Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]


Lalo táncol

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. július 14.

 Édouard-Victoire-Antoine Lalo a 19. században alkotó spanyol származású, de Franciaországban született zeneszerző brácsásként kezdte pályafutását. Művei közül talán az Ys királya és a Spanyol rapszódia a legismertebb, a csellisták szívesen játsszák gordonkaversenyét. Lalo három operát írt, az elsőt (Fiesque) nem adták elő, a harmadik (La Jacquerie) befejezetlen maradt. A színpadra szánt alkotások sora a Namouna balettel teljes, ebből két szvitet komponált a szerző.

Édouard Lalo stílusa nem követi a franciás hangzást, darabjai nagy részében felleljük a spanyol koloritot, a kicsit keletiest is. Lalóról is elmondható, hogy rossz időben született, az anyai ágon baszk-spanyol Ravel jobbnak, eredetibbnek bizonyult a spanyolos zenei szöveteivel (maga mondta, hogy ha valami arabost írna, az arabosabb lenne az eredetinél). Az Ys királya (Le roi d’Ys) még fel-feltűnik az operaházakban, de koncerten, lemezen a négy hegedűversenyt nem hallani, ahogy a Zongoraversenyt sem.
Formai, felépítési szempontból Lalo izgalmasan komponál, dallamai kellemesek, harmóniavilága érdekes, de a francia zene egyedibb szerzőkkel van tele. Lalo 1873-ban komponált Spanyol szimfóniája rejtett hegedűverseny, öttételes, tehát sem az előbbi, sem az utóbbi műfaj felépítését nem követi. A spanyolos hangvétel természetesen bőségesen megtalálható a hegedűsök által is igen kedvelt műben.
A szimfónia I. tétele méltóságteljes, és a többtételes művekhez hasonlóan a legtöbb mondanivalót hordozó. A Scherzandóban briliáns a hegedűszóló, míg az Intermezzóban a kitörő érzések sorakoznak: szenvedély, tűz, spanyol virtus. A helyenként sötét, néha vallomásszerű Andantéban szerepel az egyetlen kadencia, majd a Rondo indítása szinte meghökkentő: tizenegyszer ismétel egy rövid motívumot a zenekar, mire a következőben belép a hegedűszóló. A rondótéma egyszerű, jól transzformálható.
A hegedűszólót Alexandre Da Costa játssza, élvezetesen, de nem tűnik ki egyedi megoldásokkal a hegedűsök közül, vannak jóval temperamentumosabb előadók is. Da Costa technikája jó, a hegedűvonóhossz néha kiegyensúlyozatlan, így apró hangsúlyok – nem a kellő helyen – becsúsznak. A spanyol virtus tehát nincs a végletekig kiaknázva, így a Rondo végére kicsit el is fárad a hallgató, ez a fajta zene elvárja a nagy kitárulkozást.
A Namouna I. szvit Prélude-je gyönyörű zene, talán a legszebb a lemezen, nagyszerű a mű felépítése, fokozása, hihetetlen nyugalmat áraszt a zene, hol a végtelen tájat látjuk, hol szinte vallomásszerű a zene, a hangszerelés is kivételesen szép. A Szerenád finom, érzéki, helyenként áttört, szinte mendelssohnos, a következő variációs tétel is megkapó, Lalo zeneszerzői ötletességét bizonyítja a romantikában nem oly gyakori variációsorozat, benne a hol könnyed, hol himnikus résszel.
 A Parade de foire tétel kifejezetten a balettot juttatja eszünkbe, a trombitaszóló kellemes, egyedi zenét hallunk. Később a fuvolaszóló kásás hangon, nem szép hangindításokkal zajlik, technikailag is van benne kivetnivaló, oktávugrásoknál kiszól a felső hang, a mélyek nem szólnak, zeneileg azonban jó, de ezt csak többszöri meghallgatás után lehet észrevenni (addig hitetlenkedve csóváljuk a fejünket). Az attacca következő Féte foraine izgalmas, az embernek óhatatlanul Rimszkij-Korszakov zenéje jut az eszébe.
A II. szvit kezdete (Marokkói tánc, Danse marocaine) egy eurovíziós közvetítés szignálja is lehetne. Érdekes a Mazurka, mintha egy drámai tétel következne, de a mazurka kellemes, borongós, szép a hangszerelés, finom, érzékeny agogikai megoldásokat hallhatunk, sajnos a tétel végi fokozásnál a zenekar is szétesik egy kicsit. Itt az oboaszóló kicsit éles, nem tökéletes technikailag. A Szieszta tétel nyugodt, csak a kasztanyetta jelzi az idő csendes múlását. Remek az előadás, finomak a hangszínek. A két utolsó tánc közül az első kicsit vásári hangulatú helyenként a trombita miatt, a Rabszolgák tánca elementáris, színes, a forgatagot tökéletesen megjeleníti mind Lalo zenéje, mind a zenekar. Érdemes összevetni Carl Nielsen Aladdin-szvitjével a hasonló című tételeket. 
A szerző egyik legszínpompásabb műve a d-moll scherzo, a téma nagyon jó, a hangszerelés itt teljes színében pompázik.
A Spanyol Rádió és Televízió Zenekara ügyes együttes, melynek a hangzásán bőven van mit alakítani. A vonósok tisztességesen szólnak, a rezesek jók, a fafúvósok közül a fuvolistákért és oboistákért nem kapkodnának a legnagyobb zenekarok. Carlo Kalmar vezényel, a hangulatokat, tempókat jól eltalálja, de a művekhez nem tesz hozzá sok egyedit, bár számos helyen szinte felkínálja magát a zene (a Rondo a Spanyol szimfóniában például). A hangzásarány kiegyensúlyozott, de így is csak az átlagot elérő tolmácsolást hallunk, néhány nagyon szép részlet azért jelzi, hogy fejlődőképes a zenekar.
A borítón Da Costa látható, vérbeli spanyolként, mi több, hegedűvirtuóz spanyolként, a hátsón a karmester törökülésben, mosolyogva. Csak remélni merem, hogy a körülötte heverő spirálozott kottákat nem fogja ellenőrizni az ottani jogvédő iroda.

Lalo: Spanyol szimfónia – Alexandre da Costa
Lalo: Namouna – I., II. szvit
Lalo: d-moll scherzo
Spanyol Rádió és Televízió Zenekara, vezényel: Carlo Kalmar

Warner, 2564657114


Oldaltérkép