Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Szerda az Ördögkatlanban
Mulatság – egy turista mit tehet

Szöveg, fotó: leho
2013. augusztus 1.

 A szerdának csak a közepe (Rájátszás) és a vége volt előre biztos, az új összetételű Európa Kiadó fellépése. Mivel azonban épp jókor voltunk jó helyen, kettőkor a fesztiválirodában, kiderült, fél háromkor faluturisták lehetünk, este pedig megnézhetjük a Mulatság 300. előadását. Biztos pontnak pedig ez már éppen elég volt. A spontaneitást pedig errefelé kötelezően be kell iktatni!

Nehezen szakadtunk el az állandó reggeli asztaltársaságtól, mindenki megosztotta a többiekkel előző napi élményeit és aznapra tervezett programjait. Ki járt már Palkonyán vagy Kisharsányban, illetve mennyire szólt jól például az előző napi Quimby (voltak technikai bakik, hangosítás stb.). Szó szót követett, a 11-kor nyolcvan nevezővel elinduló villány–nagyharsányi katlanfutásra maródi lévén nem is gondolhattam, de eleve el sem indultunk Érdi Tamás 1-re meghirdetett, nem helyi templomi koncertjére.

A nagyharsányi infópontnál sorszám nélkül belecsöppentünk a Faluturisták (Várnagy Kinga, Ács Norbert, Köles Ferenc, Matta Lóránt, Ottlik Ádám) épp induló programjába. A templomkertben már a kezdés fergeteges volt, ahogy a színészek kiosztották a fejfedőket és a naptól védő esernyőket, már sejtettük,valami egzotikus/mediterrán/idióta látványosságba botlottunk. A falu történetének váza mellett – templom építése, eredete; az első Kossuth-szobor a megyében, a Szársomlyó flórája, faunája, a temetők históriája etc. – egy szellemes, önfeledt bolondázást kaptunk a több mint egyórás séta során. Alternatív ördöglegendával, a faunát meghatározó, csak a harsányi hegyoldalban élő bivalypókkal, ott felejtett janicsárral. Ezután következett az ebéd: a háziak babgulyása, nem vendéglátós lángossal lekísérve – ekkor kellett volna ledőlni, de a fél hatos narancsligeti Rájátszást nem akartuk kihagyni.

Kortárs költők (Erdős Virág, Háy János, Grecsó Krisztián, Szálinger Balázs) és rockzenészek (Szűcs Krisztán, Kollár-Klemencz László, valamint a 30y zenészei: Beck Zoltán és László, Sárközy Zoltán) feszültek egymásnak úgy, hogy át-átrándultak egymás műfajába. A vendég ezúttal az Óriás-frontember Egyed Péter volt. Grecsót és Kollár-Klemenczet tavaly hasonló programmal láttam a Szigeten, így jónak ígérkezett a Rájátszás. Riposztokkal, ugratásokkal és sok poénnal tarkították az egyébként is jó nótákat, ismert dallamokra születtek átiratok, verseket zenésítettek meg – színes és hol könnyed, hol mély előadást hallhatott a nagyharsányi nagyérdemű, jó volt heverészni kortárs rockra és költészetre a Narancsliget domboldalának tetején. Megtelt a tér, többen voltunk, mint a megnyitón, fanok, zömmel fiatal lányok tomboltak az ismertebb dalokra, a sokszor komoly témájú számok ellenére szinte rockkoncerthangulat alakult ki. A műsor után a tavaly elindított pólógyárat is beüzemelték, s Bodó Márton vezetésével kortárs költők szövegeit szitázták pólóra – sokkal gyorsabban és bejáratottabban, mint tavaly. Nagy sor várta, hogy a megszokott idézetek helyett (nefüröggyéle, magyar vagyok, nem turista stb.) valami értelmes kerüljön a topra.

Ezután megnéztük, hogy áll a helytörténeti múzeum falfestése – nagyjából ugyanúgy, mint tavaly utolsó nap. Egy turista mit tehet, örül neki, hogy itt lehet: vissza a Mulatságra. Ha egy színházi darab megéri a 300. előadást, az önmagában dicséretes, ráadásul ezt a Mrożek-művet Bérczes László rendezte. Mucsi Zoltán (Kapa), Scherer Péter (Pepe) és Szikszai Rémusz az évek során kifinomította és a maga képére formálta a darabot, hallottam másoktól. Én először láttam, a profizmus, a színpad és a szerző iránti alázat sütött minden jelenetből. Mindhárman remek alakítással rukkoltak elő, de nekem Kapa tetszett a legjobban. A Narancsliget megszokott színpada mögött berendezett deszkákon egy méltán a 300. előadásig eljutó színművet élveztünk elejétől végig, többekkel együtt nem jutottunk sorszámhoz, ám a rendező azon volt, hogy aki be akar jutni, akár állva végignézni, azt ne zárják ki az élményből. Mi is így fértünk be. A darab után fogadást adott a stáb, valódi mulatság lett.

Siettünk az Európa Kiadóra, hiszen eredetileg a Wombo úgy végzett volna, hogy Menyhárt Jenőék 23.30-kor kezdjenek. A franciák azonban – annyian vagy többen lehettek a nézők, mint Quimbyn – legalább annyira élvezték a show-t, mint a közönség, és negyed egy előtt nem is hagyták abba. Így már csak a hardcore európások maradtak. Fél egyig lébecoltunk a fűben fekve, ami önmagában nem rossz bulizene mellett, de amikor Jenő jelet küldött: „megfogtam egy pincérnő mellét”, nyomultunk a sűrűjébe. Az együttes az új tagokkal jó benyomást keltett, a régi dalok úgy ütöttek, mint a svájci kakukkos, ám az új lemezt egyelőre fenntartásokkal fogadtuk, némelyik tetszett, némelyik nem. A Romolj meg és a Megalázó durva szerelem azonban eléggé a topon volt úgy fél három felé; hosszú lesz a csütörtök!


Oldaltérkép