Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Megnyílt a VI. Ördögkatlan
Nem szeret hiába

Szöveg, fotó: leho
2013. július 31.

 Ha nyár, akkor Ördögkatlan a baranyai falvakban. Sok víz lefolyt tavaly óta a Csele-patakon, de július 30-án újra Nagyharsányban. A megszokott helyen, a megszokott társaságban. Kiss Mónika, Bérczes László és a Narancsliget közönsége este hét körül egy csatakiáltással megnyitotta a fesztivált (Megnyitjuk a fesztivált!).

Ha szerelmes az ördög, uh,
tudod, ő nem szeret hiába (Quimby, Halleluja)

Őrült nap volt, a vállamra ördög ült, reggel költözködés, délután négykor még Pesten, aztán autó egy szerpentinen, s ha a trafipaxot megúsztuk, akkor pax, épp leértünk 6-ra a nagyharsányi infóponthoz. Felvettük a karszalagokat, az ízléses programfüzetet (jé, a Cseh Andrást mutató kép a mi honlapunkon jelent meg először!), aztán végre leheveredtünk a Narancsligetben, a megnyitó szokásos helyszínén. Háttérben a Szársomlyó (tavaly meg is jártuk, hallgattuk a kabócákat, lekaptuk a tejszívó szendert stb.), a domboldalon helyi és bevándorló fesztiválozók. Egy kis csúszásra itt mindig lehet számítani, de ezt a katlanozók nem bánják, így nem maradtunk le semmiről. Kiss Erzsi Panchanja (Szandtner Annát a minap tangózni láttuk) és a francia rezesbanda, a Wombo derített jó kedvre. Na, velük idén is mindenhol találkozhatunk: nagyszínpadon, árokparton, buszon, sokat tesznek franciafóbiám lerombolásáért.

A „protokoll” végre este héttől: a nagyharsányi gyerekkórus ráhangoló előadást tartott egy dalcsokorral, majd a főszervezők, Kiss Mónika (persze mezítláb) és Bérczes László (persze tengerészpólóban) kiálltak a pulpitusra. Egy perc alatt megnyitottak. Jó helyen járunk, ez a mezítlábas fesztivál.

A hevenyészett megnyitót követően ugyanitt Berecz András és István a Szeret zenekarral 9 utánig szórakoztatta a táncra, népzenére, ízes történetekre szomjas (kisebb képzavar) nagyérdeműt. Szem biztosan nem maradt szárazon. Mivel fél 5-re nem értünk ide, hogy a színházi sorszámért sorba állók népes táborát gyarapítsuk, így sajnos lemaradtunk Nagy József és a Jel Színház Woyzeckéről és a Mulatságról – viszont nyugodtan mehettünk elfoglalni a szállást, a napzáró Quimbyig ráértünk.

A házigazda kitárt karral és a manapság oly kúl welcome drink helyett igazi vegyi gyümivel és rozéval fogadott. Az évek óta szintén itt megszálló Timiék már felverték a sátrat, fiuk, Lacika nagyot nőtt, a házigazda Manó kutyája úgy ugrott az ölünkbe, mintha mindennap ezt tenné. Jó helyen járunk. Az élet nem lett könnyebb itt sem tavaly óta, olyannyira dübörög a gazdaság, hogy például egy neves borászat (ejtőernyős vezetője nem a szakmából lett milliárdos) raktári munkára nettó 73-at fizet. Ebből még vidéken sem lehet megélni. A reáliák megállapítása után azonban ismét fesztiválhangulatra váltottunk, hiszen morfondírozni, búsongani 360 napig lehet, ez az öt nem erről szól.

Hanem például arról, hogy komótosan végigmegyünk a nagyharsányi főutcán, majd a nem fényszennyezett csillagos ég alatt a focipályáig – és megint arra gondolok, az ördög mellett a vörös és a hold hány számban fog visszaköszönni a koncerten, hiszen nem lesz telihold, mint tavaly ilyenkor. A Quimby-közönség itt különösen vidám, színes, a a zenekar katlanszeretete miatt az itteni koncerteknek mindig más töltetük van. Lehet önfeledten táncolni, csókolózni, borozni/berúgni, míg azt hallgatjuk, hogy „legyen vörös”, vagy mindezt egyszerre. A több mint kétórás lazulás után, mire elhangzott, hogy „Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem”, a holdkaréj is felkúszott az égre. Kitűnő nyitónap. Bár idén az afterbárban mindennap after partyt rendeznek a nagykoncert után, mi nem maradtunk, egy félórás sétával vezettük le a napot.

Nem akartam fotózással elrontani az élményt, így azt hittem, idén nem lesz Kiss Tibiről katlanos kép, ám ő kiment a közönséghez, és a maga félig komoly, félig őrült pofáival pózolt a rajongóknak. Ezen a fesztiválon minden emberi léptékű. Nagyobb képzavar, de az Ördögkatlan idén is a béke szigete.


Oldaltérkép