Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Új Magyar Zeneszerzői Fórum – döntő

Szerző: Lehotka Ildikó
2011. február 11. 6.56

 2010 tavaszán másodszorra hirdették meg a negyven év alatti zeneszerzők versenyét, a Budapest Music Center és a Művészetek Palotája szervezésében. Az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőverseny (UMZF 2011) döntőjébe hét zeneszerző nyolc darabját választotta a zsűri. Olyan pályaműveket vártak, melyek Liszt születésének 200. évfordulója előtt tisztelegnek valamilyen módon, a zeneszerző egy műve, vagy a zeneszerző személyisége jelenik meg a kompozícióban.

Liszt gyakran ábrázolt műveiben természeti jelenséget, Horváth Balázs kamaraegyüttesre írt művében ezt idézi, Varga Judit a nagy magyar zongorista virtuozitását hangsúlyozta művében, Zarándy Ákos a programzenére utal a címmel is, Solti Árpád Liszt és a nők kapcsolatát választotta darabja témájául. A Liszt-művek közül a Faust-szimfónia kétszer is megidéztetett, a Via crucis, a Hangnem nélküli bagatell, a h-moll szonáta mellett.
Az első részben kamaraegyüttesre ír művek szóltak, először Horváth Balázs (Tek)tonikus című darabja hangzott el. Eredetileg egy ötperces mű megírására szólt a felkérés, de hamar kiderült, hogy a mű jóval meghaladná az öt percet. A Tek készült csak el, be is mutatták. A földtani mozgások, jelenségek „lassú, ámde annál jelentősebb változás”-ainak zenei megfogalmazása érdekes darab, ám nem minden ízében tűnt egyedinek. A szerző kihasználta a vonós hangszerek magas hangjait, a vibrato sűrűségének változását, az így létrehozható negyedhangokat. Szép volt a tiszta kvintbe olvadó zárás, a dúr és moll hármas megjelenése. A mű kezdete (mint oly sok kortárs darab, melyben vonós hangszerek vannak, Penderecki emblematikus Hirosimáját juttatta az ember eszébe, a három fúvós hangszer megszólalása tetszett, a hangzás is dúsabb, más szerzőktől megkülönböztethetőbbé vált. A vonósok üveghang-glissandója már-már kötelező egy kortárszenei műben, nem sok olyan darab hangzott el a versenyen, melyben ne szerepelt volna ilyen megoldás. A mű két legizgalmasabb része talán az a hangzás volt, melyet a vonós hangszerek keltettek, a hangszer testét vonóval simították, a vonósúrlódása keltette a hangot, illetve zörejt. A másik ilyen hangzás a ritmikus, hangsúlyos, fúvósok által játszott rész volt, középtájt. Néha nem a föld alatti, hanem az űrbeli zajokat véltem felfedezni a darabban.
 Dargay Marcell Circ(u)s című műve Liszt Via crucis-ának kromatikus nyelvezetét vette alapul, a hangszerelése dús, a szerző sok ütőhangszert használ. A darabban is hangsúlyozottan szerepel a vonósok üveghang-glissando effektjei, gyakran ütőhangszeres környezetben. A preparált zongora talán Liszt négykezes átiratára utal, talán a zörej és zenei hang átmenetét jelzi. Dargay Marcell hangszerelése a végletes hangmagasságok játszását is lehetővé teszi, ez néha különleges, máskor kilóg a zenei szövetből. Nagyon jó volt az iszonytató pörölycsapásokat idéző rész, a mélyrezesekkel körülölelve, tetszett az oboa megszólalása, és több esetben éreztem úgy, mintha kórust hallanék. Egy négyhangos, kromatikus motívum és annak tükörfordítása bukkan föl a műben, mívesen kidolgozva, fejlesztve.
Sándor László: Egy virág – Liszt Ferenc születésnapi csokrában az az egyik mű, mely címével is nyilvánvalóan Lisztre utal. A fiatal zeneszerző műve egy virág szárba szökkenését, virágzását, fény felé fordulását mondja el a zene nyelvén, rengeteg utalással; a sok csillogó hangú hangszer, a népzenei díszítések és hangszerelés; a cimbalom, klarinét, hegedű, a dűvőbasszus, a bartóki zenei nyelv használata zavarba hozó volt egyetlen rövid darabon belül. Inkább csokornak nevezném az „egy virág”-ot. A hangzás izgalmas, de túltengő volt azonban, sokszor valóban természetfestő képekkel fűszerezve, talán a klarinét madárdalával, máskor nyugalmat idéző szövettel, vagy buja, burjánzó színekkel. A zenei anyag sűrítése figyelemre méltó volt a nyilvánvalóan népzenei ihletésű rész előtt. Az ötletek tárháza bővebb kibontásra lenne érdemes.
A 24 éves hegedűs-zeneszerző Tornyai Péter QuatreQuators című darabja háromszorosan is kapcsolódik a kvartetthez: a négy tételt négy négytagú együttes szólaltatja meg, a négy csoport egy-egy vonósból, fúvósból, ütőhangszeresből és egy ütőhangszerszerűből és középen egy „közös, vagy éppen tőlük független” ütőhangszeres.
Liszt Faust-szimfóniájának kezdő bővített hármasának láncolata adja a mű alapját, hol humorosan, hol szinte elrejtve, lefelé is irányulva. A hangzás rendkívül érdekes, a hangszerelésnek köszönhetően, az együttes körben ül, így a térhatás is érvényesülhetett a hallgatók számára. A darab erőssége a hangszínek apró változása, egy-két hangszer vagy csoport pillanatokra való kiemelése, a le- és fölfelé tartó skálák, a zene így vitte magát előre. A négy tétel – bár attacca követi egymást, jól elkülöníthető, nemcsak hangzásában, hangszerelésében, hanem a témát tekintve is (a záró tételben a tercenként lefelé tartó négy hang).
Mind a négy művet az UMZE Kamaraegyüttes játszotta, Rácz Zoltán vezényletével. A kamaraegyüttes nagyszerű, most is a legnagyobb pontossággal, és ami fontosabb, a legnagyobb odaadással játszotta a négy kompozíciót.
A nagyzenekari kategóriában elsőnek elhangzott mű a kamaraegyüttesekre írt művek szerzői közül már ismert Horváth Balázs Fausték az elvarázsolt kastélyban című darabját hallhattuk. A négytételes mű Liszt Faust-szimfóniájának három főszereplőjét mutatja be, természetesen egészen más megközelítésben, mint Liszt Ferenc. A Prológus – online üzenet (Sebők Péter munkája) a szerző üdvözlete a közönségnek, modern (és furcsa) formában, a vetítővászonról. A liszti műben a darab végén van egy epilógus, de nem csak ez a tény a fordítottja a Faust-szimfóniának. A hangzásvilág sokszor humoros, sokszor kissé triviális, már ha lehet így jellemezni a művet, de nagyon jó. A hangszerelés érdekes, de a tartalom a Liszt-évre kiadott füzetke képeit idézi. Paródiának és alkalmazott zenének jó a mű, ha más címet kapott volna, más lenne a hallgató véleménye. Faust, Margit és Mephisto más zenei környezetet kíván, ez a három személy van olyan veretes, hogy meg kellene hagyni őket irodalmi-zenei mivoltukban. Fajsúlyosnak. Egy mesét hallottunk, mely a gyermekvilág elvarázsolt kastélyába vezet.
Varga Judit Képzelt zongoraverseny című műve volt az egyetlen, mely a modern technikát is segítségül hívta: a zongora hangja – bár a színpadon a hangszer, szék is dukált mellé – felvételről szólt. Ezt gegnek is felfoghatjuk, a szerző maga is annak szánta, nekem illúzióromboló volt, különösen azért, mert a versenymű rendkívül jól felépített, a szerző végigvitte az ötleteket, a zenei anyag fejlesztése, a forma valóban egy nagyon ötletesen megkomponált versenyműre utalt. A hangzásvilág tetszett, de hiányoltam egy zongoristát, természetesen lehetett volna a műben bőségesen használni a modern kor vívmányait, az élő szólózongora-hangzás mellett. A mű vége is hatásos volt, mintha egy hangszalag megnyúlt volna, olyan hangzást hallottunk, utalva a rögzített zenei anyag lejátszására.
A Nightmare symphony címet adta Zarándy Ákos versenydarabjának, a négy tétel sokkoló címet viselt. „A XIX. századi kosztümbe öltöztetett alkotás” a mai korhoz szólt, annak problémáit mondta el hangokban. A négy tétel – Skizofrénia, Karambol, Pezsgő, Abortusz – közül a második kaotikus hangzással operált, a harmadik a klasszikus hagyományhoz ragaszkodott, ám menüett helyett mindenféle-fajta keringőt, szalonzenét hallhatott a nagyérdemű. A bővített akkordokat jócskán használó tételben Johann Strauss, Mahler, Richard Strauss és Ravel zenei névjegye is felismerhető volt. A legvadabb szirupos zenétől a Fellini-filmzenékig minden volt ebben a tételben. A mű zárását nagyon jól megoldotta a szerző.
Solti Árpád szimfonikus költeménye, az Aktok, három festmény (Gustav Courbet: A világ eredete, Salvador Dalí: Egy gránátalma körül repkedő méhecske által kiváltott álom egy pillanattal az ébredés előtt, Renoir: Alvó fürdőző) zenében való megfogalmazása. A második kép méhecskéje kicsit hektikusan röpködött, a harmadik tétel motívumismétlése viszont nagyon izgalmasan történt, változatosan, feszültséget keltve. A mixtúrákkal fűszerezett tételt találtam a legjobbnak a három közül.
Mint két éve, most is a Keller András vezényelte Concerto Budapest (Telekom) tolmácsolta a műveket, nagyszerűen. Keller pontos intései, a zenei anyag dinamikus tolmácsolása értő karmestert mutatott, aki a kortárs műveket úgy vezényli, hogy van mögötte tartalom.
A kamarazene kategóriában a főzsűri, Jeney Zoltán elnök, dr. Batta András, Keller András, Rácz Zoltán, Soproni József, hosszas tanakodás után a kamaraegyüttes kategóriában a harmadik díjat Dargay Marcellnak, a másodikat Horváth Balázsnak, az elsőt Tornyai Páternek adta, a nagyzenekari kategória harmadik helyezettje Horváth Balázs, a második Varga Judit, az első Horváth Balázs lett. Az Editio Musica vállalta a nyolc mű megjelentetését. A Fidelio Média egymillió forintos médiafelületet ajánlott fel Zarándy Ákosnak, Horváth Balázstól új művet rendel a Filharmónia Budapest, a Liszt Ferenc Zeneakadémia termet biztosít a zeneszerzőnek egy önálló koncerthez. Sándor László versenydarabját a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola fogja előadni, Tornyai Péter fogja megírni a kötelező darabot a Végh Sándor emlékversenyre.

Link:
Új Magyar Zenei Fórum 2009


Oldaltérkép