Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain



Túl a 400-on – Whole Lotta Love
Interjú Scholtz Attila énekessel

Szerző: terminator, fotó: leho
2011. december 14.

 Legutóbb egy Purple–Zeppelin Jamen találkoztunk, a régi-új Wigwam-Club 202-ben. A Cry Free Deep Purple Cover Band viszont szigorúan a régi volt, nem engednek a 48-ból, illetve csak ritkán: ezúttal Atka a Mélybíbor mellett kénytelen volt Led Zeppelint is énekelni, a fiúk pedig húzták a léghajó alá valót. A koncert után szóba kerültek hazai és külföldi fellépések, a Jon Lord-projekt állása i tak daleje. (December 16–17-én pedig évzáró bulik!)

A Wigwamban minden évben zajlik egy-két sátoros rockzenei ünnep, számomra a CF fellépései mindig ide sorolandók. Elég nagy a színpad, a nézőtér, viszonylag jól szól a cucc, nem kell 11-ig befejezni a partit, és az ember eldöntheti, hogy leül és pia mellől, vagy közelebb menve (és pia mellől) élvezi a műsort. A CF-nek összetartó és már nem is olyan kicsi családja van. Ilyenkor senki nem siet sehova, az is belefér, hogy Lee Olivér eltéved a bikinis vendég (no, nem) Lukács Peta társaságában, lehet, hogy épp ütött-kopott angyalt kerestek útközben. Mindig sok az ismerős arc, nem csak a színpadon. Kellő töltés után tüzelés: a megszokott magas színvonalon tekertek a fiúk, hozták a kötelezőt és a szabadon választottat. Ám az est nagy dobása a neves vendégek fellépése mellett ezúttal Atka kényszerű Zep-plantálása volt. Na, ja, azért nem feledjük: a színpadon egyszerre három-négy jó nevű szólógitáros adta egymásnak a hang(ulat)ot, blattot: a Session tolta mint alapesetben is a zepeket, tehát a CF-es Lee Olivér mellett Nagy Gergely és a két vendég, Lukács Peta és Sipeki Zoltán élvezkedett. Jamie Winchester (ilyen névvel neki kötelező a Wigwamban pufogtatni) pedig Atkát ellenpontozta a Led Zep-songokban, a kedvenc Stairway to Heaven fenomenális volt. A koncert után beszélgettünk Scholtz Attila énekessel.

  
 

Nem először léptél föl Purple–Zep-dzsemen. Ám ez a mostani egy kicsit neked is új volt. Kellemes perceket szereztél, sokakat megleptél (az öregeket nem) az énekeddel. Milyen Zepet énekelni?
Igen, volt már alkalmam kipróbálni magam Robert Plant „bőrében” többször is. Elsőként 20 évesen (ez már 18 évvel ezelőtt volt...) énekeltem színpadon a Stairway To Heavent, de vendégeskedtem néhány Zep-dallal a Coda 20 éves jubileumi buliján is pár éve és a Session (illetve akkor éppen Zepsession) monstre négyórás koncertjén is, melyet a Led Zeppelin fennállásának 40. évfordulója alkalmából rendeztek a veszprémi cimborák három éve. Emellett a Cry Free és a Session is adott jó pár koncertet együtt Budapesten és Veszprémben is. A Purple Zeppelin Jam produkcióhoz viszont egészen máshogy közelítettünk. Itt nem a két zenekar lépett fel egymás után, hanem – hülye kifejezéssel élve – egy szupergruppot alkottunk. De ez tényleg idétlen kifejezés, sokkal inkább egy nagy baráti társaságot, egy zenekarok feletti „nagyzenekart” alkottunk, és együtt adtuk elő a Deep Purple és a Led Zeppelin zenei hagyatékának legszebb gyöngyszemeit csupa szívvel és szeretettel, amit akár úgyis fordíthatnánk, hogy „Whole Lotta Love”, nem igaz?!

   
 

Tényleg a szívünk csücske ez az unikális kis projekt, ezért volt számunkra teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a Session eredeti énekese, Dávid Roland négy nappal a koncert előtt bejelentette, hogy nem vállalja a közös szereplést. Összeállt a válságstáb, hogy hogyan is másszunk ki ebből a csávából, és végül a zepes srácok úgy ítélték meg, hogy a legszerencsésebb az lenne, ha én vállalnám át a „gazdátlanul” maradt 10-12 dalt. Ez persze megtisztelő, és amellett, hogy nyilván óriási energiabefektetést igényelt a feladat, örömmel vágtam bele. Kérdésedre válaszolva, Zepet énekelni egészen más, mint Deep Purple-t. Más a lágé, más a tónus, más a dallamvilág, és egészen más a zenei alap is. A Purple sodró, dinamikus, vaskos hard rockja férfias, „macsós”, nagy hangot igényel, ami a középmagas tartományokból néha kalandozik az igazán magasak felé, a Zeppelin érzékenyebb és érzékibb, elvontabb, femininebb muzsikájához pedig egy vékonyabb, finomabb hangra van szükség, ami viszont állandóan az egekben jár. Teljesen más a vokális megközelítés.

  
 

Korábban egy Uriah Heep-hakni (ez csak gonoszkodás) kapcsán kijelentetted, szerinted nem akkora ászok, mint a DP. És a Zep?
Ami a Uriah Heep-es kommentemet illeti, az az egyéni, zenészi teljesítményre értendő. Tíz Mick Box sem tesz ki egy Blackmore-t, ahogy a dobon és a Hammondon is összemérhetetlenek a produkciók. A dalszerzésben viszont komoly eredményeket tudnak felmutatni, sok nótájukat szeretem, és amióta többször is együtt muzsikáltunk Ken Hensleyvel, személyes fronton is nagyon pozitív a kapcsolódás. Jobban szerettem viszont a „nagy négyesből” a Black Sabbathot, amely zeneileg is erősebb volt eggyel, stílusteremtés terén pedig köröket vert a Uriah Heep-re, amely azért erősen Purple-kópia volt sok szempontból. A Black Sabbath gyakorlatilag az egész metál stílus atyjának is tekinthető, ami nem kis fegyvertény. Azonban kétség sem férhet hozzá, hogy a 70-es évek zenei szellemiségének két igazi óriása a Deep Purple és a Led Zeppelin. Amellett, hogy mennyire hasonlítanak némely tekintetben, sok szempontból a spektrum két végét képviselik, és közben szinte az egészet lefedik. Mindkét banda rendkívül sokszínű, és eszméletlen sok hatalmas nótát tettek le az asztalra. Ezért merészkedem odáig néha, hogy a Purple Zeppelin Jam műsorát amerikaiasan szólva „The Complete Classic Rock Experience”-nek is nevezzem. Tervezzük ezt a projektet Nyugat-Európában is megturnéztatni, ott szeretik az efféle flancos alcímeket, ott majd bevetjük!

 

 

Menjünk a Cry Free háza tájára! Mi újság a zenekarnál? Norbi már néha fel is néz, ez jó jel… Jártatok külföldön is!
Vagy, ahogy Török Ádám kérdezte régen a legendás Blues Caféban: „Mi újság, hogy vagytok, van melótok?” J Igen, van „melónk” bőven! Az elmúlt másfél hónapban kilenc koncertet adtunk, ami azért nem rossz teljesítmény a mai rockínség idején. A tizedik a Ten Years After előtti szereplés lett volna a Barba Negrában, amit a szervezők és a klub is szeretett volna, aztán bagatell technikai apróságok miatt hiúsult meg végül. Viszont valóban kijutottunk külföldre is megint, Németországban bonyolítottunk le egy hétvégi turnét november közepén. Kint ért minket a 400. fellépésünk jubileuma is, amit méltó helyszínen, egy olyan klubban adtunk, melynek az elődjében kilenc évvel ezelőtt játszottunk először. Jelenleg pedig az októberi Purple Zeppelin Jam koncert videóvágásával vagyunk elfoglalva, ami monstre feladat, hiszen több mint háromórás zeneanyagról és hatkamerányi filmanyagról beszélünk. De már a finisben van a történet, mindenképpen szeretnénk a rajongók/barátok karácsonyfája alá „tenni”. Ami meg Norbit illeti, teljesen beilleszkedett, sőt a „Cry Free-keresztségben” új nevet is kapott: Dezső lett! Dezsike bolond, de abból az igazán szerethető, kedvesen őrült fajtából, úgyhogy hamar a szívünkbe zártuk, és épp a napokban csodálkoztunk rá, hogy már több mint egy éve velünk muzsikál. Ám nemcsak őrült, hanem súlyos Hammond-őrült is, nem nagyon tudom elképzelni, hogy akadna az országban nála alkalmasabb személy a Cry Free billentyűsi posztjára.

 
 

Hogy áll a Jon Lord-projekt? Gyógyul a mester?
A koncertezést és a nyilvános szerepléseket abszolút szünetelteti a jó „Öreg”, a kezelésekre és a gyógyulásra koncentrál most, amely a hírek szerint jól is halad. Közben készíti a Concerto for Group and Orchestra definitív stúdióváltozatát, amelynek feldobolására a mi Tominkat, azaz Tatai Tamást kérte fel első körben, ami óriási büszkeség számunkra. Illetve második körben történt ez, mert az első jelölt Lars Ulrich volt a Metallicából, de ő elfoglaltságai miatt nem tudta vállalni a felvételt. Sajnálatos módon egy harmadik kör is következett később, ugyanis a lemezt kiadó EMI ragaszkodott hozzá, hogy ismert nevek alkossák a zenészgárdát, így Jonnak le kellett mondania nagy kedvence, Tomi szerepeltetéséről.

 

    

Mikor és hol lehet látni titeket a közeljövőben?
A hét végén két jelentős rendezvényen is részt veszünk, ezzel a dupla koncerttel búcsúzunk a 2011-es évtől. Pénteken, 2011. december 16-án újra felszáll a bíbor léghajó, vagyis másodszor is színpadra lép a Purple Zeppelin Jam produkció, ezúttal a csapat „másik otthonában”, Veszprémben, az igényes Expresszó Klubban. A recept nem változott: a cél még mindig a teljes „classic rock élmény” előidézése a hetvenes évek két legszínesebb és legerőteljesebb zenei világának bemutatásán keresztül. A „jam” szó sem veszít jelentéstartalmából, itt bizony továbbra is valódi örömzenéről van szó. Változik viszont a műsor, amely a budapesti koncerthez képest számos újdonságot tartogat, és változik a vendégek névsora is. Az októberi fellépésen óriási sikert arató Jamie Winchester most is színpadra lép, mellette viszont ezúttal a Session régi barátai és örökös tiszteletbeli tagjai szállnak be a feelingesnek ígérkező jambe. A város és a térség történetének egyik legnagyobb klasszikusrock-eseményének ígérkezik tehát a Purple Zeppelin Jam első vidéki bemutatója, úgyhogy a környékbeli rockrajongók számára kihagyhatatlan a program, de az ország minden pontjáról várjuk a műfaj kedvelőit, ugyanis az „alkalmi nagycsapat” egyelőre nem tervez további hazai szerepléseket. Nem kisebb zenei élmény és önfeledt szórakozás vár azokra sem, akik a szombati fáklyás rock-blues minifesztet választják Budapesten, amely a Cry Free évzáró nagykoncertje köré szerveződött.

 

 

A 100 éves Fáklya Klub nagyszínpada a Petőfi Csarnok hangulatát idézi hang- és fényvilágával, és bár mérete, akárcsak nézőteréé, nem annyira gigászi, mint a Pecsáé, így is messze felülmúlja a hazai rockszínterek javát, így mindenképpen a klasszikus nagykoncert-élményt fogja nyújtani az idelátogatóknak. Ennek megfelelően a Cry Free-műsor gerincét is a nagy formátumú rockhimnuszok fogják alkotni, de évzáró koncert lévén a kis klubokban megszokott laza gegek sem maradnak majd el, sőt! Egy valószínűleg igen emlékezetes előadásra is sor kerül, de ez maradjon meglepetés! Eláruljuk viszont, hogy a csapat egyfajta karácsonyi ajándékként kedveskedni akar rajongóinak egy kis csokor közönségkedvenc „kakukktojás dallal” is, amelyek a Deep Purple-höz lazábban köthető produkciókból érkeznek. További ajándékként a Cry Free DVD-k kedvezményes áron, minden eddiginél olcsóbban lesznek megvásárolhatók egész hétvégén, hogy mindenki meglephesse DP-rajongó barátját, családtagját vagy saját magát karácsonyra egy-egy jóféle koncertfilmmel. De nem csak a Deep Purple Cover Band miatt lesz érdemes a Nyugati tértől nem messze található klubba ellátogatni, ugyanis a rendkívüli tehetséggel és csinos énekeslánnyal megáldott tizenéves Battery Band és a nagy neveket is felvonultató IceCream Blues Band is kiváló muzsikával várja a zenerajongókat szombaton. Azon rajongóinknak, akik nem tudnak választani a két izgalmasnak ígérkező program közül, azt a kedvezményes konstrukciót ajánljuk figyelmébe, mely szerint veszprémi koncertjeggyel/pecséttel a pesti buli kedvezményesen, elővételi áron látogatható.

December 16., Veszprém, Expresszó
December 17., Budapest, Fáklya
Részletek a banda honlapján


Oldaltérkép