Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Krisztina-díj: az idén Harasztÿ Éva kapta

Sajtóközlemény, fotók a díjátadón: Dobó László
2012. augusztus 9.

 Gyémánt Krisztina, Gyémánt László festőművész felesége, 2011. február 12-én gyógyíthatatlan betegségben, 42 évesen elhunyt. Húszéves korában ismerkedett meg a művésszel. Diákként modellt ült pár alkalommal, és mintha egy romantikus drámát írnánk, elkezdődött közös életük. Huszonkét éven át tartott, melynek minden napját együtt töltötték. Teljes harmóniában, szeretetben éltek. Nem létezett számukra egyszemélyes meghívás, ők ketten voltak egyek. 

Krisztina egészségügyi főiskolát végzett, de tovább képezte magát művészeti menedzser szakon, hogy férjének hozzáértő, segítő társa legyen. Mindent naprakészen dokumentált, katalógust készített, kiállításokat szervezett, tartotta a kapcsolatot a sajtóval, összefogta, ápolta a baráti szálalakat, minden tekintetben megteremtette férjének a nyugalmat, hogy ő gond nélkül festhessen.
 Krisztina különleges asszony volt. Szolidan háttérbe vonult, ha arra volt szükség, és remek társaság volt, ha a helyzet úgy kívánta. Tájékozott volt a művészetekben, a hétköznapi életben, kellő humorral és kritikával szemlélte a világot. Aki vendége volt a házaspárnak, tudja, hogy Krisztina remekül főzött. Káprázatos ízeket, különleges finomságokat tett az asztalra, mellyel mindig elbűvölte a barátokat. Gyémánt Krisztina nincs többé, magához emelte őt az ég!
Kárpáti Tamás, a Premier Magazin főszerkesztője, a család barátja szerette volna, ha nem merülne a feledés homályába a nagyszerű és odaadó társ és barát emléke, ezért díjat alapított. A díj Benedek György szobrászművész alkotása. A bronzplaketten Krisztina portréja látható, melyet Gyémánt László Krisztina című festménye alapján készített. A díjat azok kaphatják, akik gondoskodó társként, múzsaként sokat tettek azért, hogy remekművek születhettek.
Az első Krisztina-díjat a kuratórium döntése alapján Fehér László festőművész felesége, Geisler Edit kapta 2011. augusztusában.
2012-ben (augusztus 6-án), a Krisztina-díjat Harasztÿ István kinetikus szobrász felesége, Harasztÿ Éva kapta. A díjat Gyémánt László festőművész adta át a Társalgó Galériában. 

 
 

Harasztÿ Éva
Harasztÿ István Édeske szobrászművész felesége. Két gyerek édesanyja, öt unoka nagymamája, saját tervezésű ruhák varrónője, családi életük szervezője, otthonteremtő belsőépítész, szoborkészítési asszisztens és anyagbeszerző, a kortárs képzőművészet rajongója, gyűjtője. 1963-ban ismerte meg a szobrászt.
„Csak hagytam, és soha nem akadályoztam, hogy ő szabadon alkothasson.” Ez a mottónak is beillő rövidke mondat mindent elmond Haraszty Éváról. Arról az asszonyról, aki majd fél évszázaddal ezelőtt beleszeretett egy iskolai szakoktatóba, aki a tanítás mellett a saját szórakoztatására dísztárgyakat készített. Akkor még nem gondolta, hogy leendő férje ismert és elismert művész lesz, hogy a díszműtárgyak egyszer csak gépszerűvé, sőt mobil szobrokká változnak keze alatt.
Éva önmaga helyett férjéről beszél. Arról a férfiról, akinek minden rezdülését ismeri, akinek művésszé válását a kezdetektől segíti. Haraszty István már a kezdetekben különleges szobrokat készített, nem formált emberi alakokat, az avantgárd képviselőjeként jelentős kiállításokra sem hívták alkotásait. Az úgynevezett „tűrt” kategóriás művészek táborába tartozott. „Én azokban az években saját tervezésű ruhákat varrtam, megrendelésre. Nagyon szerényen, mondhatni szegénységben éltünk, de mindig ügyeltünk arra, hogy barátságossá, kellemessé tegyük a környezetünket. Közös létünk első 20 évében a család, a gyerekek nevelése volt számomra az elsődleges, Édeske nyugalmának biztosítása mellett.”

 
 

1987-ben Haraszty István DAAD-ösztöndíjat kapott, s Nyugat-Berlinbe költözött az egész család. „Nekem ott tűnt föl igazán, hogy mennyire szegények vagyunk. Hogy Berlinben az átlagemberek is mennyivel jobban élnek, mint nálunk. Óriási volt az életszínvonalbeli különbség! Az ösztöndíjas időszak végén mégis siettünk haza a pici, szoba-konyhás otthonunkba, amit elkezdhettünk bővíteni!”
Harasztÿ Éva nem volt soha múzsa, nincs megörökítve alakja sem szoborban, sem festményen. De mégis múzsa ő, hiszen odaadó szeretete, végtelen gondoskodása nélkül nem csodálhatnánk férje, Haraszty István Édeske műveit, izgalmas mobilszobrait, képeit. „Ahhoz, hogy ő alkothasson, teljes nyugalomra, kiegyensúlyozott életre van szüksége. Úgy gondolom, az én feladatom ezeknek a feltételeknek a megteremtése volt kapcsolatunk kezdetétől. Nincs ebben semmi különlegesség, ez nem egyéb, mint a szeretet.”
A Krisztina-díj kapcsán Éva elmondta: „Krisztina végtelenül jó ember volt. És a barátunk. Nagyon fáj, hogy nem lehet már köztünk. Több volt mint egy gondoskodó feleség. Ő egyszerre volt múzsája, segítője, felesége, szerelme, lánya és anyja Gyémánt Lászlónak. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az emlékére alapított díjat idén én kapom, és remélem, mosolyog majd ott fönn az égben, amikor átveszem.”


Oldaltérkép