Hírlevél:   
  
align=center
border=0Fülvájó
Beharangozók, hírek
Életrajzok
Interjúk, riportok
Esszék, tanulmányok
Együttesek
Kritika
align=center
border=0Dübörgő
Beharangozók, ajánlók
Kritika
Együttesek
Interjúk, riportok
align=center
border=0Iskola a határon
Ottlik Géza
Esszék, élménybeszámolók
Olvas(s)atok, néz(z)etek
Interjúk, riportok
Hírek
irodalom_12_11_10_9
align=center
border=0Korboncnok
Kritika
Érdekességek
Interjúk, riportok
Életrajzok
Események
align=center
border=0Nyelvöltögető
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, események
Hírek, ajánlók
Nyelvében hal
align=center
border=0Nyitott könyv
Kritika
Életrajzok, mini biográfiák
Kiadók ajánlatából
Eladási listák, statisztikák
Interjúk, riportok
Hírek, események
align=center
border=0Színes papiruszok
Dekonstrukció
Eseménynaptár
Ajánló, hírek
Kalendárium
Más világ
Milyen lesz
Milyen volt
Kulturális hírek
align=center
border=0Tarsoly
Kritika
Esszék, tanulmányok
Interjúk, riportok
Előadások, események
align=center
border=0Vizuális kultúra
Film, fotó
Színház
Tánc
Képzőművészet
align=center
border=0Papiruszportál
Impresszum
Rólunk
Partnereink
Vendégkönyv
Támogatóink
Médiaajánlat
Letölthető bannereink


Polisz.hu online játék
buszbérlés, buszrendelés
fordítás, fordítóiroda
semen extender
Grafikai tervezés, egyedi programozás
tárhely és domain

[ Cédé | Dévédé | Koncert | Könyv ]

 


Hippolyte, Aricie és Christie

Szerző: Lehotka Ildikó
2013. június 23.

 Jean-Philippe Rameau Hippolyte et Aricie című tragédie lyrique-je jelent meg újra, az Erato 1997-es felvétele most a Warnertől, a kiadó szívügyének tekinti a kiemelkedő lemezek hozzáférhetővé válását. Remek operákat, igazi kincseket találunk a Warner kínálatában,  érdemes megnézni a választékot. Az Hippolyte et Aricie Rameau első operája volt, ötvenévesen komponálta, majd többször átdolgozta.

Korábban több helyen, szülővárosában, Dijonban is orgonistaként szolgált, majd 1722-ben megjelent az Értekezés a harmóniáról című könyve. Párizsba költözvén könnyed színpadi darabokat írt. Korábban Lully zenéje uralta Franciaországot, a királyt, XIV. Lajost jó barátjának tekintette, és Lully elérte, hogy Versailles és Párizs zenei életét ő szabta meg, így az ő műveit tekintette a közönség mérvadónak. Voltaire szerint mindenki Lullyt utánozta, míg Rameau meg nem érkezett. Bár Rameau nem újított, zenéje mégis jellegzetes, bár az airek egy része nagyon virtuóz, a zenekari anyag nem merül ki a kíséretben. Amiért hálás a Rameau után következő operaszerző-nemzedék, az a recitativo használata, mely zenekari kíséretes, már nem száraz, valamint a kromatika, a meglepő harmóniai fordulatok használata. A Racine nyomán írt libretto, mely Simon-Joseph Pellegrin munkája, Ariciát és szerelmét mutatja be, Racine Phaedrájában csak egy mellékszál volt. Hippolyte az operában nem hős, hanem szerelmes férfi, Thészeusz jelenléte pedig (aki súlyosabb szerepet kap, mint az eredeti drámában) lehetőséget ad Rameau-nak az alvilági jelenet fantasztikus zenei megoldásához. Bár a történet a kor szokásához híven mitológiai, Rameau és Pellegrin nem a bevált sémákat használja, a történet szereplői eljutnak valahová, fejlődnek, éreznek.
A felvételen William Christie vezényel, rendkívül összefogott az előadás, a mű teljes fényében tündököl. Az énekesek nagyszerűek, Mark Padmore Hippolütosza érzékeny, szinte megható figura. Hangja szép, hajlékony, mindent ki tud fejezni, legyen az egyházi zene vagy opera. Stílusérzéke hihetetlen, éneklését természetesnek érezzük, egyetlen pillanatig sem kérdőjelezzük meg sem a zenét, sem az interpretálást. A III. felvonás duettje (Phédre a társa) lenyűgöző, Padmore szünete vág.
 Aricie szólamát Anna-Maria Panzarella énekli, nagyon jól, talán kicsit távolságtartóan helyenként. Panzarella hangja helyenként súlyos számomra, az opera felvétele egyébként is a líraibb megoldásokat hozza előtérbe. Lorraine Hunt Phédre szerepében fantasztikus, talán a III. felvonás Cruelle mére des amours-ja a legemlékezetesebb, itt a fájdalom kifejezése elképesztő mélységű. Bár Hunt hangja nagyon szép, néha ő is a súlyosabb, nagyobb hangerő felé mozdul el. A hölgyeknél maradva nagyon tetszett Diane, a sötétes hangú Eirian Jamest halljuk. Thésée zenei anyagának vokális tolmácsolója Laurent Naouri, aki szintén kifejezően énekel, a mély hangok nem mindig ideálisak (ugyanezt éreztem a hármas szerepben éneklő Nathan Berg esetében is), ezt ellensúlyozza a figura megformálása. Nagyon érzékletes a II. felvonás 4. jelenete, Tisiphonéval (Francois Piolino), a két hang különbözősége vagy szélsősége remek választás volt.
A kisebb szerepekben is remek énekeseket hallunk, az azóta világsztárrá vált Patricia Petibon
mellett Károlyi Katalin tündököl, a Párkák mindkét triója (Christopher Josey, Matthieu Lécroant, Bertrand Bontoux, utóbbi basszushangja fenomenális) kivételesen jó, érdemes megfigyelni a két tercett zenekari megoldását: míg az elsőnél igazodik a kíséret, a másodiknál zaklatott, az énekesek viszonylag álló akkordjai a sztoikus nyugalmat fejezik ki.
A kórusrészek remekek, a zenekar nagyszerű: William Christie és együttesei fantasztikusak, a zenekari részek a végletekig kidolgozottak, Christie végigviszi a megálmodott koncepciót, ezért is kapunk változatos megoldásokat. A táncok hangulatosak, kiemelném a zeneszerzői és előadói szempontból is izgalmas harmadik felvonásbeli rigaudont, népies basszusa lefegyverző.
Az Operában színre viszik Rameau művét, kíváncsian várom a premiert. Mindenesetre az etalon, lemezen, megszületett.

Les arts Florissants Christie


Oldaltérkép