika-főszervezőpáros elcsukló hangon bejelentette, hogy ezt álmodták meg hat éve, hogy csillagos ég alatt felcsendüljön Mozart Requiemje ennyi ember előtt. Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Horváth István és Cseh Antal énekelt, Dinyés Dániel vezényelte a Hungarian Studio Orchestrát (koncertmester Bujtor Balázs), közreműködött az À la cARTe kórus (művészeti vezető: Philipp György). A koncertről – műkedvelő lévén – csak annyit, hogy csodálatos volt. Nem is mentünk a nagyharsányi focipályára Péterfy Borit hallgatni, pedig a zajokból ítélve sokan hallgathatták a Bűvös vadászt. Mi hazavittük.


Oldaltérkép