Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Cimbalom, zongora, Liszt és Richard Strauss

Lehotka Ildikó
2017. április 23.

 Forrás: MTIKét Liszt- és egy Richard Strauss darab szólalt meg a Budapesti Fesztiválzenekar március 30-i koncertjén (ez alkalommal is háromszor játszották a műsort) a Művészetek Palotájában. A koncert különlegességét a komolyzenei koncerteken szólóhangszerként ritkán (de inkább nem) hallható cimbalom jelentette. Richard Strauss Zarathustrája az a mű, mely egy film kapcsán válhatott emblematikussá. A koncertet Fischer Iván irányította, Ökrös Oszkár cimbalom-, Dejan Lazic zongorajátékát hallhattuk.

Két Liszt-művet tartalmazott a koncert első része, egy rapszódiát, és az A-dúr zongoraversenyt, ha közös szálat keresünk a két műben, az a zongora. Liszt az 1. rapszódiát eredetileg zongorára írta, később dolgozta át zenekarra, 1874-ben. Liszt nagyon szerette a cigányzenét, a rapszódiasorozat egyes darabjait ma is örömmel hallgatja a közönség, legyen a zongorás, vagy zenekari változat.

A Fesztiválzenekar kísérletet tett a cimbalom mint népi hangszer és a zenekari játék párosítására, rendkívül érdekesen szólalt meg a mű. A cimbalom virtuóz kezelése, a szólók beleillettek a műbe, talán Liszt sem tiltakozott volna e verzió ellen. Az improvizatív, fürge szakaszok és a zenekari játék elegye meggyőzte a közönséget.

Liszt igen kedvelt A-dúr zongoraversenye 1857 januárjában szólalt meg először Weimarban, egy évvel később nagy sikert aratott Prágában, bár Liszt műveit a kortársak nem ismerték el. A zongoraverseny felépítése nem követi a háromtételes rendet, ugyanúgy egybekomponált, mint például az Esz-dúr koncert, a Liszt által új műfajt hozó szimfonikus költemények, vagy a h-moll szonáta. A versenymű témái kellemesek, fülbemászóak, nagyon változatos hangulati megoldásokkal él Liszt. A darab nem hosszú, a virtuozitás és a lágyság egyaránt szerepel benne, de a játékosság vagy a vihart idéző, vagy az indulószerű zenei anyag is színesíti a művet.

Szólistaként Dejan Lazic-ot hallottuk (és láttuk), erőteljes, eredeti módon játszotta a versenyművet. Fortéi zengtek, de nem éreztük erőszakosnak, túlzónak a hangzást, hangszínek tekintetében is meggyőző volt a Zágrábban született, jelenleg Amszterdamban élő zongorista. Az átlagosnál sokkal jobb előadást kaptunk, sok felesleges színpadi gesztussal a zongorista részéről. Ráadásnak Liszt 18. rapszódiáját játszotta a zeneszerzőként is tevékeny művész, miután magyarul konferálta be a címet. Maga a mű tökéletesen illeszkedett az első rész tematikájához, szép előadást hallhattunk.


Szünet után Richard Strauss pompázatos Im-ígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeménye hangzott el. A hangköltemény Nietzsche nyomán szabadon műfaji megjelölésű darab 1896-ban szólalt meg először, a szerző vezényletével Frankfurt am Mainban. Nietzsche hatása rendkívüli volt, a korszak művészei sokat merítettek gondolataiból. A hangköltemény a nyolcvan fejezetből nyolcat használ fel, mindegyik szakaszt Strauss felirattal is jelezte. A zene –ahogy Straussnál ez megszokott – rendkívül invenciózus, a hangszerelés káprázatos; a nagy tuttik mellett bensőséges kamarazenei részek is megszólalnak, mintegy pihentető szakaszként, oldva a hangerőt, a tömör hangzást. A modulációk végtelen forgataga Strauss egyik névjegye, ebben a darabban is meglepő fordulatokat hallunk.

A Fesztiválzenekar hangzása mindig megkapó, legyen jó vagy kevésbé jó a karmester. Minden hangszercsoport csak hozzátett az előadáshoz, a vonósok gazdag hangzása, a rezek impozáns megszólalásai, vagy a fafúvósok érzékeny szólói mutatták a zenekar erényeit. Ki kell emelni a koncertmester szólóit. Fischer Iván otthonosan mozog a késő romantika világában, a lemezek, koncertek ezt megerősítik az érdeklődők számára. A darabot jól összefogta, az atmoszféra-teremtés vitte előre a művet. Nagyon jó előadást kaptunk.


Oldaltérkép