Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Rapszódia és Akiko

Lehotka Ildikó
2017. március 15.

 Rapszódia és Akiko címmel hallhattunk koncertet március 10-én a Művészetek Palotájában, a Pannon Filharmonikusok bérleti sorozatában, Akiko Suwanai volt a szólista, Olari Elts vezényelt. A pécsi együttes mindig izgalmas műsort hoz budapesti koncertjére, ez alkalommal is találtunk érdekességet – William Walton Hegedűversenye érdekes felfedezés volt. Az est a romantika jegyében telt, érdemes megemlíteni, hogy a nyitó és záró darab nagyjából egy időben keletezett.

George Enescu is azokhoz tartozott, akik zenei tehetségét hamar felfedezték, a kisfiú hegedűkoncerteket adott, 12 éves korában már a legnehezebb darabokkal. Hegedűművészi és –tanári karrierje párhuzamosan futott a zeneszerzői tevékenységgel, vezényelt is. A zeneszerzői elismertéget az I. román rapszódia hozta meg számára, ekkor mindössze húszéves volt. A rapszódia nagyszerű hangszerszólókkal indult, Olari Elts nem irányította a szólistákat, ekkor, hagyta a maguk elképzelte felfogásban játszani a zenei anyagot. Az első szakasz nagyon hangulatosan szólalt meg, később a brácsaszóló fogta meg a hallgatót. A rapszódia kellemesen szólalt meg, bár a népies virtus érzékeltetése, a keményebb, feszesebb, karakteresebb előadásmód kevesebbnek tűnt Olari Elts elképzelésében.

William Walton művei nálunk alig ismertek, a pécsi együttes következő szezonjában is szerepel Walton-mű, a csellóverseny. Magam a kompozícióra és Akiko Suwanai tolmácsolására voltam leginkább kíváncsi. Walton Jascha Heifetz számára írt versenyműve – talán fogalmazhatjuk úgy, hogy – különleges, változatos témákból épül fel, harmóniavilága vegyes. Walton az 1936-39 közt komponált művét 1943-ban átdolgozta, számos felvétele létezik. Hogy inkább kuriózumnak számít a mű, nem pedig a legkedveltebb hegedűversenyek egyikének, ez az előadás nem tudta felülírni.

Akiko Suwanai előadása kellemes volt, hangszertechnikai szempontból nem lehetett kifogása a közönségnek, azonban több fals hangot is hallottunk annál, melyek felett el lehet siklani. Suwanai a szerző által megálmodott karaktereket szépen megvalósította, de igazán emlékezetes pillanatokat nem élhetett át az érdeklődő. Suwanai azon a hangszeren játszott, mellyel Heifetz a Walton-koncertet bemutatta. Olari Elts inkább a versenymű kísérésére törekedett, a szép színek, dinamizmus, lágyság, a zene által kínált finomságok alig szólaltak meg. Suwanai ráadást is adott, egy Bach-tételt.

Szünet után Sibelius II., D-dúr szimfóniája (Op. 43.) hangzott el, az előadást az I. emeletről hallgattam. Ott a hangzás homogénabb, kevésbé hallhatók a pontatlanságok, a szólamarányok is jobban egybesimulnak. Meglepően izgalmas, a kis részletekre is figyelő tolmácsolást kaptunk, a tallinni születésű Olari Elts érezhetően Sibelius világában teljesedett ki a koncert során. Nagy volumenű előadást kapott a közönség, az a bizonyos ív követhető volt, a zenészek biztonságban érezték magukat a világos karmesteri utasításoknak köszönhetően, élvezettel játszottak.

A műsor (a hagyományos nyitány-versenymű-szimfónia felépítésével) átívelt Európán; a népies, kitárulkozó, feszes tánccá hegyesedő rapszódia, a hegedűverseny a maga több stílust használó zenei anyagával, majd az északi hangvételt, érzés- és hangzásvilágot mutató szimfónia remek párosításnak bizonyult.

Eötvös Péter: Seven koncerten és lemezen  

Suwanai a Fesztiválzenekarral


Oldaltérkép