Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Maurice Ravel, spanyolul

szabói
2013. július 17.

 Ravel zenekari műveinek első lemezét hallgathatja meg az érdeklődő a Naxos 2011-ben rögzített felvételén, köztük három gyakrabban előadott darabbal, a válogatás a spanyol koloritot helyezi előtérbe, igen szerencsésen, két mű kivételével. Külön érdekesség, hogy a zeneszerző hányféle módon képes a couleur locale-t előhívni a zenében, mennyire más és más megfogalmazásában a zenei szempontból unikális nép muzsikájának előhívása. Vannak ugyan sztereotip vonások, a kasztanyetta, a tüzes ritmus, de nem lehet elsiklani afölött, hogy mennyivel többet ad hozzá Ravel.

A reneszánsz világi zenében, a bécsi klasszikában és a romantikában a magyaros (ungarescák), törökös, janicsáros vagy annak vélt zenei motívumok jelentették a különlegeset, a romantikában a távol-keleti színek, az impresszionisták már dzsesszes elemeket is vittek zenéjükbe, de ezek a motívumok többnyire csak a sztereotip vonásokat tartalmazták.
Ravel nagyon kedvelte az egzotikumot, háza tele volt különleges tárgyakkal. Az anyai ágon félig baszk–spanyol zeneszerző maga sem törekedett arra, hogy színtiszta anyagot használjon, meg is jegyezte egyszer (talán tréfásan), ha valami arabost írna, az arabosabb lenne az eredetinél. Nos, spanyolos zenéje tényleg remek, hangszerelése minden ízében izgalmas és újszerű.
Ravel művei közt kevésbé ismert a hegedűszólós Pièce en forme de habanera, a hangzása kellemes, üdítő, némi mélabúval fűszerezett. A hegedűszólót Jennifer Gilberta játssza, szépen, a kellő helyeken elhalóan, a vonó kicsit ugrik ilyenkor. Szintén kevéssé ismerjük a zongorára készült Menuet antique-ot (1895), mely Ravel stilizált tánczenéinek egyik szép példája, ahogy a Pavane egy infánsnő halálára, úgy ez is az antik világot (no és a táncot) mutatja be az érdeklődőnek. Különösen izgalmas a menüettel kontrasztáló Trió, mind a hangulatot, mind a hangszerelést figyelve.
A Pavane egy infánsnő halálára című darab sok-sok átiratot megélt, a zenekari, 1910-es változat talán a legszerencsésebb (az eredeti mű zongorára készült 1899-ben). A hangulat különleges, a régmúlt korokat idézi, nosztalgiával vegyes melankóliát, hihetetlenül kifejezően. A méltán kedvelt mű áttört, szűrt hangzása egyfelől a kecsességet, törékenységet, másfelől a távoli ünnepélyességet megkapóan bemutatja be.
Az 1905-ös Miroirs zongoraciklus negyedik darabja az Alborada del gracioso, a zeneszerző Gyagilev kérésére 1918-ban hangszerelte a tételt egy balettnek. A darab remek, minden ízében izgalmat tartogató, a hangzásvilág különös-különleges, érdemes lenne a zenekaroknak is felfedezni.
A négytételes Spanyol rapszódia 1908-ban készült, legalábbis a zenekari változat, előzménye kétzongorás kompozíció volt. E művét tartják első igazán jó zenekari darabjának, Debussy is igen érdeklődött az Habanera iránt, el is kérte a partitúrát. A Prélude à la nuit (Előjáték az éjszakához) megkapó hangzásvilágával hódít, az ereszkedő négyhangos (kétszer félhangos lépés közt egy egészhangos) motívum jellegzetes, mi több, a második és negyedik tételben is megjelenik. A színes, zeneileg változatos Malaguena és az Habanera után egy mindent elsöprő zárás következik, tüzes, fiesztahangulatot idéző. (Vajon Bernstein mennyire szándékosan kölcsönözte West Side Storyja I Feel Pretty című tételébe a jellegzetes ritmikájú, mixtúrába öntött motívumot?)
Bár a perzsa és a spanyol zene nem azonos, a lemezen található Shéhérazade nyitány mégis illeszkedik a koncepcióba, a keleties színezet kellemesen kapcsolódik az impresszionista harmóniavilággal. Az Ezeregyéjszaka meséi történetein alapuló Shéhérazade operának indult, de csak a nyitány készült el, ez is eredetileg zongorára (1898-ban) ahogy a lemezen hallható művek nagy része, a hangszerelés itt is kiváló.
A Bolero már-már kultikus mű, a hangszerelés iskolapéldája, az eksztázis zenei megjelentetése. Sokan sokat írtak nagyszerűségéről, az egyetlen hosszú dallam különféle hangszerek általi transzformációjáról, hálás mind a zenekarok, mind a balettosok számára. A Ravel szavaival „zenekari crescendo” 1928-ban szólalt meg először, Ida Rubinstein balettművész közreműködésével (ő is kérte fel Ravelt egy darab komponálására), azóta is gyakran szerepel lemezeken, koncerteken.
A lemezen az Orchestre National de Lyon játszik, a karmester Leonard Slatkin. Ravel műveit nehéz rosszul játszani, hiszen adják magukat, köszönhetően a hangszerelésnek, apró zenei mozzanatoknak, de igazán jól nem sokan tolmácsolják, a felszín alatt azért sok minden rejtőzik. Leonard Slatkin elképzelései nagyon jók, a zenekar is, a karakterek kivétel nélkül azt hozzák, ami a részekre illik, és ami a karmester képzelőerejét mutatja, az a lassítás-gyorsítás, a hangszínek keverése, egy-egy szólam remek kiemelése. A hangszerszólók szinte kivétel nélkül nívósak, a hangszercsoportok pontosan, tisztán szólalnak meg, nem a hangok lejátszására való törekvés a legfontosabb, az együttjáték is remek.
A hangmérnök kiváló munkát végzett, a sztereóhatás helyenként kiemeli a zenekari átmeneteket, és újra Keith Anderson nevét kell megemlíteni a kiváló kísérőtanulmányért.
Ravel: Orchestral Works, Vol. 1 – Naxos


Oldaltérkép