Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Gavrilov újra – a Pannon Filharmonikusok koncertje

Lehotka Ildikó
2017. február 10.

 A Pannon Filharmonikusok évek óta jelen van a Művészetek Palotájában, bérleti sorozataik izgalmasak, változatos programokat, különleges műveket hallhat a nagyszámú közönség. Neves szólistákat hív meg az együttes, legutóbbi, január 20-i koncertjükön Andrej Gavrilov játszott, egy híresen nehéz versenyművet.

Az együttes programja mindössze két művet tartalmazott, ezúttal a hagyományos összetételből hiányzott a nyitány – ebbe a stuktúrába nem is illeszkedett volna egy rövidebb mű. Szergej Rahmanyinov III., d-moll zongoraversenye nyitotta az estet, ezt a művet viszonylag gyakran hallhatjuk koncerten. A zongoristák kihívásnak tekintik a versenyművet, a zenekaroknak, karmestereknek sem ez a legkönnyebb repertoárdarabjuk. A szólista számára rendkívül nehéz technikailag a mű, ehhez még a zenei megoldások is társulnak – Rahmanyinov darabjai nem megfelelő előadás esetében könnyen széttöredeznek. A nyitó tétel (Allegro ma non tanto) első témája általában melankolikusan szólal meg, Gavrilov inkább a téma játékosságát emelte ki. A III. tételben is új megoldást mutatott Gavrilov, a szentimentalizmus, a túlzó érzelem ábrázolása helyett inkább az egyszerű, gördülékeny kifejezésmódot preferálta. Gavrilov irtóztató erővel képes játszani, de puhán, simogatón is; a középső tétel visszatérésénél megállt a levegő. Gavrilov játéka egyedi, a hangsúlyok kezelése rendkívüli. Játékából sugárzik, hogy élvezi, amit csinál, élvezi a közös munkát a zenekarral-karmesterrel.

Kicsit több, mint egy éve hallhattuk Gavrilovot, akkor is a PFZ sorozatában, Prokofjevet játszott, hihetetlenül. Akkor nem adott ráadást a Müpában, ez alkalommal viszont hármat is, az első Chopin-noktürn csodálatos hangszínekkel szólalt meg – talán nem kell említeni, hogy egyedi módon.

A pécsi zenekar Gavrilov kiváló partnere volt, remek karakterábrázolásokat hallottunk, szép színeket. A szünet utáni Sosztakovics-szimfónia is szépen megszólalt, azonban érezhető volt egyfajta fáradtság. Sosztakovics műveit sorra-rendre fedezi fel a hallgató, bár az 1990 előtti műsorpolitika sem tette teljesen félre a szerző darabjait. Az akkori helyzet azonban nem kedvezett annak, hogy Sosztakovicsot keressék az érdeklődők, ez különösen igaz volt a Leningrádi szimfóniára. A négytételes mű nagyszerű, mindig van olyan szakasz, amire rácsodálkozunk, ami torokszorító, ami letaglózza az embert. A zenekari hangzás most nem mutatta a mű legmélyebb rétegeit, bár kétségtelenül szép pillanatokat is kaptunk. Így a nyitó tétel fafúvós állása, a II. tétel angolkürt- és klarinétdallama, a pizzicatószakasz marad emlékezetes. Bogányi Tibor lendületes mozdultokkal irányította ez alkalommal is zenekarát.

Két, homlokegyenest ellentétes zenei világot képvisel a két zeneszerző alkotása, a két mű keletkezése közt körülbelül 40 év van. Míg Rahmanyinov az Egyesült Államokba költözött, addig Sosztakovics maradt a Szovjetunióban, Rahmanyinov zenei világa a későromantikus hangzást képviseli, Sosztakovicsé követi a(z akkori) modern hangzást. A XX. század zenei sokszínűségének, mi több, orosz sokszínűségének bemutatása remek ötlet volt.


Oldaltérkép