Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Lajtha László három vonószenekari műve

Lehotka Ildikó
2017. április 23.

 Lajtha Lászlót a „három nagy magyar” zeneszerzőnek említették Franciaországban, itthon mégis alig ismerjük munkásságát. Lajtha már hétévesen zenét írt, a zeneszerzés és zongoraművészi diploma mellett jogi doktorátust is szerzett. Népzenekutatóként kapott Kossuth-díjat, a Francia Szépművészeti Akadémia tagja volt, itthon mégis mellőzték, sokáig nem volt állása franciaországi hazatérése után. Munkássága rendkívül sok dolgot magába foglalt, itthon kezdjük végre újra felfedezni Lajthát.

A BMC Lajtha három művét jelentette meg lemezen, mindhárom darab magja a vonós zenekar. A kiadványt nyitó Les Soli – szólisztikus szimfónia (op. 33.) apparátusa nem a megszokott, a szerző a vonóskar mellett hárfát és ütőhangszereket ír elő. A mű 1941-ben keletkezett, a szimfóniák sorában a hatodik (kilenc ilyen műfajú kompozíciója létezik a szerzőnek), a hagyományos négytételes rendet követi. Mindegyik tétel címet kapott, mindegyik tételben hangszerszólókat is hallunk. A nyitó tétel, a Concert joyeux (Boldog/Vidám koncert) rendkívül szellemes, többek között a nagybőgőszóló miatt. Rengeteg hangulat, árnyalat jellemzi a tételt, festői kavalkádot varázsol elénk Lajtha, a színek, a tempóváltások, a kromatika, az apró hangok, a hárfa hangja remek, nem hektikusnak, hanem varázsosnak érezzük a tételt. A Gilles elnevezésű második tétel egy hommage, a francia festőművész Watteau-nak, egyik festményének címe a tételé is. finom, franciás, helyenként áttört, máskor szomorkás hangzást kapunk, a zenei szövet itt is változatos, kissé csapongó. A III. tétel (Pastorale d’automne Őszi pasztorál is lassú tétel, ahogy az előző. Csodálatos a zene, a csellószólóval, helyenként szívbe markoló. A záró tétel presto tempójelzésű, szólóhegedűvel gazdagított, száguldó, suhanó képeket lapunk.

Simone Fontanelli vezényli a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusokat, kellemes, jó előadást kapunk, meggyőző hangszerszólókat. Lajtha zenéje adja magát, még sok minden rejtve maradt a kottában, a hangulatokat azonban minden esetben érzékeltetik az előadók.

Lajtha no 1-es, Op, 43-as sinfoniettája 1946-ban készült, ezt a darabot tartják az egyik legismertebbnek a szerző művei közül. Háromtételes a mű, időtartama kellemes, zenei anyaga szintetizál: a magyar népzene, a barokk és bécsi klasszikus műzene hangzásvilága, a francia kecsesség, játékosság mind fellelhető a műben. Ebben a darabban is vannak hangszerszólók, Lajtha él a divisi megoldásokkal, így a hangzás áttört, különleges lesz, talán függönyszerű.

A Rohmann Imre vezényelte előadás rávilágít a darab szépségére, sokszínűségére, a hangszerelés remek voltára. Csodálatosan a nyitó tétel zenei anyaga, szépen is szólal meg, bár lehetne kitárulkozóbb az időkezelés segítségével.

Amennyire bájos az első sinfonietta, annyira komor alaphangulatú a második. A darab 10 évvel keletkezett az első sinfonietta után, 1956-ban, szinte érződik a társadalmi hangulat. A zenei anyag fajsúlyosabb, sűrűbb, a darab is hajszállal terjedelmesebb az előzőnél. A nyitó tétel táncos, néhány motívum szinte banális. A tempó élénk, de a mű nem az az önfeledt zene, melyet ígér a nyitó anyag. A zenei szövetben néhány pillanatra fel- felsejlik a drámai, izgatott hangzás. A lassú tétel itt is gyönyörű, szívhez szóló. A III. tétel humoros, moto perpetuo-szerű, most is remek zenét hallunk.

Azelőadás jó, de kis pontatlanságok hallhatók, a hegedűk lehetnek még kifejezőbbek a Lent et calme tételben. A harmadik tételben több taglalást képzelne a hallgató, az egyes szólamok belépése csak beleolvad a játékba, szinte elsikkad. A hangsúlyokkal is érdemes lett volna a darab izgalmasságát emelni. Csaba Péter irányítja az együttest, jó elgondolásokkal. Lajtha műveinek nincs még kiforrott előadói gyakorlata, a darabok értelmezésében igazán egyedi megoldást nem hallhattunk. A felvételek koncerteken készültek, a zenészek lelkesen játszanak, szép szólókat hallunk.

Lajthát érdemes hallgatni, számos egyedi zeneszerzői megoldást kínál e három kompozíció. Szintén érdemes elolvasni Solymosi Tari Emőke remek ismertetőjét a szerzőről, a három műről. Remélhetőleg a Lajtha-művekből jelennek még meg felvételek.

BMC CD 189

 

Solymosi Tari Emőke könyvei Lajtháról:

http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?f=3&p=9&n=2072&e=11

http://www.papiruszportal.hu/site/index.php?f=3&p=9&n=6312&e=11


Oldaltérkép