Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Északiak és Sosztakovics – A BFZ és a Concerto Budapest koncertje

Lehotka Ildikó
2017. január 25.

 A koncertrendezés igen különös véletlent hozott, egy nap alatt szólalt meg Sosztakovics két csellóversenye, január 14-én. Ami még különösebb, vagy inkább különlegesebb, két kiváló csellistát hallhatott az érdeklődő, Perényi Miklóst és Truls Mørköt. A csillagok szoros együtt állása kellett a két esemény létrejöttéhez, a statisztikai kimutatás nem sok ilyen alkalmat mutatna.

Sosztakovics 1959-ben és 1966-ban írta a két csellóversenyét, mindkettőt Msztyiszlav Rosztropovicsnak ajánlotta, és ő is mutatta be. A két versenymű nagyon különböző, mintha Sosztakovics két énje jelenne meg a művekben. Az első jóval ismertebb és kedveltebb , a második intellektuális mélységével hat. Ebben nincsenek csillogó részek, a cselló szólama gyakran magányos, kesernyés, fájdalmas.

A délutáni koncerten Sosztakovics 2., kevéssé játszott op. 126-os, a hagyománynak megfelelően háromtételes versenyművét játszotta Truls Mørk, gyönyörű hangon, megindítóan. A norvég művész határozott elképzelésekkel vitte előre a művet, és olyan ívet rajzolt meg, mely ennél a versenyműnél ritka. Egy kevésbé ihletett előadásnál azt tapasztaljuk, hogy a mű hosszú, lassú, a szerkezete nem világos. Magyarul unalomba fulladhat a tolmácsolás. Mørk esetében nem így volt, a darab minden pillanata lekötötte a hallgatót, annak ellenére, hogy a Paavo Jarvi helyett beugró finn karmester, Pietari Inkinen nem úgy tudta a művet, ahogy egy kimagasló, zenekarra és szólistára figyelő tolmácsolásnál várjuk. A tempók sok esetben nem követték Mørk elképzelését, és ez észrevehető volt (bár a fesztiválzenekar mindent megtett a közös munka érdekében). Ez a csellistát is visszavetette helyenként, talán nem véletlen, hogy nem kaptunk ráadást.

Perényi Miklós a Zeneakadémián az esti koncerten játszotta az I. csellóversenyt (Op. 107., (Esz-dúr), nagyszerűen. Perényi a magyar és a nemzetközi zenei élet állócsillaga, ez a mostani hangversenyen is kitűnt. A jegyek már korábban elfogytak mindkét, a Concerto Budapest által szervezett koncertre. Perényi szuggesztív játéka, csodálatos csellóhangja rendkívüli, a versenymű színessége a maga tökéletességében jelent meg játékában. A vivőerő, az energia, a lágyság, a földöntúli érzés megteremtése Perényi játékának egyediségét bizonyítja – hihetetlenül szépen játszotta a III., Cadenza tételt (talán Sosztakovics érzésvilágának legkifejezőbb megnyilvánulása), mely a robbanásig feszült Perényi tolmácsolásában . Ráadásként a Hindemith-szonáta egy tételét hallhattuk.

A karmester a norvég Arvid Engegård volt, aki kvartettje révén lett ismert, 1999 óta vezényel is. Magam csak kamarazenészként hallottam az elismert muzsikust . Engegård plasztikus, világos mozdulatokkal irányította a zenekart. A Concerto Budapest előadásában Schubert Befejezetlen szimfóniája (h-moll, D. 759.) nyitotta a koncertet az I. tétel sejtelmes ütemeivel, a karakterek rendkívüli megfogalmazásával. Csodálatosan szólalt meg az Andante con moto, fantasztikus klarinétszólót hallottunk, elhaló zárással. Engegård kristálytiszta ívet rajzolt a kéttételes darab során, a mű lélegzett, nagyszerű zenei megoldásokat – akár dinamikait, akár egy-egy cezúrát – kért, a zenekar pedig átadta ezeket a hallgatóságnak. Kiemelkedő, felejthetetlen előadást hallottunk. A koncert befejező száma Mozart három nagy szimfóniájának első darabja, az Esz-dúr (KV. 543.) volt. Az I. tétel lassú bevezetése itt is sejtelmesen indult, a gyors szakaszban a karmester a hangok hosszával remek atmoszférát teremtett. Gyors, energikus, friss előadást hallottunk – ami a két gyors tételt illeti, nem éreztem eléggé lélegzőnek a folyamatot. A menüett főrésze a fúvósokra koncentrált, új megvilágításba helyezve a zenei anyagot. A finálé pontatlanságát valószínűleg a zenészek fáradtságának számlájára írhatjuk – két nehéz mű után szólalt meg a Mozart-szimfónia.

A BFZ műsorán Sibelius Lemminkainen visszatérése (a Lemminkainen szvitből) szerepelt, valamint Prokofjev VI., esz-moll szimfóniája (Op. 111.) A zenekar hangzása kifejező, szép tónusok jellemzi a hangszercsoportokat. A koncerten a hallgató leginkább ebben gyönyörködhetett. Pietari Inkinen egy átlagosan megszólaló szimfóniát adott a közönségnek, nem fedezhettünk fel egyedi megoldásokat. Valószínűleg a művek alapos tanulmányozására kevés idő állt a karmester rendelkezésére.

 

Truls Mørk (forrás: internet)

 

Pietari Inkinen (Forrás: BFZ)

 

Arvid Engegård

Truls Mørk és Sosztakovics I. csellóversenye a Fesztiválzenekarral   


Oldaltérkép