Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Csütörtök az Ördögkatlanban
Kompromisszumok nélkül – Jó’ van!

Szöveg, fotó: leho
2013. augusztus 2.

 A csütörtök reggel úgy indult, hogy biztosan nem fogjuk végig bírni. A hajnali három órás hazaérés és a fél hetes indítás ezt előrevetítette. De felvettük a kesztyűt, az emberes reggeli (házi szalámi és megfelelő gyümölcslé indítók) után délben vágtunk neki, hogy elérjük a 12.35-kor kezdődő programhoz induló fesztiválbuszt, s 1-re átérjünk Kisharsányba, hiszen a Dinyés-operaművek Traviata-férfiváltozata hívogatott.

A Kovács udvarházban már délben nagy élet folyt, a díszvendég Grencsó István és például Both Miki sürgött-forgott, a Mesekotyvasztó pedig az utolsó simításokat végezte az egy órakor kezdődő előadáson. Megnéztük a Heló kiállítást a lóistállóban, ló volt.

A református templom csurig telt az operamagyarázatra. A két évvel ezelőtti emlékezetes Dinyés–Kolonits-féle palkonyai Liszt-előadás után valami hasonlóra vártunk. Dinyés azonban azóta már megfelelően ördögkatlanosodott, és olyan intenzív, szellemes, humoros, ugyanakkor valószínűleg szakmailag is makulátlan magyarázattal állt elő, hogy lefegyverezte a publikumot, sőt az énekesek is (Kolonits Klára, Horváth István és Cseh Antal) is eléggé jól szórakoztak. A levegőtlen hely ellenére mindenki szívta magába a kultúrát, Verdi egyszerűen nagyszerű komponálásának fortélyait. Dőlt mindenki a poénoktól, és sokan kedvet kaptak egy igazi Traviátához. A nagyszerű bemutatónak valójában az idő vetett véget, a 3-kor visszainduló katlanjáratra fel kellett férni, szerencsére a Parasztopera elé tervezett ebéd (fasírt és különböző saláták) hidegen is várt a tornatermi darab után.

Pintér Béla Társulatának tavalyi előadása, a Kaisers TV Ungarn  után idén a Parasztoperára vadásztam. Furcsa volt a nehézkés beengedés után – 4.10-ig álltunk a tűző napon, sokan nehezteltek is emiatt –, hogy klimatizált terem várt. Nem rossz ötlet a klíma, s ha hosszú távon mindenkinek, azaz a falunak is jó, akkor Jó’ van! A gép dolgozott rendesen, és bár a darab végére melegebb lett, nem volt olyan meleg, mint amikor tavaly elfoglaltuk a helyünket a dráma előtt.

A Parasztopera odab… tesz. Nem ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint az előző napi Mulatságon, amikor az abszurd történetben Kapa azt mondja, hogy: Jó’ van!. A Parasztopera gyomorig hatol az abszurd, ámde teljesen életszerű, -képes történetmesélésével, sodrásával. Ez a magyar valóság, és nincs úgy eltartva, mint a Mulatság. Fejbe kólintva jöttünk ki a darabról, rozéfröccsel próbáltuk egyensúlyba állítani a kibillent univerzumot az Esélykikötő udvarában.

Egy nyugodtabb estebédre ugrottunk haza, majd vissza a Narancsligetbe, ahol héttől az egyik díszvendéggel, a magyarkanizsai Nagy Józseffel beszélgetett Bérczes László. A nem tudom, miért, a kiállítótérbe, levegőtlenségbe bevitt társalgás élvezetes volt, Nagy József többek közt elmondta, hogy képtelen a kompromisszumokra, nála nincs család, bár egy gyereke van, ám nincs tartós kapcsolata, az életformája ezt lehetetlenné teszi. „Szabad”, az alkotótevékenységnek csak így van értelme számára. Mintegy húsz éve készül haza Orléans-ból, de sem Magyarkanizsán, sem Magyarországon nem tudnak neki próbahelyet és négy állandó munkatárs fizetését biztosítani, ezért nem tért „haza” végleg.

Kicsit sétáltunk, az Esélykikötőben a főszervező „félre” odavetette, Bukta Imre falfest a túloldalon. Megnéztük, épp kukoricafigurákkal díszítette a Festett szoba ablak alatti részét. Besötétedett, a mezőgazdasági művész pedig befejezte, s az előző napi előadásra utalva csak annyit mondott, hogy: Jó’ van! És ez ezen a fesztiválon akár szlogen is lehetne, Kapa sem mondhatta volna szebben.

Még kifeküdtünk a Narancsligetbe a fénytől nem szennyezett ég alá, Kistehén helyett áramszünet miatt a Kisgöncölt néztük a fűben, ez már maga a megtestesült, az év 360 napján nem szokásos nyugalom. Nem vártuk meg se a Kistehén-koncertet, se nem mentünk a kisebbik lányom által kedvelt Punnany Massif koncertjére, hazafelé vettük az irányt. Rozézás a háziakkal, meggyborkóstolás, béke, nyugalom, közben Kollár-Klemencz ott tartott, a szelek szárnyán hallgatva, hogy elviszlek magammal. Na, majd holnap frissebbek leszünk! De azért nagyon Jó’ van! Ez a fesztivál nagyon Jó’ van!


Oldaltérkép