Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



A Weizen Terror tömeggel büntet
5. Főzdefeszt a Palotanegyedben

Serző: PP
2013. június 8.

 Nem tudom, Bart Daniék mit gondoltak, amikor elkezdték szervezni az első Főzdefesztet, mindenesetre a kézműves serforradalom már a spázjban van, mint az oroszok. Szakértők, ínyencek, amatőrök, rengeteg sznob és még divatpipik is nyüzsögtek az 5. Főzdefeszt (június 7–9.) nyitónapján a Mikszáth Kálmán tér – Kálvin tér viszonylatban. Sokat nyom a latban, hogy a kezdeti szolid mennyiségi felhozatal mára alaposan megváltozott, és igen széles lett a serpaletta is.

Egy időben úgy nevezték a búzát, hogy élet. Na, mind a folyékony kenyérből, mind a fapados életből kijutott annak, aki tegnap délután-este elzarándokolt a Mikszáth-szobor környékére. Töméntelen és töményes ember nyomult a szűknek bizonyuló utcákon, hogy a búzasör-tematikájú Főzdefeszt jobbnál jobb nedűit gusztálja. Egészen európai hangulat uralkodott, már-már elfelejtettük, hogy tulajdonképpen a Józsefvárosban vagyunk. Míg azt dúdolgattuk, hogy „a következő buszon rajta leszek én is…”, begördült kedvenc Főzdebuszunk is. De kitelepült cideres, hamburgeres, szarvaskolbászos (a pénztárca szempontjából ez övön aluli, a töpörtyűvel együtt, egyébként pedig a legjobb korcsolya), sőt még cigányzenészek is játszottak a Zappa előtt, ez még a mesternek is tetszett volna.

Megmutatták magukat a nemrég nyitott kocsmák is, így a Hopfanatic, a Léhűtő és az Élesztő is állított standot. Mi meg azt, hogy jól tették. Nemcsak a vendéglátóhelyek, hanem a kisebb boltok is vették az adást, és kézműves sörökkel töltötték fel polcaikat. A folyékonykenyér-irodalomról újra Váncsa István gondoskodott, hogy ne kelljen a Szabó Ervinbe menni egy kis szöveges kultúráért.
Hétkor találkoztunk, s megfogadtuk, hogy csak pohár sört (2-3 deci, 300–600 Ft között) iszunk, hogy minél többet kipróbálhassunk. Tettünk egy kört, s a Darshan udvarban a békésszentandrásiak megszokott helyén egyik kedvencünkkel, a Betyár királlyal támadtunk. Ennél jobb sorkezdést nehéz elképzelni.

Remek idő volt, a tapolcai Stari vörösét kóstolgattunk, hogy bejáratódjanak az ízlelőbimbajaink, s rátérjünk a tematikára. Keresztfiamat a Kárpi félbarna búzasöre, engem a Kiss Tamás-féle kiskunhalasi Hopfanatic laboratóriumából kikerült White Hops (amerikai komlós bajor stílusú búzasör) varázsolt el. Itt hiányoltuk az Angry Beastet, mint ahogy a tavalyi „év sörfőzdéjénél”, a Borsnál a Sherwoodot, így utóbbinál kénytelenek voltunk beérni egy Tuck baráttal (azért emiatt nem kell sajnálni).

Hömpölygött a tömeg, a Toitoiok előtt sorok begyóztak, szabadtéri ülőhelyre vadászni kellett, bár a bárokban azért könnyebben le lehetett ülni, mindegyikük csapolt-felszolgált valamilyen kézműves terméket (a butikos meg pólót). Visszagördültünk az álló Főzdebuszhoz, ahol már elfogyott a Keserű méz, így – mivel az aranyhegyi Lehmann sörét a református zenei találkozón már teszteltük a Varga János Project koncertje alatt – a csaposlány minden igényt kielégítő bemutatása után az Armando fedőnevű ivósert próbáltam ki (névadója a Csakajósör bolt vezetője, nem José Armando a brazil sorozatokból). Ittunk egy mézes búzát is, ami elég vegyes visszhangot keltett, valakinek nagyon, valakinek nagyon nem jött be. Micimackó alighanem megnyalta volna a szája szélét.

Megálltunk a Pirítós standja előtt is, ahol tavaly megdöbbentünk a kávés sörén, most sajnos ezt nem hozták, viszont a csiliset megkóstoltuk, és a rozsnyói Kaltenecker most sem vallott szégyent (ahogy a Pirítós is jó hely).
Az óriási érdeklődésnek köszönhetően estefelé már itt-ott a szocialista hiánygazdaság szelleme kísértett: mire odaértünk volna az olaszházi Legenda Tripla X nevű 12%-os belga trappista söréhez, már el is fogyott, így a szintén bivalyerős, 12%-os fekete Bitumennel büntettük magunkat – mindig így kellene szenvedni!
Most sem sikerült 10-re hazaérni, de a Főzdefeszt ezúttal jelesre vizsgázott.

Nyeglénk az előző fesztről


Oldaltérkép